A Fradi-játékosok sem tudják, miért bukdácsolnak a bajnokságban

„Lehet, hogy az is, nem tudom” – válaszolta Borbély Balázs, amikor a Nemzeti Sport a Kisvárdán elért 1–1-es döntetlent követő sajtótájékoztatón arról kérdezte, pszichés oka lehet-e annak, hogy a Ferencváros képtelen megközelíteni a nemzetközi kupaporondon mutatott teljesítményét a magyar bajnokságban. A kérdés apropóját az adta, hogy a zöld-fehérek az NB I-ben kilenc mérkőzésükből mindössze hármat nyertek meg, tizennégy ponttal szerénykedve a hatodik helyet foglalják el a tabellán, miközben az Európa-ligában a selejtezőt is beleszámítva nyolc győzelemnél járnak, ami európai rekord a jelenlegi idényben.

A látványos kettősségre a vezetőedző mellett a játékosok is keresik a választ. Az egyik lehetséges magyarázat az ellenfelek játékstílusában rejlik: amíg Európában több terület nyílik a Ferencváros gyors támadói előtt, az NB I-ben rendre mélyen védekező, a területeket lezáró csapatokkal találkoznak. A kisvárdai mérkőzés is hasonlóan alakult, hiszen a hazaiak masszív védekezésből próbáltak kontrázni, a vendégek pedig az első fél órában teljesen tanácstalannak tűntek, nem tudtak mit kezdeni ellenfelük szervezett bekkelésével. Borbély Balázs szerint a lassú labdajáratás és a kezdeti intenzitás hiánya okozta a problémát, a kapott gól után azonban feljavult együttese játéka.

„Az első harminc percben sok időbe telt, mire felvettük a mérkőzés ritmusát, ráadásul időnként a koncentrációnk sem volt megfelelő – mondta a Nemzeti Sportnak az egyenlítő gólt szerző Callum O’Dowda.  – Huszonnyolcszor lőttünk kapura, miközben ellenfelünknek talán két-három lehetősége volt, ezért rendkívül bosszantó a döntetlen. Lehet, hogy pszichés oka is van a bajnoki botladozásnak, de szerintem apróságokon múlik minden: ha Habib Maiga lövése után a labda a kapufáról befelé pattan, vagy Jonathan Levi és Daniel Arzani értékesíti a helyzeteit, egészen másként alakul a mérkőzés. Európában befejezzük ezeket az akciókat, a bajnokságban viszont rendre elmarad az utolsó jó megoldás. Az edzéseken sokat dolgozunk ezen, csakhogy a meccseken is meg kell valósítanunk, amit gyakorlunk.”     

Elképzelhető, hogy az európai kupacsatákra könnyebb felpörögni, már csak azért is, mert a futballisták is nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy az Európa-ligában nyújtott jó teljesítményüket figyelik árgus szemekkel a nemzetközi megfigyelők, nem pedig azt, mire mennek Kisvárdán, Nyíregyházán vagy éppen Pakson – Toon Raemaekers mégsem gondolja, hogy a játékosok kevésbé akarnának győzni az NB I-ben.

„Sokan azt mondják, nem akarunk eléggé nyerni a magyar bajnokságban, de ez egyáltalán nincs így, hiszen mindent megteszünk a győzelemért. Az első fél órában valóban hiányzott a játékunkból az intenzitás, a kapott gól után azonban feljavultunk, nyomás alá helyeztük a Kisvárdát, sok helyzetet alakítottunk ki – sajnálom, hogy nem szereztük meg a második gólt. Őszintén szólva nem tudok megfelelő magyarázatot adni arra, miért teljesítünk ennyivel eredményesebben Európában. Fogalmam sincs, mi történik velünk, de a következő mérkőzésre kell összpontosítanunk.”     

Azt pedig csütörtökön a portugál másodosztályú Torreense ellen vívja a Ferencváros a Groupama Arénában. Hogy ezúttal melyik arcát mutatja, arra a nemzetközi mérlege alapján könnyebb tippelni...

EURÓPA-LIGA
ALAPSZAKASZ, 3. FORDULÓ
18.45: FERENCVÁROS–Torreense (portugál) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n és a Nemzeti Sportrádióban!

A pályán elért sikerek mellett – vagy éppen hatására – a Torreense a klub történetének legnagyobb infrastrukturális reformját indította el. A sportegyesület növekedési stratégiájának két legfőbb pillére a stadion teljes újjáépítése, valamint az utánpótlásbázis és a kiegészítő infrastrukturális háttér modernizációja. Portugál Kupa-győzelme és Európa-liga-szereplése olyan pénzügyi stabilitást és nemzetközi láthatóságot biztosított a csütörtökön Budapesten a Ferencvárossal játszó Torreense számára, amely azonnali és hosszú távú beruházásokat tett lehetővé. Az 1926-ban átadott Manuel Marques Stadion évtizedeken át szolgálta a Torres Vedras-i közösséget, ám a modern biztonsági és nemzetközi előírások, valamint a klub élvonalbeli és európai ambíciói miatt mára elavult. A korábban 12 ezer állóhelyes stadion kapacitása a kötelező ülőhelyek és biztonsági korlátozások következtében mindössze 2431 szurkoló befogadására korlátozódott, ami alkalmatlanná tette az európai kupamérkőzések megrendezésére. A vezérkar úgy döntött, ahelyett, hogy elhagynák a városközpontot és új helyszínre költöznének, a meglévő klubtörténelmi területen valósítanak meg fokozatos, fázisokra bontott stadionrekonstrukciót. A terv szerint a létesítmény végső befogadóképessége 5000 és 7500 között lesz, csupa ülőhellyel, valamint teljesen befedik. Az arénát úgy alakítják ki, hogy ne csupán a kéthetente rendezendő bajnokik helyszíne legyen, hanem multifunkcionális közösségi és üzleti központként is működjön az év minden napján. Az építkezés pénzügyi hátterét közvetlenül az El-szereplésért járó fix, 4.31 millió eurós UEFA-alapdíj és a teljesítményalapú prémiumok fedezik, megkímélve a klubot a hitelfelvételektől. A jelenleg a másodosztályban szereplő felnőttcsapat otthonának fejlesztésével párhuzamosan a klub az utánpótlás-nevelés és az egyéb sport­infrastruktúra területén is rendkívüli lépéseket tesz. Az elmúlt években a Torreense utánpótlásbázisa robbanásszerűen növekedett, rövid idő alatt kétszázról csaknem hétszáz aktív fiatal sportolóra bővült. A hatalmas tömeg minőségi kiszolgálására hozták létre az Academia Torreense utánpótlásközpontot, amely a Portugál Labdarúgó-szövetség hivatalos, szigorú kritériumrendszere alapján immár négycsillagos minősítésű centrumnak számít. Ugyanakkor a meglévő infrastruktúra a folyamatosan növekvő létszám miatt maximális kihasználtsággal működik, ezért a klub újabb nagyszabású beruházást indított el a közeli Cucos területén. Itt két vadonatúj, természetes füves edzőpályát alakítanak ki, amelyek kifejezetten az élvonalbeli felkészülést támogatják, egyszersmind tehermentesítik a központi akadémiát.  GY. B.