F1: egyelőre megosztja a sportági közösséget a sprintfutam

Ahogy a különböző statisztikákat, az F1-es intézkedéseket is mindenki úgy értelmezi, ahogy érdekei kívánják, ezért nem meglepő, hogy míg a sorozat irányítói fantasztikus akciót láttak a monzai sprintfutamon, mások csupán unalmas körözgetést.

A három helyszínen kipróbálandó száz kilométeres szombati száguldást két fő ok miatt vezették be ebben az évben: egyfelől hogy kicsit felpezsdítsék a szokásos hétvégi menetrendet, másfelől hogy lehetőség szerint megbolygassák a nagydíj rajtrácsát. Ennek megfelelően pénteken már egyetlen szabadedzés után jön a klasszikus időmérő, amelynek eredménye meghatározza a másnapi sprintkvalifikáció rajtsorrendjét, a minifutam alapján pedig kialakul a nagydíj rajtrácsa is.

Ami a menetrend színesítését és az erősorrend felkavarását illeti, a változtatás sikeresnek mondható, hiszen valóban jobban pörögnek az események, és a pluszrajtnak köszönhetően a sorrend is módosul. A negatív véleményeket inkább az táplálja, hogy az első körön kívül gyakorlatilag semmi érdekes nem történik a sprintfutamon, így a hozadékai akkor is megmaradnának, ha néhány kör után leintenék a versenyt. A legkritikusabban fogalmazó Sergio Pérez is ezt emelte ki:      „Nagyon unalmas, semmi sem történik, semmi előnyét nem látom a sprintversenynek. Unalmas a rajongóknak és a versenyzőknek egyaránt, jelenlegi formájában semmi pluszt nem ad.”

Az eseménytelenséghez hozzájárult, hogy az alacsony leszorítóerős beállítások miatt Monzában a nyitható hátsó szárny kedvező hatása is jóval enyhébb, mint más pályákon, így jelentősebb tempókülönbségnél is nagyon nehéz volt előzni. Egy sikeres manőverhez kockázatot is kellett volna vállalni, a Mercedest irányító Toto Wolff szerint viszont ez nem éri meg, hiszen a jutalom elenyésző:

„Jelenlegi formájában nem sok előnye van a sprintkvalifikációnak, mert senki sem fog jelentős rizikót vállalni. Túl kevés pontot lehet szerezni, és mivel nagy a kockázata annak, hogy negatívan befolyásolhatod a vasárnapi nagydíjadat, amelyen még a tizedik helyezettet is jutalmazzák, egyszerűen nem éri meg. Monzában ráadásul összeadódott a két probléma, mert egyfelől az autók csúcsebessége hasonló volt, másfelől pedig a pilóták nem is akartak kockáztatni. Még egyszer kipróbáljuk Brazíliában, de ez egyelőre se hús, se hal – nem vagyok benne biztos, hogy a jövőben is megmarad.”

Márpedig a sportág vezetői nagyon kardoskodnak mellette, elsősorban persze valószínűleg azért, mert nem akarnak szégyenben maradni, amiért nagy horderejű ötletük azonnal kudarcot vallott. Egyelőre az az általános nézőpont, hogy majd csak akkor lehet részletes elemzést és hatástanulmányt végezni a sprintkvalifikációról, ha lement a harmadik, Sao Pauló-i esemény is, de nem lennénk meglepve, ha az illetékesek foggal-körömmel ragaszkodnának „gyermekükhöz.” Ez az F1 ügyvezető igazgatója, Ross Brawn szavaiból is kiviláglik:

„Sok szó esett a sprintkvalifikációról, amelyet második alkalommal próbáltunk ki. Véleményem szerint rengeteg pozitívumot hozott. Megkeverte az erőviszonyokat, a rajtrács is változott, és ez módosította a nagydíj képét. Fontos, hogy a sprintet az egész esemény kontextusában nézzük, ami egyébként a hivatalos F1 Tv eddigi legkiemelkedőbb nézettségi adatait hozta. Három nap izgalomban és feszültségben volt részünk, pedig ez általában csak két napra igaz. Szilárdan hiszek benne, hogy az esemény javult a sprintkvalifikáció által, és mint mondtam, »megkavarta« a rajtrácsot a nagydíjra. A Formula–1 elég bátor volt ahhoz, hogy kísérletezzen ezzel a formátummal, megteremtve a lehetőségét annak, hogy kiértékeljük.”

Novemberben tehát jön a harmadik felvonás, aztán a 2022-es évad előtt a sportág főszereplői döntenek az esetleges módosításokról. Valószínűleg szükség lesz rájuk.