A Magyar Nagydíj klasszikus, tradicionális futam – Ross Brawn

– Hogyan értékeli a Magyar Nagydíjat – immár az F1 sportszakmai irányítójaként?
– A Magyar Nagydíj az évtizedek során igazi klasszikus, tradicionális futammá nőtte ki magát – mondta Ross Brawn a Hungaroringen a Nemzeti Sportnak. – Szerencsésnek érzem magam, hogy már az első versenyeken is itt lehettem, és átélhettem, ahogy az ország drasztikusan megváltozik a rendszerváltás utáni években. Mindig is nagyon népszerű nagydíj volt ez, a pálya különleges vonalvezetése óriási kihívás elé állítja a versenyzőket, most pedig annak örülök, hogy megfordítottuk a trendet, és az elmúlt évekhez képest sokkal több szurkoló ült a lelátókon.

– Milyen jövő várhat a Magyar Nagydíjra?
– Nagyon jó viszonyt ápolunk a verseny promóterével és a magyar emberekkel. Önöknél is csupán annyit változtatunk, hogy azokra a kérdésekre, amelyekre eddig nem volt a válasz, mostantól igen lesz a reakció. Ez azt jelenti, hogy közösen próbáljuk egyre nagyobb és nagyobb eseménnyé tenni a Magyar Nagydíjat. Már idén is kézzelfogható volt a változás, sokkal több kiegészítő program várta a szurkolókat, mint a korábbi években, a versenyzők közelebb kerültek a nézőkhöz, akik többet kaptak a pénzükért, mint eddig. Nekem sportszakmai irányítóként az a legfontosabb feladatom, hogy megteremtsem a helyszíneken az izgalmas versenyzés lehetőségét, így arról is beszélgetek majd a promóterekkel, hogy az adott pályákon milyen változtatásokat lenne érdemes végrehajtani ennek érdekében. Annak a gyakorlatnak biztosan véget vetünk, hogy aláírjuk a szerződést, aztán évente egyszer találkozunk. Sokkal szorosabb viszonyt akarunk kialakítani a promóterrel és a pálya irányítóival, akikkel folyamatosan egyeztetve igyekszünk sikeressé tenni az eseményt. Magyarországon igazi történelme van a Formula–1-nek, ezt akarjuk kiaknázni, és erre akarunk építeni.

– Megfogalmazódtak már konkrét elvárások is?
– Még nem látom át a teljes képet. A futam után leülök a csapatommal, és ebben a pozícióban nekem minden verseny az első, vagyis ez még nekem is tanulási folyamat.

– Milyen élményei vannak Magyarországról a versenyzés világán kívül?
– Szenvedélyes horgászként tudom, hogy Magyarországon elég nagy a pontyhorgászközösség, és hogy van néhány nagyszerű tó itt – néhány barátom kifejezetten ezért jár ide, de én még nem ragadtam itt botot. A Magyar Nagydíj egyik korai évében viszont elhoztam magammal a családomat, és utazgattunk egy kicsit. Feltűnő volt a falvak egyszerűsége, és hogy milyen kevés autó jár az utakon. Örülök, hogy még láthattam a rendszerváltás előtti Magyarországot a nyolcvanas évek végén, érdekes élmény volt. Ausztria felé tartva egy kis szállóban éjszakáztunk a feleségemmel és a lányaimmal, és máig emlékszem, milyen nyugodt hangulata volt az egésznek. Budapestet viszont a mai napig imádjuk, a feleségem idén is itt volt, és alig láttam, mert reggeltől estig a várost járta. Ez azon kevés helyszín egyike, ahová minden évben velem jön, nagyon szeretjük.

– Ön gépkezelőtől kezdve technikai igazgatón át csapatfőnökig szinte minden pozíciót betöltött már különböző istállóknál...
– ...Viszont versenyző még nem voltam – ez az egy hiányzik a listámról!

– Igen... Szóval melyik szerepkört élvezte a legjobban?
– Mindegyiket nagyon szerettem. Nagyszerű és értékes tapasztalatokkal gazdagodtam, ami a jelenlegi munkámban is rengeteget segít, hiszen megfelelő rálátásom van a különböző területekre és problémákra. Ahogy ön is említette, tényleg szinte minden munkát betöltöttem már az F1-ben, ami lehetséges – egy ideig még kamionsofőr is voltam! Ez megkönnyíti a csapatokkal való kommunikációt, mert amikor felvetnek egy problémát, tökéletesen tisztában vagyok vele, mire gondolnak. Minden munkámat szerettem, és noha sosem vártam a következő szakaszt, végül mindig eljött.

– Van kedvenc időszaka F1-es pályafutásából?
– Amikor először bekerülsz a Formula–1-be, az fantasztikusan izgalmas periódus. Amikor az ember mérnökként olyan érdekfeszítő környezetben alkalmazhatja tudását, mint a versenyzés világa, az elképesztő motivációs löketet ad. Később vezetői pozíciókban épp a saját példám alapján adtam gyakran lehetőséget feltörekvő fiataloknak, mert ugyanazt a végtelen lelkesedést láttam rajtuk, ami engem is jellemzett. Az állandó kihívások miatt egy mérnöknek valóban fantasztikus környezetet biztosít az F1, mert amit egyik nap megálmodsz, az másnap az autón megvalósul. Elképesztő tempóban halad a fejlesztés.

– A győzelmi örökranglistán Michael Schumacher az első, Lewis Hamilton pedig a második, szóval e tekintetben ön a sportági történelem két legsikeresebb versenyzőjével dolgozhatott együtt szorosan. Hogy emlékszik vissza a közös munkára?
– Érdekfeszítő volt testközelből átélni, hogy két ilyen különböző egyéniség milyen hasonló sikereket ér el. Michael nagyon csendes, családcentrikus volt, míg Lewis a nyilvánosságban lubickoló igazi sztár. Viszont csapatban kísértetiesen hasonlóan viselkedtek. Keményen dolgoztak, hosszasan egyeztettek a mérnökökkel, de akármilyen egyszerűen is hangzik, mindennek az alapja, hogy elképesztő érzékük van a versenyautók vezetéséhez. Mindegy, milyen kitartóan dolgozik egy versenyző, és milyen intelligensen kezeli a kihívásokat, ha nincs meg bennük az a különleges tehetség, mint Michaelben és Lewisban, sosem jut el arra a szintre, mint ők.

– Különböző csapataival a Hungaroringen is nagyszerű sikereket ért el. Emlékszik minden győzelemre?
– Ha konkrétan mindegyikre nem is, de arra emlékszem, hogy volt egy verseny, amelyen igen sok bokszkiállást iktattunk be, és nyertünk. Egy ferraris győzelem volt a két McLaren ellen.

– Akkor az az 1998-as verseny.
– Igen! A futamon eljutottunk addig a pontig, amikor már csak alternatív stratégiával győzhettünk, így be kellett iktatnunk egy harmadik bokszkiállást. Szóltam Michaelnek a rádión, hogy figyelj, akkor most szükségünk lenne 19 időmérős tempóval megfutott körre. Ő csak annyit mondott, hogy rendben – és megcsinálta! Az ilyen győzelmek természetesen mindig édesebbek, és abban is segítenek, hogy motivációs löketet adjanak a csapatnak. Amikor tudod, hogy az adott pályán nem a te autód a leggyorsabb, ám a felvetődő helyzetből kihozod a maximumot, és nyersz, az remek érzés.

– Ebből a szempontból jobb volt a kilencvenes években, amikor még nem mindent számítógépen szimuláltak, hanem az emberi faktor volt a döntő az irányítópultnál?
– Igen, tényleg több múlt akkor az emberen. Például az utolsó éveimben a Mercedesnél már annyira komplex és átfogó szimulációk készültek a különböző forgatókönyvekre, hogy ezek gyakorlatilag minden eshetőséget lefedtek, és nem maradt más opció. Persze még ekkor is mi döntöttük el, hogy az A- vagy a B-tervet válasszuk-e az adott helyzetben, de korábban sokkal több múlt az emberen.