Háromszoros világbajnok királyát gyászolta a száguldó cirkusz

Nyomasztó vasárnap volt, de Roland Ratzenberger szombati balesetét követően is versenyezni kellett. A Formula–1-nek be kellett bizonyítania, hogy a Simtek osztrák pilótájának balesete évtizedenként legfeljebb egyszer előforduló véletlen volt, egyébként minden rendben van a száguldó cirkuszban.

A versenyzők persze aggódtak, túl sok volt a kisebb-nagyobb sérülést okozó baleset a teszteléseken, illetve a versenyhétvégéken. Imolában Rubens Barrichello sem állhatott rajthoz a pénteki balesetét követően. A fiatal brazil, valamint Ratzenberger balesetével betelt a pohár. A már visszavonult Niki Lauda és Ayrton Senna összehívta a versenyzőket, akiknek a szokásos verseny előtti eligazításán túlfűtött hangulat uralkodott.

Az egység azonban megvolt, Senna és Berger Lauda segítségével elhatározta, hogy újra életre hívja a versenyzők érdekképviseleti szervét, amelynek alapító ülését a két héttel későbbi, Monacói Nagydíjra tűzték ki. A brazil hitt benne, hogy hallgatni fognak a versenyzők szavára, és volt is miből önbizalmat merítenie: az egy évvel korábbi Japán Nagydíjon a versenybíróság úgy döntött, hogy a verseny felvezető körét a biztonsági autó mögött kell megtennie a mezőnynek, de Senna a többi versenyzővel együtt felháborodott, és követelésüknek megfelelően a továbbiakban elvetették az ötletet. Senna szerint a biztonsági autó túl lassan ment, a mögötte haladó versenyzők nem tudták melegen tartani gumijaikat, csökkent a keréknyomás, az autó alja pedig emiatt túl alacsonyra süllyedt, és az apró pályahibáknál az aszfalt megdobta.

Sennáék kezdeményezését az előző idény végén visszavonuló Alain Prost is támogatta, a Sennával majdnem tíz éven át tartó keserű rivalizálást folytató francia televíziós kommentátorként volt jelen Imolában, ahol már szinte jó barátként beszélgetett a brazillal. Senna több elmondás szerint nem összpontosított annyira a versenyre, mint általában szokott, érezte, hogy baj fog történni, ezért nem is nagyon akart rajthoz állni. Csapattárásának, Damon Hillnek más volt a benyomása.

„Sokaktól hallottam, hogy fejben máshol járt, de szerintem képes volt teljesen kizárni a szombaton történteket – mondta visszaemlékezve Hill. – Ayrton érzékeny ember, de a verseny közeledtével neki is egyre inkább azon járt az esze, hogyan tudná megnyerni a versenyt. A bemelegítő edzésen majdnem egy másodperccel volt jobb az ideje, mint az enyém, pedig én lettem a második. Fel volt tüzelve, nyerni akart, mert Michael Schumacher húsz pontos előnnyel vezette a vébét. A rajt előtt már csak ezzel foglalkozott.”

No meg Prosttal, akit a rajtceremóniára vezető körében a boxból kijövet mint barátját üdvözölt a rádión keresztül. És persze Ratzenbergerrel, akinek emlékére egy osztrák zászlót tett az autójába, és úgy tervezte, hogy ha nyer, a levezető kört azt lengetve teszi meg…

A rajtja remekül sikerült, maga mögött hagyta Schumachert. Ám nem száguldhattak sokáig, a rajtrácson ugyanis beragadt J. J. Lehto autója, és amíg az állva maradt autót sokan kikerülték, a 22. helyről rajtoló Pedro Lamy a többiektől semmit sem látva belerohant. A nézőtérre repülő alkatrészek megsebesítettek néhány nézőt, de súlyos sérülés sem a lelátón, sem a pályán nem történt.

Nem rendeltek el új rajtot, hanem úgy döntöttek, hogy a törmelékeket takarítása közben a biztonsági autó mögött körözzön a mezőny. Most ugyanaz volt a helyzet, mint egy éve Japánban, amikor Senna arra utalt, hogy az autók gumijai lehűlnek, veszítenek a nyomásukból, és így leér az autók alja, és furcsa egybeesés, hogy éppen ez okozta Senna halálát. Mivel a pilóták közül elsőként haladt át Lehto és Lamy roncsai mellett, előfordulhat, hogy egy törmelékre ráhajtva kisebb defektet szenvedett, amelyet észre sem lehetett venni, mert csak minimális mértékben szivárgott a levegő az abroncsból. Ez olyan részlet, amely sohasem derülhet ki.

Az újraindulás után ugyanis a második kör elején Senna autója a Tamburello-kanyarban egyenesen haladt tovább, a betonfalnak csapódott. Bár valamivel kisebb volt a becsapódás sebessége, mint egy nappal korábban Ratzenberger esetében, Senna is tehetetlenül ült az autójában.

„A második kör elején hatalmas porfelhőt láttam a Tamburellóhoz érve, majd légterelő-darabok és kerekek repültek mindenhol, azokat kellett kerülgetni. Láttam, hogy Ayrton volt az – mondta Hill. – Miután sikerült kikerülni a szilánkokat, elkezdtem aggódni miatta, biztos voltam benne, hogy nagy baleset volt. Eleinte azt hittem, hogy Schumacherrel csatázott, és leszorult a pályáról. Most már tényleg leállították a versenyt, és mindenki Ayrton felől érdeklődött, percenkét érkeztek jó és rossz hírek, de biztosat senki sem tudott.”

Hill elmondta, hogy beszélt Schumacherrel, aki szerint a Williams-Renault alja többször is az aszfaltnak ütődött, és már az előző körben is csak csodával határos módon úszta meg a Tamburellót kicsúszás nélkül. A német szerint ugyanez történt, csak Senna ezúttal nem tudta megfogni az autót. Arra nem tudott biztosat mondani, hogy a felfüggesztés törése vagy defekt okozta volna a kicsúszást.

Az orvosok villámgyorsan odaértek Senna autójához, és megismétlődött a Ratzenberger esetében látott eseménysor: szívmasszázs, hordágy, helikopter. Hatalmas vértócsa maradt Senna után, ebből azonnal sejteni lehetett, hogy óriási baj van. (A versenyt folytatták, Schuamcher nyert, de volt még egy baleset, a boxból kijövet – akkor még nem volt sebességkorlátozás – Michele Alboreto autójáról leszakadó kerék több szerelőt megsebesített.)

„A boxutca kijáratánál álltunk, beláttuk a célegyenes végét – emlékezett vissza Sid Watkins, az F1 akkori főorvosa. – Senna nagyon gyorsan ment, Schumacher pedig mögötte. A Williams sokkal idegesebben mozgott, az orvosi autó pilótájának, Mariónak mondtam is, hogy ennek nem lesz jó vége. Néhány másodperccel később láttuk a piros zászlót, azonnal elindultunk, nem is vártuk meg a versenyigazgató utasítását. Tizenhat másodperc alatt odaértünk, akkor már dolgoztak azok az orvosok, akiket Senna ötlete alapján rendeltek ki a pályák veszélyesebb pontjaira. Amikor odaértem, és kivizsgáltam, egyértelmű volt, hogy nem éli túl. Borzasztó volt.”



A Tamburello-kanyar az elmúlt években igencsak hírhedtté vált, az elmúlt hét évben Nelson Piquet, Gerhard Berger, Michele Alboreto és Riccardo Patrese is balesetet szenvedett itt, de ők megúszták. Senna rendkívül balszerencsés volt, hiszen a nyaka kibírta volna az ütközést, csakhogy a betonfalról visszacsapódó jobb első kerék éppen fejbe ütötte, aminek következtében koponyatörést szenvedett.



Emellett a kerék egyik felfüggesztési eleme a sisakrostély szélénél befúródva agykárosodást okozott. A bolognai kórházba szállították, ahol az egyik orvos utóbb elismerte, hogy ha egy átlagembert közúti balesete után Senna állapotában találnak meg a roncsok között, minden bizonnyal halottnak nyilvánítják.



Sennáért azonban mindent megtettek, gégemetszést hajtottak végre rajta, bár délután elismerték, hogy agykárosodása visszafordíthatatlan. Este 18.05 órakor Maria Teresa Fiandri, a Maggiore kórház szóvivője bejelentette, hogy Ayrton Senna meghalt.

A háromszoros világbajnok halálesete megrázta a Formula–1-et, bírósági perek követték egymást, az autókat pedig megerősítették, a pályákat biztonságosabbá tették (Imolában a Tamburello- és a Villeneuve-kanyarba is lassítót iktattak be). Ayrton Senna pályafutása során milliókat varázsolt el autóvezetésével, halála óta pedig soha nem látott biztonság jellemzi a Formula–1-et.