Miha Blazic méltó örökösei – Borsos László jegyzete
Azt a feladatot kaptam az M4 Sport Góóól!2 című elemzőműsorában, hogy nevezzem meg azt az öt külföldi labdarúgót, aki az elmúlt nyolc évben a legnagyobb hatással volt a Ferencváros játékára. Hármunknak kellett megválaszolnunk a kérdést, két játékos jelentette a közös nevezőt: az egyik Kristoffer Zachariassen, akit a Nemzeti Sport olvasói megválasztottak a klub története legjobb légiósának, a másik pedig Miha Blazic. A szlovén védőnek elévülhetetlen érdemei voltak a Fradi nemzetközi sikereiben, határozott, elegáns játékával éveken át a hátsó sor legbiztosabb pontját jelentette.
Emlegetése közben jutott eszembe: amióta rendszeres résztvevője az európai kupaküzdelmeknek, talán most van a Ferencvárosnak az egyik legerősebb belsővédő-párosa. Mariano Gómez és Toon Raemaekers teljesítményét különösen az európai kupameccseken élmény figyelni, az argentin lassan olyan tekintélyt vív ki magának, mint anno a szlovén válogatott középhátvéd.
Kezdjük azzal, hogy Gómez kifejezetten gyors, futóversenyre kelni vele, mondjuk úgy, megfontolandó. Az Európa-ligában mért 32.8 kilométer per órás csúcssebessége az egyik legmagasabb a belső védők között. Játékában a keménység és a higgadtság egyaránt megmutatkozik. Az El-selejtezőben párharcai csaknem 71, fejpárbajainak pedig 78 százalékát megnyerte, a Viktoria Plzen elleni alapszakaszmeccsen tizenhétszer szerzett labdát. A labdakihozatalokban is megbízhatónak tartom, ritkán ad rossz passzt, nyomás alatt rendre jó döntést hoz. Keménysége fegyelemmel is párosul, a nyolc El-selejtezőn mindössze hétszer szabálytalankodott, ami belső védőtől egészen alacsony szám.
„A csatár azonnal megérzi, ha bizonytalan vagy, és megpróbálja kihasználni” – mondta a Borbola Bence kollégámnak adott interjúban, belőle azonban árad a magabiztosság. Amikor rátapad a támadóra, az ellenfél mozdulatain gyakran érzek feszültséget, mintha az első gondolata az volna, miként szabadulhatna a labdától. Maradjunk annyiban, nem lehet kellemes ellene futballozni.
Ugyanakkor Toon Raemaekersről sem szabad megfeledkezni, mert szintén meggyőzően teljesít a védelem tengelyében. Jó ütemű felpasszaival és hatékony védőmunkájával nagyszerűen kiegészíti Mariano Gómezt – kettejük között nem szívesen rangsorolnék.
A Fradi nemzetközi teljesítményét sok szempontból lehet dicsérni, belsővédő-párosa azonban biztosan a legfontosabb csapatrészek közé tartozik – nélkülük aligha lenne olyan stabil, amilyen az Európa-ligában.
Két klub, két út – Vincze Szabolcs jegyzete
