Tíz éve lett hős Baumgartner Zsoltból - exkluzív interjú

– Miként élte meg azt a futamot a boxutca melletti irányítópultban?
– Össze kell szednem a gondolataimat, mert jó rég történt már mindez. A verseny egész rosszul kezdődött számunkra, mert a másik pilótánk, Gianmaria Bruni jó helyről indult, de már az első kanyarban ütközött, és hamar kiesett. Zsolt viszont folytatta a versenyt, és úgy emlékszem, hogy egy Jordannel küzdött a pályán – az indianapolisi pálya úgy-ahogy feküdt nekünk. Jól emlékszem a verseny végére, a csapatból többen sírtak is, amikor áthaladt a célvonalon. Egy olyan nehéz helyzetben lévő csapatnak az a pont elképesztően fontos volt. Bár Bruni jobb helyről indult, és nagyobb reményekkel vágott neki a futamnak, végül Zsolt ragadta meg a kínálkozó lehetőséget, és azzal, hogy pontot szerzett, valóságos hőssé vált a szemünkben.

– Akkoriban sokan úgy fogalmaztak, a Minardinak győzelemmel ért fel az a pont.
– Ez teljes mértékben így van. Sok baleset és kiesés volt a futamon, és amikor a hetedik helyen haladó Giancarlo Fisichellának gondjai voltak a Sauberrel, majd ő is feladta, nagyon izgatottá váltunk. Folyamatosan mondtuk Zsoltnak a csapatrádión, hogy vezessen finoman, csak hozza haza az autót, és így is tett. A csapatból sokan elsírták magukat, hazatelefonáltak a családnak, tényleg olyan volt, mintha győzelmet ünnepeltünk volna – nagyon-nagyon nehéz anyagi helyzetben voltunk akkoriban. Aznap este hatalmas bulit csaptunk, az volt a Minardi egyik legizgalmasabb napja.

– Igaz, hogy érzelmileg többet jelentett ez az egy pont a Minardinak, mint a következő Amerikai GP-n megszerzett hét, amikor csupán hat pilóta versenyzett Indianapolisban?
– Egyértelműen. Bárkit megkérdez ma az akkori csapatból, azt fogja mondani, hogy győzelemmel ért fel nekünk az a pontszerzés, igazi hősként ünnepeltük Zsoltot.

– Milyen embernek és versenyzőnek ismerte meg Baumgartnert?
– Zsolt csendes típus volt, de nagyon barátságos a csapattagokkal – mi is a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Több volt ő nekünk, mint egyszerű versenyző, ezért is örültem, hogy ő volt az, aki pontot szerzett nekünk. Versenyzőként mindig nehéz megítélni valakit, akinek egy lassú autóban kell bizonyítania. Csapattársa, Bruni nagyon gyors pilóta volt, az időmérőkön rendre legyőzte Zsoltot, versenytempó tekintetében viszont egy szinten álltak. Szerintem ez Zsolt személyiségéből fakadt – mindig nyugodt volt, nem stresszelt, nem idegeskedett felesleges dolgokon, és ezt a maga javára tudta fordítani a futamokon. Versenykörülmények között domborodott ki tehetsége, de egészen pontosan nem tudom megítélni. Jó versenyző volt, de nyilván nem egy Alonso.