A felnőtté válás útján – Lewis Hamilton-sorozat, 5. rész

Keresi önmagát, harcol a világgal, lázad minden ellen.

Nem szokatlan a személyiségfejlődés közepén járó kamasz ese­tében, éppen ezért érdekes, ha valakinél a húszas évei közepére tolódik. Pedig ha jobban belegondolunk, logikus, hogy Lewis Hamilton éppen első F1-es világbajnoki címe megszerzése után mutatta a dacos ellenállás jeleit. Azzal, hogy teljesült élete célja, hirtelen nem kellett már mindenáron megfelelnie azoknak, akik a pályafutását addig egyengették, így kezdett egyre inkább fojtogatóbbá válni mások örökös iránymutatása, tanácsadása, bábáskodása. Végtére is a kis Lewisból 23 éves korára mégiscsak Formula–1-es világbajnok lett, aki ekkor már egyáltalán nem érezte magát olyan kicsinek, és úgy látta, minden joga megvan hozzá, hogy akkor és azt tegye, amit jónak lát. A sikerek érdekében először édesapja, Anthony, később a McLarent irányító Ron Dennis „parancsait” hajtotta végre engedelmes katonaként, a 2008-as vb-cím után azonban felébredt a benne szunnyadó ego, amely megunta a csaknem két évtizednyi elnyomást.

Ezzel önmagában nem is lenne probléma, csakhogy a lázadó időszak kezdete éppen egybeesett a McLaren botladozós időszakával, ami a pályán és azon kívül is gyúlékony elegynek bizonyult Hamilton éle­tében. Az előző év kiélezett bajnoki harca miatt a wokingiak egyszerűen nem készültek fel elég hatékonyan a 2009-es radikális szabályváltozásokra, és olyan gyalázatos autóval kezdték az idényt, amellyel a pontszerzés is bravúrnak számított, az évad ráadásul rögtön egy kiadós botránnyal indult.

Az Ausztrál Nagydíj végén a biztonsági autó időszaka alatt kisodródott előtte Jarno Trulli, a McLaren pedig azt javasolta neki, hogy a bonyodalmak elkerülése érdekében engedje vissza maga elé. Amikor azonban a futam után azt vizsgálták, miként került az olasz versenyző újra eredeti pozíciójába, Hamilton – csapata javaslatára – azt hazudta a sportfelügyelőknek, hogy nem ő engedte vissza, ellenfele szabályellenesen megelőzte. Először tehát Trullit büntették meg, és úgy tűnt, Hamilton megússza tisztességtelen tettét, csakhogy nem sokkal később nyilvánosságra került a csapatrádiós felvétel, amelyből kiderül, a McLaren utasítására a brit egyértelműen önszántából engedte maga elé a Toyotát.

A hazugságügyként elhíresült balhé óriási vihart kavart, hiszen a 2007-es kémbotrány után eleve sok volt a wokingiak rovásán, a tisztességes, illedelmes jófiúként megismert Hamiltonban pedig hatalmasat csalódott a világ. A brit beismerte, szégyenében a visszavonulás gondolata is megfordult a fejében, és mindenkitől bocsánatot kért, akit megbántott tettével.

Ezután sem mentek jól a dolgai, az idény felénél csak a 11. helyen állt, ám a nyári szünet után a McLaren javult valamelyest, így Hamilton többek között két győzelmének köszönhetően ötödikként zárt. Az egész éves küszködés azonban így sem tett jót a lelkének, ahogy az is bosszantotta, hogy csapata a következő idényre a nyakára hozta a 2009-es világbajnok Jenson Buttont. Hazájában egyre többen támadták, amiért F1-es szerződése megkötése után előbb Svájcba, majd Monacóba költözött, hogy enyhítsen adóterhein, a popsztár Nicole Scherzingerrel való viharos kapcsolata pedig a bulvársajtónak szolgáltatott örök témát. Nyilatkozataival, a közösségi médián megosztott bejegyzéseivel, egyre vagányabb stílusával szép lassan leépítette korábbi jófiús imázsát. A 2010-es évet azzal kezdte, hogy bejelentette, szakított barátnőjével, nem sokkal később pedig édesapja menedzseri szolgálatait is megköszönte.

Az Anthonyval való különválás csúfosan sikerült, kapcsolatuk annyira megromlott, hogy hónapokig nem is beszéltek egymással, amit a külvilág sokként fogadott, hiszen apa és fia azelőtt teljes szimbiózisban élt. Ekkorra azonban Hamiltonnak végleg elege lett a pátyolgatásból, így hátat fordított annak, akinek mindent köszönhetett.

Az idénynyitó helyszínén, Melbourne-ben aztán rögtön rendőrségi ügyével került a címlapokra, mert amikor a közúton zöldre váltott a lámpa, autója kerekeit kipörgetve, füstölgő gumikkal indult el, a hatóságok pedig lekapcsolták. Első „egyedül töltött” évadja sem kezdődött biztatóan, hiszen hat verseny után új csapattársa már 2–0-ra vezetett a futamgyőzelmek tekintetében, de legalább a McLaren visszatért az élcsapatok közé, ami önmagában is óriási előrelépés volt az előző évhez képest. A bajnoki idény igazán izgalmas, ötversenyzős csatát hozott, a végső diadalhoz azonban mind Hamiltonnak, mind a wokingi istállónak tökéleteshez közeli teljesítményt kellett volna nyújtania, ami egyik félnek sem sikerült. Bár háromszor nyert, a két műszaki hibával és két ütközéssel járó négy nullázás túl nagy ajándék volt a többieknek, így megint nem sikerült a bajnoki cím, miközben magánélete is viharosan alakult: hol szakított, hol újra összejött
Scherzingerrel, ami teljesen hektikussá tette életét.

A 2011-es idény ráadásul újabb nagy pofont jelentett, mert a McLaren ezúttal már sehol sem volt az éllovas Red Bullhoz képest, Hamilton pedig képtelen volt leplezni frusztrációját, így az év során teljesen szétcsúszott. Noha kivételes tehetségét három futamgyőzelemmel megint megcsillogtatta, korábbi kiegyensúlyozott teljesítményéből semmi sem köszönt vissza, miközben kisebb-nagyobb kihágásaival újra meg újra magára haragította a sportfelügyelőket. A Monacói Nagydíjon kétszer is ütközött, majd a futam után dacosan szapulta versenyzőtársait, aztán – szerinte – viccesen megjegyezte, a sportfelügyelők biztos azért pikkelnek rá, mert fekete. Ez a nyilatkozata megint mindenkinél kiverte a biztosítékot, és az FIA elnöke, Jean Todt elmondta, ha nem kér azonnal nyilvánosan bocsánatot, eltiltással büntette volna.

A következő versenyen aztán saját csapattársának ment neki, és később Belgiumban is ütközés miatt esett ki. Ebben az évben végleg elszakadt nála a cérna, amit az is mutat, hogy Montrealban mindenki szeme láttára egyszerűen besétált a Red Bull motorhome-jába, és megmondta Christian Horner csapatfőnöknek, hogy náluk akar versenyezni. Az ügyből persze óriási botrány lett, hiszen az ilyen bizalmas megbeszéléseket a lehető legnagyobb titokban igyekeznek megejteni a felek, és mint kiderült, Horner nem is akarta elhinni, hogy valóban Hamilton keresi. Mindenesetre a Red Bullnál Sebastian Vettel miatt nem tartottak rá igényt, így a 2011-es évad minden szempontból teljes csőd volt, amelyben F1-es pályafutása során először még aktuális csapattársa is előtte végzett a bajnoki tabellán.

Ekkor még egy év volt hátra a McLarennel aláírt szerződéséből, így a 2012-es idény döntő fontosságúnak számított mind az istálló, mind a versenyző szempontjából. Bár a wokingiak nem építettek rossz autót, Hamiltonnak a hetedik versenyig várnia kellett első futamgyőzelmére, és kezdte elveszteni a hitet, hogy csapata valaha újra domináns helyzetbe kerülhet. Frusztrációját tökéletesen mutatta az a bohózatba illő sztori is, amikor a spái időmérő után bizalmas telemetriai adatok nyilvánosságra hozásával bizonygatta, hogy más hátsó szárnyat használt, mint Button, csupán ezért maradt alul vele szemben... Hamilton ugyanakkor kutyaszorítóban volt, hiszen a két másik topcsapat, a Red Bull és a Ferrari elégedett volt aktuális sztárpilótájával (Sebastian Vettel, illetve Fernando Alonso), míg a Mercedes ugyan kitartóan csábította, ám 2010-es F1-es visszatérése óta a német istálló akkor már harmadik éve csak vergődött.

Az ezüstnyilak feltámadását semmi sem garantálta, a 2014-es szabályváltozások ugyanakkor minden gyári istállónak hatalmas lehetőséget jelentettek. Mivel az új érában a V6-os turbó hibridmotorok kerültek a fókuszba, egyértelmű előnynek számított, ha egy csapat magának építette a hajtóegységet és az autót egyaránt. A Mercedes káprázatos tervekkel, hangzatos ígéretekkel és mesés fizetéssel csábította Hamiltont, csakhogy 2012 őszére a remekül fejlesztő McLaren már a mezőny leggyorsabb autójával büszkélkedhetett, miközben a németeknél az egyszerű pontszerzés is csodaszámba ment.

Bár a brit pilóta már nagyon vágyott rá, hogy 15 év után végre kiszakadjon addigi közegéből, és új fejezetet nyisson, a wokingiak kiváló idényhajrája pokolian megnehezítette döntését. Pénzügyi szempontból két nagyon hasonló szerződés feküdt az asztalán, így heteken át tépelődött, melyiket írja alá, hiszen ekkor nem lehetett tudni, melyik jelenti a főnyereményt és melyik a „halálos ítéletet”. Végül a váltóhiba miatt kieséssel végződő Szingapúri Nagydíjat követő napokban bejelentette: a Mercedesnél folytatja 2013-tól, vagyis a „gyermekévek” után kirepül a wokingi fészekből, és őrületes kockázatot vállalva új életet kezd az ezüstnyilaknál.

A 27 éves Lewis Hamilton valójában akkor vált felnőtté.