A Red Bull motorja a legerősebb, még a Mercedes is fejlesztési lehetőséget kap – sajtóhír

Mint ismert, a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) az idén bevezetett szabályrendszer részeként létrehozta az úgynevezett ADUO-rendszert, melynek célja, hogy felzárkózási lehetőséget biztosítson a hátrányban lévő motorgyártóknak. A szövetség az eredeti tervek szerint hat nagydíjanként értékeli a helyzetet – igaz, ebbe a két közel-keleti verseny törlése bekavart –, és a lemaradás mértékének megfelelően különböző kategóriákba sorolja a négy motorgyártót. 

Noha fel-felröppentek olyan hírek az idény elején, hogy a Red Bull első, Forddal közösen fejlesztett belső égésű motorja lehet az etalon, maguk a résztvevők és a szakértők többsége is a mindkét bajnokságot toronymagasan vezető Mercedest várta az élre. Az első értékelési szakasz a Kanadai Nagydíjjal zárult le, ezt követően két hét állt az FIA rendelkezésére, hogy értesítse a gyártókat. 

Noha a szövetség hivatalosan még nem tett bejelentést, erre egybehangzó sajtóértesülések szerint a monacói versenyhétvégén sor került, amit a futam után a Sky Sportsnak nyilatkozó Lewis Hamilton szavai is megerősítettek. A szövetség kissé meglepetésre nem a szezonban eddig veretlen Mercedes belső égésű motorját találta legerősebbnek, sőt, lemaradását több mint 2 százaléknak ítélte a Red Bull Powertrainshez képest, vagyis a többi motorgyártóhoz hasonlóan fejlesztési lehetőséghez jut!

Míg a „vörös bikák” erőforrását ezzel 2027-ig befagyasztották, az első kategóriába sorolt német gyártó 70 órával többet tesztelhet a tesztpadon, és 3 millió dolláros kiegészítést is jóváírhat a költséghatár tekintetében, és ami a legfontosabb: 2026-ban és 2027-ben is egy-egy fejlesztési lehetőséget kap. 

A Ferrari és a másik két motorgyártó, vagyis az Audi és a Honda eközben két-két fejlesztési „tokenből” gazdálkodhat, igaz, utóbbi kettő esetében egyelőre nem tisztázott, hogy pontosan milyen mértékű a hátránya. Négy százalék lemaradás 4.65 millió dollárt, és 100 tesztórát, 6-8 százalék 6.35 millió dollárt és 150 tesztórát, 8-10 százalék 8 millió dollárt és 190 tesztórát, míg a 10 százalékot meghaladó különbség 230 extra órát és plusz 11 millió dollárt jelent a motorgyártó számára. 

Fontos megjegyezni, hogy maguk a gyártók kérték, hogy ne bonyolítsák túl a rendszert, és s ne vegyenek figyelembe egyéb paramétereket vagy befolyásoló tényezőket az értékelésnél. Emellett adott gyártó évente egyszer élhet a lehetőséggel, így ha például a következő értékelési szakasz letelte után is két százalékot meghaladó hátrányban marad, nem kap újabb esélyt, vagyis a tokenek nem halmozhatók. Sajtóértesülések szerint ugyanakkor ez még változhat, hiszen félő, hogy a mezőny végén kullogó Honda így nem fog tudni felzárkózni.