El: a Fradinak voltak nagyobb helyzetei, de a Bayer volt a hatékonyabb

A Leverkusen–Ferencváros El-nyolcaddöntő sokáig nagyon hasonló képet mutatott, mint a két héttel ezelőtti RB Leipzig–Manchester City BL-meccs, igaz, kisebb tempó mellett. Itt a Leverkusen, ott pedig a City kezdett 70 százalék körüli labdabirtoklással és egy, az ellenféltől kapott labdából lőtt korai góllal. Ám a vezetés megszerzése után sem Xabi Alonso, sem Josep Guardiola csapata (két spanyol edző, nem véletlen a hasonló játékstílus) nem tudta rögtön növelni az előnyét, a vezetés birtokában kicsit ellaposodott a támadójátéka, a mezőnyfölény ellenére nem tudott újabb és újabb helyzeteket kialakítani. A két meccs között a nagy különbséget az jelentette, hogy Szoboszlai Dominikék a második félidőben adódó két nagy helyzetükből egyet kihasználtak, döntetlenre mentve ezzel a találkozót, a Fradi két ziccerét azonban elpuskázta Kristoffer Zachariassen. A Leverkusen pedig egy kipattanó labdából lőtt második góllal lezárta a mérkőzést, és könnyen lehet, hogy ezzel a továbbjutást is eldöntötte.

Futballszakmai, illetve -statisztikai szempontból megfelelt a leverkuseni összecsapás az előzetes várakozásoknak. Mint azt egyik felvezető cikkünkben is kiemeltük: a meccs fő kérdése az lesz, mennyire tudja majd a Ferencváros az El-ben eddig látott saját játékát nyújtani egy, a labdatartásban az eddigi ellenfeleknél jóval erősebbnek tűnő Leverkusennel szemben, hogyan sáfárkodik majd a magyar bajnok a várhatóan nem sok gólhelyzetével.

Ahogy arra számítani lehetett, a meccs elején a Leverkusen teljesen a saját térfelére tudta szorítani a Ferencvárost, hibára kényszerítve ezzel ellenfelét (ahogy a City tette Lipcsében). Ekkor úgy tűnt, fölösleges is volt négy támadó szellemű játékost – Adama Traorét, Marquinhost, Kristoffer Zachariassent és Ryan Mmaeet – pályára küldenie Sztanyiszlav Csercseszov mesternek, hiszen csak elvétve tudja birtokolni a labdát az FTC. A korai leverkuseni vezetés után azonban változott a játék képe, a Fradi a kezdeti, harminc százalék alatti labdabirtoklását fokozatosan növelte, csökkentve ezzel a védelemre háruló nyomást (a meccs végére 36 százalékra javított – InStat-adat), és az ellenfél kapujáig is el tudott jutni. Ebben a változásban kulcsszerepe volt az egész mezőnyben a legtöbb, tíz szerelést bemutató Anderson Esitinek és a párharcait összességében 93 százalékban megnyerő Mats Knoester, Myenty Abena védőpárosnak.

Érdekes adat, hogy a Leverkusen labdabirtoklási fölényének dacára csak eggyel több lövéssel próbálkozott, mint a Ferencváros, kilenc kísérletéből pedig csak kettő ment kapura (a kapufát nem számolva), de mindkettőből gól lett. A Fradi nyolcszor lőtt, egyszer találta el a kaput, de egyik próbálkozásából sem lett gól (UEFA-adat). Ráadásul a helyzetek minőségét jelző xG mutató a Ferencvárosnál magasabb, 1.07 (az InStat Footballnál), a Leverkusennél 0.68. Ez azt jelenti, hogy a Fradi nagy általánosságban két olyan helyzetből, amilyet Kristoffer Zachariassen kihagyott, egyet gólra szokott váltani, míg a Bayer helyzeteiből egy gól sem volt feltétlenül elvárható – ehhez képest lőttek belőle kettőt a hazaiak.

Innen nézve pedig már indokolható Csercseszov bátor húzása a négy támadóval (persze, ahogy beharangozónkban jeleztük is, várható volt, ahogy eddig, úgy most sem változat ezen az orosz edző). Más kérdés, hogy kimaradtak a helyzetek. Itt visszajutunk ahhoz az örök érvényű igazsághoz, hogy ami az NB I-ben sokszor belefér, mert két kihagyott helyzet és két védelmi hiba mellett is tud meccset nyerni a Ferencváros, az a nemzetközi porondon, például a Leverkusen ellen már nem fér bele, mert két kapura lövésből két gólt szereztek a németek, a Fradinak pedig azon a kettőn kívül nem volt több lehetősége.

Amúgy a helyzetkihasználáson és a labdabirtokláson kívül a többi statisztikában a lövésszámhoz hasonló, kiegyensúlyozottabb képet mutatnak az InStat adatai a csütörtöki meccsről. A megnyert párharcokban öttel jobb volt a Leverkusen (76–71), viszont a nyertes támadó párharcok száma megegyezett (33–33), a Fradinak több sikeres csele (17–16) és szerelése (30–19) volt és több gólhelyzetet előkészítő passzt is jegyeztek Vécsei Bálinték (3–1 volt ez a mutató a javukra, az egyiket éppen a válogatott középpályás jegyezte Zachariassen kapufájánál). Utóbbi azért is érdekes, mert nagy általánosságban a gólhelyzetet előkészítő passzok hiánya jelenti az egyik fő problémát a nemzetközi színtéren kupacsapatainknál, sőt a válogatottnál is. Ugyanakkor a Leverkusen pontosabban passzolt (91:83 %) és jóval kevesebb elveszített labdája volt a saját térfelén, mint a Fradinak (9:21).

A fentiek alapján az FTC-nek akkor lesz esélye a visszavágón nyílttá tenni a párharcot, ha védekezésben olyan fegyelmezett, határozott játékra lesz képes, mint az első gól után (minimálisra csökkentve az eladott labdák számát), miközben az adódó helyzeteit maradéktalanul kihasználja.

Forrás: InStat, *uefa.com

EURÓPA-LIGA
NYOLCADDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
BAYER LEVERKUSEN (német)–FERENCVÁROS 2–0 (1–0)
Leverkusen, BayArena, 25 001 néző. Vezette: Massa (olasz)
LEVERKUSEN: Hradecky – Kossounou, Tah, E. Tapsoba – J. Frimpong, Amiri, Demirbay, Hincapié – M. Diaby (Hlozek, 71.), Azmun (A. Adli, 60.), Wirtz (Schick, 89.). Vezetőedző: Xabi Alonso
FERENCVÁROS: Dibusz – Botka (Wingo, 87.), Abena, Knoester, Civic – Zachariassen, Esiti, Vécsei – Marquinhos (Gojak, 78.), R. Mmaee, A. Traoré (Frederiksen, 87.). Vezetőedző: Sztanyiszlav Csercseszov
Gólszerző: Demirbay (9.), Tapsoba (86.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

A visszavágót március 16-án rendezik a Puskás Arénában.