„A számok magukért beszélnek” – Gyulay Zsolt tíz éve a Hungaroring élén

– Mennyi a legjobb körideje a Hungaroringen?
– Szerintem olyan négy-öt perc körüli – mosolygott Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. elnök-vezérigazgatója. – Hamilton egy perc tizenhárom másodperces idejéhez viszonyítva ez nyilván nem jó, de nekem más a motivációm, mint neki. Amikor hetente kétszer körbemegyek a pályán, a jó féktávok helyett engem inkább az érdekel, hogy minden rendben van-e.

– És általában elégedett a látottakkal?
– Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk. Nyilván jobb lenne, ha újak lennének a lelátók, ha meglennének a bekötőutak, ha körbeérne a törmelékfogó kerítés, de megvannak a korlátaink, lépésről lépésre haladunk.

– A napokban volt tíz éve, hogy elfoglalta a Hungaroring elnök-vezérigazgatói székét. Emlékszik az első hetére? Mit várt, és mit kapott?
– Tíz évvel ezelőtt, amikor felajánlották az elnöki pozíciót, azt mondtam, csak úgy vállalom el, ha az operatív munkában is aktívan részt vehetek. Nagy feladatnak fogtam fel, hatalmas kihívásnak, és szerettem volna bizonyítani, hogy egy állami vállalat is tud jól és nyereségesen működni. Az első lépés az volt, hogy a társaság saját hatáskörébe vonta és racionalizálta a gazdálkodását, aminek köszönhetően a Hungaroring az elmúlt tíz évben nyereséges volt. Előttünk huszonöt év alatt negyvenegy kiemelt nemzetközi rendezvény helyszíne volt a pálya, az elmúlt tíz évben negyvennyolcé. A számok, azt hiszem, önmagukért beszélnek.

– A sportból érkezett, tehát nem volt idegen a környezet. Volt valami, ami mégis meglepte?
– Előtte vezettem már futballklubot is, úgyhogy nem ért nagy meglepetés, és noha a Hungaroring már akkor is többségi állami tulajdonban volt, én úgy álltam neki, mint ahogy korábban a saját vállalkozásaimat vezettem.

– Milyen együtt dolgozni világsztárokkal, nagy múltú csapatokkal?
– Az biztos, hogy minden sportágat és sportszervezetet számba véve az üzleti környezet itt a legprofibb, emiatt itt nyilván könnyebb dolgozni. Tiszta, precíz, gyors munkát követelt Bernie Ecclestone és később a Liberty Media is – ennek megvan a nehézsége, de könnyű is, mert ebben a rendszerben mindenki profi.

– Mi volt a legnagyobb változás a társaság életében a tíz év alatt?
– Hogy elvesztettünk értékes embereket. Nagyon nagy törést jelentett a cég életében amikor Frank Tamás, majd hat évvel később Gerstl Péter is elhunyt, de menni kellett előre az elkezdett úton, és azt hiszem, nem vallottunk szégyent.

– Mire a legbüszkébb?
– Arra, hogy a sok nehézség ellenére minden évben magas színvonalon tudtuk megrendezni a Magyar Nagydíjat és a többi nemzetközi versenyt. Néhány éve saját erőből újraaszfaltoztuk a Hungaro­ringet, építettünk ambulanciát, a sportszakmai csapatunk mindig a legkiválóbb minősítést kapja, és minket hívnak, ha segítség kell. Három éve a Liberty új kihívások elé állított minket, és azoknak is megfeleltünk. Szóval van mire büszkének lenni.

– Mi a legfőbb különbség a Liberty és az elődök módszereiben?
– Rendezői szempontból az, hogy annak idején elég volt néhány műszaki ember a kapcsolattartásra, most meg egy nagyobb csapat foglalkozik azzal, hogy kielégítse a nemzetközi jogtulajdonos igényeit. Ugyanis sokkal, de sokkal több a program a lelátók mögött, mint korábban. Nem csupán egy autóversenyt kell rendezni, hanem valóságos fesztivált, ami a nézők minden igényét kielégíti.

– Melyik volt a legnehezebb év az elmúlt tíz közül?
– Talán a mostani. Hiszen a jegybevételből és a pályahasznosításból származó bevételeink nagy részét elveszítettük, ami azért jelentősen megnehezítette a működésünket. A járvány miatt az év elején home office-ban voltunk, majd előre hozott F1-es futamot kellett rendeznünk, ami nagyon nagy feladat volt. Az osztrákokkal együtt tulajdonképpen egyfajta úttörő munkát végeztünk, és megfeleltünk.

– Ezen a héten lesz harmincöt éve, hogy aláírták a Magyar Nagydíj szerződését. Gondolták vajon akkor, hogy ilyen hosszú távú lesz ez az együttműködés? És minek köszönhető?
– Biztos vagyok benne, hogy nem gondolkodtak ilyen távlatokban, de nagyon örülök, hogy most már a másodikok vagyunk azon versenyek sorában, amelyek folyamatosan szerepelnek a versenynaptárban. S hogy mi a sikerünk titka? Budapest közelsége biztos, hogy szerepet játszik benne, a versenyzők és a csapatok szeretnek ide jönni. Aztán fontos szempont, hogy nagyon jó sportszakmai csapatot sikerült összekovácsolni, a legendás nemzetközi versenyigazgató, Charlie Whiting mindig azt mondta: hozzánk pihenni jár. Európa országai mind irigyek ránk amiatt, hogy 2027-ig betonbiztos helyünk van a naptárban.

– Mi várható még az idén?
– A Super Racing-fesztivál októberben, csak még nem tudjuk, hogy nézőkkel vagy nélkülük. Ezzel a túraautós, kamionos közös rendezvénnyel kapcsolatban az utolsó pillanatig kivárunk, és folyamatosan tartjuk a kapcsolatot az illetékes hatóságokkal, hiszen nekünk a legfontosabbak a szurkolók – mindent megteszünk, hogy a WTCR-címvédő Michelisz Norbertet és a kamion Európa-bajnoki címért újra harcba szálló Kiss Norbertet élőben is láthassák. Egyelőre azonban semmi konkrétumot sem tudok mondani ezzel kapcsolatban, hiszen napról napra változik a helyzet.

– És melyek a hosszabb távú célok? Elkezdődhet végre a felújítás?
– Lassan elkezdődhet a tervezés, és nagyon bízom benne, hogy már 2023-ra új főépület szolgálja ki a pályánkra érkező csapatokat. Ennek a megvalósítása szép feladatnak ígérkezik, úgyhogy továbbra sem fogunk unatkozni.