F1: ritka, de nem példa nélküli a törölt nagydíj

Egy Formula–1-es nagydíj megrendezése elképesztő mennyiségű munkával, szervezéssel és logisztikai kihívással jár, így minden szereplőnek tökéletes összhangban kell együtt dolgoznia a siker érdekében. A teljes kudarchoz elég, ha csak egy fogaskerék nem forog megfelelően, épp ezért is csodálatra méltó, hogy a sorozat 1950 óta íródó történetében alig-alig kellett elhalasztani vagy törölni vb-futamot.

A statisztikát leginkább a 2020-as covidos év árnyékolja be, hiszen akkor a teljes menetrendet fel kellett rúgni a világjárvány miatt, ami még a következő idényben is éreztette hatását a nagydíjrendezésben. A néhány évvel ezelőtti őrületet leszámítva azonban a helyi illetékesek és a sportág irányítói szinte mindig találtak megoldást a felvetődő problémákra, ráadásul többnyire az időjárás is kegyes volt a mezőnyhöz. Persze a korábbi évtizedekben azért az ingerküszöb is magasabb volt, hiszen még a leghevesebb esőben is megrendezték a futamokat, olyan pusztító természeti katasztrófa azonban sosem csapott le, mint most Olaszországban.

A csapadék miatt több folyó is kilépett medréből az emilia-romagnai térségben, ami hatalmas pusztításokat végzett, és bár Japánban olykor a tájfun okozott zűrt, a vihar a vasárnapi versenynapokat épp nem érintette. Tegyük hozzá ugyanakkor, két éve az esős Belgiumban is csupán azért tett meg néhány kört a mezőny a biztonsági autó mögött, hogy eredményt lehessen hirdetni, vagyis adott esetben még trükközni is lehet a futam megtartásával, a jelenlegi helyzet azonban sokkal súlyosabb ennél.

Ahogy 1955-ben is kritikus szituációba került a világ autósportja, hiszen a Le Mans-i 24 órás viadalon bekövetkezett óriási balesetben több mint nyolcvan néző és egy versenyző is életét vesztette. A júliusi tragédia annyira megrázott mindenkit, hogy az F1-ben is törölték a soron következő négy versenyt (Franciaország, Svájc, Spanyolország, Németország), és már csupán a szeptemberi monzai idényzárót futották meg. Két évvel később aztán a szuezi válság hosszúra nyúló hatásai okoztak problémát, mert a megugró olajárak miatt egyes versenyrendezők (Hollandiában és Belgiumban) annyira elszegényedtek, hogy az általuk ajánlott pénzdíjak láttán a csapatok inkább lemondták az indulást.

Ezután több mint egy évtizeden át minden betervezett nagydíjat meg lehetett rendezni, 1969-re viszont már annyira gyorsak lettek az autók és annyira fejletlenek maradtak a pályák, hogy a versenyzők Spában nem vállalták a kockázatot a rajthoz állással. 1985-ben ugyanott az aszfaltcsík egyszerűen darabjaira hullott, ellehetetlenítve a versenyzést, viszont azt a Belga Nagydíjat az év későbbi részében legalább pótolni tudták.

Ellentétben a 2011-es bahreini hétvégével, amelyet elsodort az arab tavasznak elnevezett tüntetési hullám a térségben. A forradalom miatt nem lett volna biztonságos az országba utaztatni a mezőnyt, és bár a következő évben is akadtak apróbb incidensek, azóta mindig visszatérnek a csapatok Bahreinbe. Látszik tehát, ha a covidos időszakot egy tömbként kezeljük, annyira sok nagydíj nem is maradt el 1950 óta, és csak remélni tudjuk, hogy a törölt futamok listája még jó ideig a 2023-as Emilia-romagnai GP-vel végződik.