F1: idén Bottas és Verstappen hódolt be az egyes kanyarnak

Messze nem volt egyedülálló vélemény Melbourne-ben, a 2018-as Formula–1-es világbajnokság idénynyitó futama előtt, hogy az Ausztrál Nagydíj már a rajtnál eldőlhet, mert ha a pole-t szombaton körrekorddal megszerző Lewis Hamilton tisztán eljön, majd elsőként veszi az 1-es kanyart, nem lesz, aki utolérje.

Csakhogy az Albert Parkban az 1-es kanyar trükkösebb a szokásosnál – miként azt éppen Hamilton csapattársa, a kvalifikáción a Q3-ban a kanyarkijáratból a falnak vágódó, és a rommá tört autójában kicserélt váltója miatt a 15. helyre hátrasorolt Valtteri Bottas, vagy éppen a futam 10. körében megpördülő Max Verstappen is tanúsíthatja…

És még sokan mások.

Túlélni az 1-es kanyart

2002-ben például Rubens Barrichello indult a pole-ból, majd erős kézzel tartotta is a pozícióját, a mögüle startoló Ralf Schumacher nemigen tudta eldönteni, melyik oldalról próbálja megkísérelni az előzést. Ennek az lett a vége, hogy a kanyarbejárathoz érve ráfutott az előtte haladó Ferrarira, melynek legyalulta a hátsó szárnyát, és a Williams felszállt a levegőbe, mint egy repülő. Szerencsére utána „talpra" esett, és még a terjedelmes bukótérben sem vágódott neki a falnak, hanem kigurult a kameraképen túlra.

Úgy „egyébként" a Barrichello–Ralf Schumacher ütközés miatt a mögöttük érkezők is tömegkarambolba rohantak, ezért nyomban félbeszakították a futamot, és fél tucat, autóját ripityára törő pilóta nyargalt vissza a bokszba…

Nyerni aztán Michael Schumacher tudott, de legalább annyira örült Mark Webber is, aki először indult hazája nagydíján, és egy Minardival a 18. helyről startolva a pontszerző 5. pozícióban végzett – amelyen egész pályafutása során csak egy 4. hellyel tudott javítani Melbourne-ben… –, így az ugyancsak ausztrál csapatfőnökével, Paul Stoddarttal őket is megünnepelték a pódiumon a hivatalos ceremónia után, sőt, még Schumi pezsgőjét is megkapták.

Szóval, ilyen a legelső, 1-es kanyar Melbourne-ben.

Ha ez (és a kijárata, a 2-es) megvan, jön a leghírhedtebb, a 3-as kanyar.

Aztán túlélni a hírhedt 3-ast

Amikor 1996-ra Adelaide-ből átkerült Melbourne-be, egyúttal a naptár végéról a legelejére az Ausztrál Nagydíj, nem arra készültek, hogy azonnal horrorisztikus balesetet lássanak… De így történt.

Megelőzte az egészet, hogy Martin Brundle motorproblémák miatt csak a 19., utolsó előtti helyen kvalifikálta magát, viszont a rajtnál sok pozíciót javított, így a mezőny közepén száguldott a futam első gyorsabb, majdnem egyenes szakaszán. A 3-as kanyarhoz érve viszont majdhogynem összezárt előtte a nagy kavarodásban ugyancsak fontos helyekért küzdő Johnny Herbert és David Coulthard, így Brundle a két autó hátának ment, és ugyanúgy felszállt, mint Ralf Schumacher hat évvel később.

A különbség, hogy Brundle nem úszta meg egy „leszállással", az ő sárga Jordanje átbukfencezett az előtte haladókon, majd fejjel lefelé szánkázott végig a talajszinten, és pihent meg végül a kavicságyban. Isteni szerencsére ő is sértetlenül úszta meg, sőt, szintén elkezdett visszasietni a bokszba, hogy a tartalékkocsijával ő is újraindulhasson a piros zászló után.

Bocht 3 in Melbourne heeft al een aantal stevige klappers voortgebracht. Alonso-Gutierrez in 2016, Ralf Schumacher/Villeneuve in 2001 en ken je deze nog van Martin Brundle in 1996? Bijna niets van de auto over! #F1 pic.twitter.com/CDpdYlYKOW

— Rob van Gameren (@VanGamerenF1) March 22, 2018

Fejjel lefelé álltam a kavicságyban – és éreztem az üzemanyag szagát. Ez volt az egyetlen pillanat az egész baleset során, amikor megijedtem. Éreztem, hogy valami folyik rajtam és a benzin szaga… Úgy kettétörtem az autót, mint egy tojást, ám végül kiderült, hogy a vizes tartályom repedt meg, abból folyt alá a víz, amikor fejjel lefelé voltam. Kicsatoltam a biztonsági övem, és kiestem a talajra.”

A sztori további érdekessége, hogy 1996 végén Brundle vissza is vonult, tehát Melbourne-ben ez a karambolos volt az első és egyetlen Ausztrál GP-je. Persze azóta is visszajár tévés kommentátorként – miként balesete mellékszereplői, Herbert és Coulthard: az idén is itt voltak mindannyian az Albert Parkban, épen, egészségesen, vidáman.

Sajnos nem ért ilyen szerencsés véget a 3-as kanyar 2001-es balesete.

Akkor a verseny hajrájában, de ugyancsak a gyors, egyenes szakasz végénél, a kanyarbejárat előtt történt a baj. Ralf Schumacher ennek a karambolnak is részese volt, ám ezúttal ártatlanul: Jacques Villeneuve szaladt rá a Williamsének bal hátsó sarkára, amitől a BAR-Honda a levegőbe emelkedett és az oldalsó kerítésnek csapódva leszakadt a jobb első kereke, amely a kerítés egyik hézagán át ki is repült és halálosan megsebesített egy pályabírót. A melbourne-i futam atyja, az idén januárban elhunyt Ron Walker – akiről idén elkeresztelték a célegyenest – szomorúan úgy nyilatkozott, hogy „egymilliárd esetből ha egyszer alakulnak ilyen szerencsétlenül az események” – de ez volt az az egy alkalom…

Első ránézésre még veszélyesebbnek tűnt, aztán szerencsére sokkal-sokkal jobban alakult a 2016-os karambol ebben a rettenetes 3-as kanyarban. Tavalyelőtt történt, hogy Fernando Alonso loholt Esteban Gutiérrez nyomában, és miként a trend már kirajzolódott, ő is a jobb első kerekével rohant rá az előző autó bal hátsójára. A spanyol McLarenjének is letörtek a kerekei a felfüggesztésről, de éppen Villeneuve esete nyomán is már pluszhuzalok kötik az autótesthez az abroncsokat, úgyhogy vonszolta tovább a tönkrement alkatrészeket Alonso kocsija, amely változatos utat tett meg: bal oldalt nekicsapódott a falnak, majd a fűről továbbszánkázva a sóderágy széle megdobta, a McLaren átfordult a tengelyén, és másfél szaltó, majd egy „fenekes” után függőlegesen állt meg a kerítés tövében. Már ami maradt belőle. Csodák csodájára a spanyol egyben szállt ki a roncsból, ám amikor a kezeit a térdére téve ledöbbenve görnyedt, mindenki tisztán érezhette, hogy rendkívüli pillanatokat élt meg, át, túl…

Utóbb a részletes elemzések kimutatták, hogy 46G-s erőhatás érte a versenygépet, s így Alonsót is – Bottas tegnapi ütközése a finn nyilatkozata alapján 27G-s volt, tehát nagyjából feleakkora, és a Mercedes is beborította törmelékével az aszfaltot.

…és még mindig nincs vége

Ha az ember F1-es pilótaként épségben beveszi az 1-es, majd a 3-as kanyart is az Albert Parkban, kissé talán megkönnyebbülhet, mert utána egyenesek jönnek, a 6–7-es, a 9–10-es és a 11–12-es kanyarkombinációk pedig valamivel könnyebbek, s akkor már a pálya utolsó szakaszánál tartunk. De ha valaki azt hinné, ott már nem történhet baj, hát nagyot téved!

E tétel bizonyítéka Jenson Button, aki 2006-ban már az egész futam utolsó kanyarját vette, amikor felrobbant mögötte a Honda-motor és kigyulladt az autó. Mögötte Giancarlo Fisichella jött, ám hirtelen ő sem látott semmit a füsttől és a lángoktól, sőt, beterítette a Hondából fröcskölő olaj! Button a visszapillantójában csakis burjánzó tüzet látott, úgyhogy meg sem próbált elvergődni a célvonalig, hanem nyomban leparkolt a bokszutca falánál – de így is csak néhány méter kellett volna neki a beéréshez…

Ám a legfontosabbat megmentette: az életét.