Amikor a versenyzőtársak mentették meg Niki Lauda életét

Az 1976-os Formula–1-es idény világbajnoki címért folyó csatája olyan izgalmas és drámai volt, hogy a róla készült 2013-as mozifilmnek el sem kellett rugaszkodnia a valóságtól a kasszasikerhez. James Hunt és Niki Lauda csatájának fordulópontja a vb-pontversenyt nagy fölénnyel vezető Lauda Német Nagydíjon bekövetkezett balesete volt augusztus elsején.

A szezon első kilenc versenyéből ötöt megnyerő, a mclarenes Hunt előtt 35 ponttal vezető – akkor még kilenc pont járt egy győzelemért – Ferrari-pilóta aggódva tekintett a majdnem 23 kilométeres Nürburgringre tervezett versenyre. A „zöld pokolnak” becézett pálya a hetvenes évek közepére több szempontból is elavult: az erdei pálya mellett nem voltak bukóterek, az aszfalt minősége rémessé vált, a pálya fekvése és hossza miatt számos pontján nem volt biztosított a gyors tűzoltás és a mentés, illetve a televíziós közvetítés is hagyott kívánnivalót maga után, hiszen a más pályákon elegendő kamera itt a terület töredékét fedte le.

Lauda a biztonsági aggályok miatt a versenyzők bojkottját kezdeményezte, de a többség annak ellenére leszavazta, hogy két héttel korábban immár a 131. versenyző lelte halálát a Nordschleifén. A vb-csata nem állt le, menni kellett, és bár az eső miatt sokáig halogatták a rajtot, végül útjára engedték a mezőnyt úgy, hogy amíg a célegyenesben száraz volt az aszfalt, az erdő másik felén – a hírek szerint – pocsolyák terültek el a pályán.

Emiatt a többség vizes pályára való gumikon rajtolt, de ezekkel az volt a baj, hogy száraz pályán túlságosan felhevültek és tönkrementek. Az első 23 kilométeres kör után mindenki a bokszba hajtott száraz pályára való gumikért, így Lauda is. A második körben egy gyors balkanyarban Lauda Ferrarija – feltehetően a felfüggesztés törése miatt – hirtelen kivágódott jobbra és a szalagkorlátnak csapódott. Az autó visszapattant a pályára, s a Bergwerk nevű jobbosban az út közepén lángra kapott. A mögötte érkező brit Guy Edwards még kikerülte, de az osztrák Harald Ertl és az amerikai Brett Lunger is nekiment, a Ferrariból pedig még nagyobb lángok csaptak fel.

Edwards, Ertl és Lunger is megállt, s az olasz Arturo Merzarióval kiegészülve menteni igyekeztek Laudát, a biztonsági személyzet még sehol sem volt. Nem engedhették, hogy azt történjen, mint 1973-ban Hollandiában Roger Williamsonnal vagy 1974-ben Dél-Afrikában Peter Revsonnal, akiket már nem tudtak időben megmenteni a lángoktól. A versenyzőtársak félelmet nem ismerve igyekeztek Lauda segítségére.

„Lauda a tűz közepén ült, egy percünkbe telt, mire kikapcsoltuk a biztonsági övét. Ertl közben valahonnan szerzett egy porral oltót, amit az autó közepére irányított, ezzel valamelyest megfékezte a lángokat. Lauda végig magánál volt, azt kiabálta, »Vigyetek ki innen«” – mondta Edwards, aki társaival együtt sikerrel járt, Laudát kihúzták a Ferrariból. A bukósisakját a becsapódás után elvesztő, ezért a fején súlyos égési sérüléseket szenvedő osztrák egészen addig nem vesztette el az eszméletét, míg a mentőautóba nem tették.

A súlyos égések mellett tüdősérüléseket szenvedett Laudát helikopterrel Koblenzbe, onnan Németország akkori legfejlettebb, égéseket kezelő klinikájára, Ludwigshafenbe szállították, napokig küzdöttek az életéért. A fél feje leégett, a kórház papja az utolsó kenetet is feladta neki, míg Lauda felesége elájult, amikor először meglátta. Súlyos sérülései kezelésére a világ egyik legjobb plasztikai sebésze, a brazil Ivo Pitanguy ajánlkozott fel, de Lauda nem akart időt veszíteni a vb-csatában, ezért csak a legszükségesebb szemműtétet kérte, hogy le tudja hunyni a szemeit.

Csak két versenyt hagyott ki, az Olasz Nagydíjon ismét ott volt, és az utolsó versenyig csatázott a vb-címért az újraindított Német Nagydíjat végül megnyerő Hunttal. A szezonzáró Japán Nagydíjat esőben rendezték meg, Lauda nem vállalta a kockázatot, kiállt a bokszba, míg Hunt éppen elég pontot szerzett, hogy világbajnok legyen.

(A cikk megjelent a megyei lapok Népsport mellékletében, 2018 decemberében.)