Schumacher nyomdokain – Lewis Hamilton-sorozat, 7. rész

A Ferrari 2015-ös fellángolása (3 futamgyőzelem) után mindenki azt várta, hogy a következő idényben két csapat négy versenyzője küzd majd a világbajnoki címért, ám a Mercedes megint nagyon hamar lehűtötte a kedélyeket. Már az első néhány futam után teljesen világossá vált, hogy az ezüstnyilak mellett senki sem rúghat labdába, ám a fantasztikus tempónak ára volt, amit valamiért újra meg újra Lewis Hamilton fizetett meg.

A gőzerővel zajló fejlesztés során a német csapat folyamatosan a határait feszegette, hogy megőrizze hatalmas fölényét, ez azonban megbízhatósági problémákkal is járt, s ezek rendre a címvédőt sújtották, aki ráadásul a rajtoknál is többször peches volt. Ez odáig vezetett, hogy Nico Rosberg négyes győzelmi szériával nyitott, aztán amikor a Spanyol Nagydíjon az első két helyen harcolva ütötték ki egymást, Hamilton tényleg kezdhette kongatni a vészharangot.

Amúgy is folyamatosan romló kapcsolatuk Barcelonában végzetes csapást szenvedett, és onnantól a 43 pontos hátrányba kerülő brit pilóta háborút hirdetett. Az már többször kiderült, hogy Hamilton általában „sebzett vadként” nyújtja a legjobb teljesítményt, és ezt megint bizonyította, amikor a következő hét futamból hatot megnyerve végül 19 pont előnnyel mehetett a nyári szünetre. Ekkor úgy tűnt, a brit henger megállíthatatlan, csakhogy a fordulás után újra rázós időszak következett: motorcsere miatt hátrasorolás, kuplungproblémák miatt elrontott rajt, aztán a két távol-keleti hétvége, amelyeken végleg elúszott a vb-cím.

Először Malajziában esett ki motorhiba miatt a biztos győzelem felé robogva, majd az eseményektől teljesen szétzilálódva Japánban nemcsak összebalhézott a brit médiával, sima vereséget is szenvedett az egész évben erőn felül teljesítő Rosbergtől. Innentől csapattársának négy laza második hely is elég volt ahhoz, hogy biztossá tegye vb-elsőségét, a címvédőt így 2016 végén megfosztották trónjától.

Hamilton nagyon nehezen fogadta el a vereséget, és csapatába vetett bizalma is megrendült: nem elég, hogy a szezon elején indoklás nélkül megcserélték a két pilóta mellett dolgozó szerelőbrigádot, az idény során még a technikai hibák is rendre őt sújtották, ami igazán nyugtalanította. Kezdte úgy érezni, a német Mercedes mintha német csapattársa felé húzna, de alig egy héttel a keserű idényzáró után jött a legjobb hír, amit csak kaphatott: a bajnoki csatákban felőrlődve Nico Rosberg azonnali hatállyal visszavonult.

Természetesen az egész Formula–1-es világot sokkolta a bejelentés, Hamilton viszont hihetetlenül megkönnyebbült, mert tudta, a Mercedes úgysem hoz a nyakára egy másik topversenyzőt, és végre visszaszerezheti bajnokhoz méltó státusát a csapatban. A brit csillag egyenesen úgy fogalmazott, Rosberg távozásával „kikerült egy hibás biztosíték az áramkörből”, ráadásul egy őszintén átbeszélgetett éjszaka után a csapatfőnök Toto Wolff-fal is újra harmonikussá vált a kapcsolata.

A zaklatott év után Hamilton lelke tehát megnyugodott, így a tökéletes téli felkészülést követően olyan kiegyensúlyozottnak érezte magát a 2017-es idény előtt, mint talán még soha. Ahogy arra számítani lehetett, új csapattársát, Valtteri Bottast simán maga mögé utasította az esetek többségében, és mintha az is csak jobb teljesítményre sarkallta volna, hogy a Ferrari hirtelen magára talált, és ezúttal egy másik német, Sebastian Vettel szorongatta meg a bajnoki csatában. Az egy évvel azelőtti frusztrációnak azonban ezúttal nyoma sem volt, mert teljesen függetlenítette magát a kritikáktól, és rájött, ha a pályán kívül azt teszi, amihez kedve van, a pályán is gyorsabb lesz.

A Brit Nagydíj előtt a média és a szurkolók kereszttüzébe került, amiért egyetlen versenyzőként nem volt hajlandó részt venni a nagy utcai parádén Londonban, hanem inkább Görögországban bulizgatott a haverokkal. Hamilton azonban csak megvonta a vállát, autóba ült, majd az időmérőn és a versenyen is valósággal elsöpört mindenkit. Noha Vettel így is pontelőnnyel vágott neki a nyári szünetnek, Hamilton nyugodtabb volt, mint valaha, mert tudta: ha megteremti a lelki békéjét, a folytatásban nem érheti baj – ahogy nem is érte. A következő hat futamból ötöt megnyerve gond nélkül a maga javára fordította a bajnokságot, és végül fel is ért a csúcsra. Ekkor még összességében a Mercedes teljesítménybeli fölénye jelentette a különbséget, de már érezhető volt, hogy Hamilton sokkal összeszedettebb formában versenyez, mint bajnoki ellenfele, ami a következő évadban domborodott ki igazán.

Ekkor érkezett el ugyanis az igaz­ság pillanata, vagyis az első olyan alkalom, amikor a tubró hibrid éra 2014-es bevezetése óta végre nem egyértelműen a Mercedesé volt a legjobb autó. Vettel és a Ferrari azonnal két futamgyőzelemmel nyomatékosította, hogy a könnyed sétakocsikázás idejének vége, a fejlesztési tempóból pedig utána sem vett vissza. A nyár elejéig fej fej mellett haladt a két istálló, és a bajnoki címért küzdő versenyzőket is csupán egy pont választotta el egymástól, ezután viszont a Ferrari egyértelműen az erősorrend élére ugrott. Az autó motorerő és nyers tempó alapján a legjobb volt, Vettel azonban megdöbbentő hibák egész sorával könnyítette meg a lehetőségeiből rendre száz százalékot kihozó Hamilton helyzetét. A kocsi teljesítményét figyelembe véve a nyár végén Vettelnek utcahosszal kellett volna vezetnie a bajnokságot, ehelyett Hamilton került harmincpontos előnybe, amit a Ferrari váratlan őszi megingásának köszönhetően tovább növelt, és két futammal a vége előtt biztossá is tette ötödik világbajnoki címét.

Tavalyi teljesítményében az volt a legmegdöbbentőbb, hogy rendre akkor nyújtotta a legjobbját, amikor látszólag fejben teljesen máshol járt. A világsajtó évekig kritizálta versenyzésen kívüli életmódja miatt, aztán szép lassan bebizonyosodott, hogy éppen ennek köszönheti kiváló eredményeit. Bár a józan logikával elvileg szembemegy, hogy az örökös utazgatás, divattervezés, zenélés és számtalan más tevékenység még jobb versenyzővé teszi, Hamilton remekül világított rá ezek jótékony hatásaira: „Az, hogy kipróbálhattam magam olyan kreatív területen, mint a divattervezés, csak pozitív hozadékokkal jár, semmi negatívumot nem látok benne. Nem csinálok mindent tökéletesen, nem mindig igaz, amit mondok, de mindent úgy teszek, hogy nekem jó legyen. Csak én élhetem úgy az életem, ahogy akarom, senki más nem irányíthat – mindent úgy próbálok alakítani, hogy azzal a legjobbat hozzam ki magamból. A pályán kívüli teendőim teljesen függetlenek a versenyzéstől, viszont folyamatosan stimulálják az agyamat. A tudás hatalom, vagyis ha új dolgokat tanulsz, új tapasztalatokat szerzel, bővíted a tudásodat és körbeutazod a földet, annak csak pozitív hatásai lehetnek. A képességeim már nagyon kis korom óta megvannak, de minden évben próbálom még magasabbra tenni a mércét, vagyis minden téren fejlődni: hogyan készülök fel a versenyekre, kerülök a megfelelő mentális állapotba, hozom ki a legtöbbet az aktuális autóból, egyensúlyozok a kockázat és a potenciális lehetőség között, kommunikálok a munkatársaimmal és hozom ki belőlük a maximumot. Eddig 2018-ban éreztem magam a legjobban az autóban, egészségesebb vagyok, mint valaha, és több energiám van, mint korábban bármikor. Ez részben annak köszönhető, hogy áttértem a vegán étrendre – bárcsak hamarabb hoztam volna meg ezt a döntést!”

Hamilton szavaiból csak úgy sugárzik, mennyire jól érzi magát a bőrében, ez pedig azt eredményezi, hogy kivételes képességeit újra meg újra száz százalékban ki tudja használni. A 2012-ben sokak által temetett versenyző tehát most öt világbajnoki címnél jár, és minden szempontból a legendás Michael Schumacher nyomdokaiba lépett. Futamgyőzelmek terén 91–73-ra, a világbajnoki trófeákat illetően pedig 7–5-re vezet az örökranglista élén álló német, és mivel Hamilton két évig még biztosan marad a Mercedesnél, már 2020-ban beállíthatja e fantasztikus rekordokat. Amikor apja négy műszakban dolgozva gürizett a fiú pályafutásának finanszírozásáért, még a Formula–1 elérése is vad álomnak tűnt, most pedig ott tartunk, hogy Lewis Hamilton végérvényesen beírta a nevét a sportág történetének legjobbjai közé.

Egy második generációs fekete bevándorló munkáscsalád sarjaként egy jelentéktelen angliai kisvárosból indulva.(VÉGE)