Bár 1996-ban okozott némi felhördülést, amikor az Ausztrál Nagydíjat átvitték Adelaide-ból Melbourne-be, a helyszín az azóta eltelt majd három évtized alatt igazi klasszikussá nemesedett, ráadásul tökéletes otthonává vált az idénynyitóknak. A kellemes hangulatú Albert Park az első verseny óta csupán hét alkalommal nem szerepelt a versenynaptár első helyén, öt év kihagyás után viszont idén visszatér „az őt megillető helyre”. Bár ez elsősorban annak betudható, hogy az elmúlt évek nyitóhelyszínén, Bahreinben a ramadán szervezési nehézségeket okozna (tavaly emiatt szombaton kellet megrendezni a nagydíjat), a konzervatív rajongók bíznak benne, hogy ezután is folytatódhat a melbourne-i hagyomány. A hétvégi évadkezdet apropóján felidézünk néhány emlékezetes nyitányt az Albert Parkból, azt remélve, hogy a sor 2025-ben folytatódik.
Rögtön az 1996-os melbourne-i futam nagyon emlékezetesen alakult, hiszen Jacques Villeneuve újoncként kis híján megnyerte első versenyét. Ez a bravúr eddig – az F1-történelem első vb-futamát leszámítva – csak Giancarlo Baghettinek jött össze 1961-ben, ezért is ült tűkön minden rajongó, miközben a kanadai tehetség robogott a győzelem felé. Villeneuve a pole pozícióból indulva végig magabiztosan vezetett, ám olajszivárgás miatt öt körrel a vége előtt le kellett lassítania, így másodikként ért célba williamses csapattársa, Damon Hill mögött.
A McLaren domináns formában nyitotta az 1998-as idényt. Az első két helyről induló Mika Häkkinen és David Coulthard a rajt előtt megegyezett, hogy amelyikük az élen fordul el az egyes kanyarban, az nyeri a futamot. A finn jól indult, és magabiztosan vezetett mindaddig, amíg egy félreértett csapatrádiós üzenet miatt tévesen kiállt a boxba, ahol ennek megfelelően nem várta csapata. Emiatt elvesztette a vezető pozíciót, de a McLaren kérésére Coulthard két körrel a vége előtt lelassított a célegyenesben, és átengedte Häkkinennek a győzelmet.
Miután Michael Schumacher a Ferrarival fölényesen uralta a 2001-es és a 2002-es idényt, a következő évadnak is topfavoritként vágott neki. A várakozásoknak megfelelően a pole pozícióból indult, ám a változékony időjárási körülmények közepette nagy kihívásokkal szembesült. Nem mindig megfelelő ütemben cserélt kereket, autóját is megrongálta egy kerékvetőn, így a 2001-es monzai futam után először maradt le a dobogóról. A 2003-as melbourne-i idénynyitót a végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó David Coulthard nyerte meg.
A Honda a pocsék 2008-as idény után a gazdasági világválság első fuvallatára azonnal befejezte F1-es projektjét, így a csapat sorsa hosszú hónapokig erősen kérdéses volt. Végül a csapatfőnök Ross Brawn vállalta, hogy jelképes összegért átveszi az istállót, és megpróbálja versenyeztetni 2009-ben – már csak azért is, mert látta, hogy ütőképes autót alkottak. Arra viszont talán még ő sem számított, hogy a viszontagságos tél után versenyzői, Jenson Button és Rubens Barrichello fölényesen kisajátítják az első rajtsort, és kettős győzelmet aratnak az idénynyitón. A létbizonytalanság után igazi tündérmese kerekedett a melbourne-i nyitányon, amit a folytatásban az egyéni és a konstruktőri vb-győzelem koronázott meg.
A 2014-es kezdet mindenkinek ugrás volt az ismeretlenbe a vadonatúj turbómotorok és a teljesen átírt technikai szabályzat miatt. Bár a pole-ból induló Lewis Hamilton motorhiba miatt hamar kiesett, csapattársa, Nico Rosberg fölényes győzelmet aratott, ami előrevetítette a Mercedes dominanciáját. Az új érában ez volt a brackley-i istálló első diadala, amit további 110 követett 2021 végéig, amikor lezárult az a szabályrendszer. A Mercedes sorozatban nyolcszor nyerte meg a konstruktőri vb-trófeát is – ekkora dominanciát korábban egy csapat sem tudott kialakítani.
A leggyakoribb F1-es idénynyitó helyszínek
Melbourne (Ausztrália): 20
Buenos Aires (Argentína): 15
Kyalami (Dél-Afrika): 8
Rio de Janeiro (Brazília): 7
Szahír (Bahrein): 6
Monte-Carlo (Monaco): 5