F1: Hamilton megcélozta Schumacher rekordjait

Bár mindketten más utat jártak be a sikerig, mégis a megannyi rekord beállítása és megdöntése karrierjük elengedhetetlen velejárójaként írta be nevüket a Formula–1 történetébe. Az örökranglisták első két pozíciójában szinte kivétel nélkül a hétszeres és a háromszoros bajnok köszön vissza, és vív virtuális harcot egymással a számok kegyetlen csataterén, miközben az igazi versenypályákon száguldozva csak kevés alkalommal találkozhattak, a győzelemért pedig sosem mérhették össze a tudásukat.

Annak ellenére, hogy két különböző korszakban mutatkoztak be és ülhettek fel a királykategória trónjára, mégis pályafutásuk két meghatározó ponton összeért, amely által egyikük fejezete lezárult, míg másikuk egy újat nyitott. Az első ilyen váltópont még a 2006-os, 2007-es szezon fordulóján következett be: Michael Schumacher a sportág legsikeresebb versenyzője szögre akasztotta sisakját, miközben Lewis Hamilton, az ifjú titán üstökösként robbant be az F1-be, méghozzá annak a spanyol pilótának a csapattársaként, aki a német kiválóság egyik legnagyobb ellenfelévé avanzsálódott már a kezdeti időszakban.

Lewis Hamilton ugyan nem pótolhatta a német legendát, ellenben a hétszeres bajnok által hagyott űrt szinte azonnal betöltötte. Michael Schumacher sikersorozata a Renault és Fernando Alonso egyeduralmával szakadt meg, míg a spanyolt a feltörekvő brit szorította háttérbe, és üldözte statisztaszerepbe két teljes szezon erejéig. Ennek ellenére a stevenage-i szupersztár igazi szárnyalására még öt esztendőt kellett várni, amely a második váltópont egyenes következményeként jelentkezett: a visszatérő Michael Schumacher helyére Lewis Hamilton érkezett meg a feltörekvő Mercedeshez, és az „ezüstnyilakkal” aratott első világbajnoki címig csak egy évet kellett várni.

A brit három szezon leforgása alatt 30 alkalommal kezdhette meg az adott versenyt az első rajtkockából, 18-szor futotta meg a leggyorsabb kört, 50-szer állhatott fel a dobogóra (84.75 százalék!), és 31-szer távozhatott győzelemmel, miközben két világbajnoki címet szerzett egy második hely mellett. Schumacher dominanciája azonban nemcsak három idényen ívelt át, hanem pontosan annyi évet ölelt fel, mint amennyit Hamiltonnak kellett várnia első címe után a másodikra.

A német akkor 85 nagydíj alatt 40-szer indulhatott a pole pozícióból, 27 alkalommal érte el a versenyen futott leggyorsabb kört, és 48-szor csendült fel a német és az olasz himnusz egymást követve a klasszis tiszteletére. Mindemellett öt világbajnoki címet zsebelt be egyhuzamban, vagyis ugyanannyit, amennyit Juan Manuel Fangio teljes karrierje alatt összesen – ezzel egy a mai napig megdönthetetlennek tűnő rekordot állított fel.

„Szerintem egyértelműen elmondtam már többször is, hogy Fangio teljesítménye mennyire egyedülálló, mennyire különleges. Egyszerűen csak rá kell nézned azokra az autókra, én a legnagyobb tisztelettel tartozom az akkori versenyzőknek. Kissé bűnösnek is érzem magam, hogy megdöntöttem azokat a rekordokat, hiszen nem érzem úgy, hogy tényleg megdöntöttem volna őket.” (Michael Schumacher, 2013. szeptember, BBC Sport)

A hétszeres bajnoknak tehát sikerült túlszárnyalnia a nagy elődöt, és Hamilton is hasonló célokat tűzött ki maga elé: „Elég jól hangzik, amikor Fangióra és az öt világbajnoki címére gondolok. Azonban aztán eszembe jut, hogy Vettel mindössze egyetlen címre van tőle, vagyis könnyedén ki tudna egyenlíteni vele, szóval hat világbajnoki címet kellene szereznem. Az emberek mindig azt kérdezik, hogy mi az, ami motivál engem, csak azt tudom mondani, hogy többet akarok. Úgy érzem, hogy még mindig van bennem potenciál, csak rá kell jönnöm, hogy pontosan mennyi. Nincsenek határok abban, hogy meddig juthatunk, minden csak a felfogásodon múlik.” (Lewis Hamilton, 2017. június, The Guardian)

Egyszóval Lewis Hamilton még mindig éhes a sikerre, és jelenleg olyan környezetben versenyezhet, amely megad neki minden szabadságot ahhoz, hogy a legjobbját nyújthassa, miközben győzelemre képes autóval üldözheti tovább a hőn áhított célt. Bár az idén jó esély van arra, hogy ő vigye haza a bajnoki trófeát, ellenben Schumacher rekordja még mindig elérhetetlennek tűnhet számára. Ugyanakkor, ha a címek tekintetében nem is érheti be egykönnyen a legendát, mégis több fronton átveheti tőle a vezetést az örökranglistákon.

A brit leghamarabb a pole pozíciókat illetően állíthatja be a német hosszú évek óta fennálló rekordját méghozzá úgy, hogy Belgiumban „még csak” a 200. nagydíjára készül, miközben Schumachernek 243 időmérő kellett ahhoz, hogy elérje ezt a teljesítményt. A további elsőségek megszerzése nagyban hozzásegítheti Hamiltont ahhoz, hogy akár még az idén átvegye a hétszeres bajnoktól a legtöbb első soros rajttal rendelkező versenyző helyét. Hamilton jelenleg 112 ilyen nagydíjjal rendelkezik, szóval már csak ötször kell megkaparintania az első vagy a második rajtkockát a nagy előd megelőzéséhez.

Ámbár a győzelmek számában az angol egyelőre elmarad, viszont ez sem gátolhatja meg abban, hogy akár a 2017-es szezonban utolérje vagy lehagyja a németet a győzelmekre váltott elsőségek örökranglistáján. A hétszeres bajnok 40 alkalommal vitte véghez a fenti teljesítményt, míg Lewis Hamilton 36-szor állhatott fel a dobogó legfelső fokára az első rajtkockából indulva.

A mesterhármasok örökranglistáján is a Schumacher, Hamilton duó tanyázik az élen, a német 22-szer szerezte meg a pole pozíciót, a versenyen futott leggyorsabb kört és a győzelmet egyazon hétvégén, míg a brit neve mellett 14 ilyen hétvége szerepel. A Mercedes versenyzője az idén eddig négy alkalommal triplázott tizenegy Grand Prix leforgása alatt, vagyis, ha képes hozni az eddig mutatott arányt, akkor lassan megközelítheti a legendát ebben a tekintetben is.

Nem úgy, mint a Grand Slamek vonatkozásában, ahol az angol a 2017-es szezonban már beérte a németet, igaz, itt nem ő, hanem Jim Clark számít az etalonnak, aki összesen nyolc alkalommal hozott össze tökéletes hétvégét a karrierjében. A brit egyelőre öt ilyen nagydíjat teljesített, ebből hármat idén, mindössze nyolc verseny lezajlása alatt! Egy újabb hibátlan Grand Prix-vel Hamilton nemcsak lehagyná Schumachert, hanem új rekordot is felállítana, hiszen még senkinek sem sikerült egy szezonon belül négy alkalommal megkaparintania a pole pozíciót és megfutnia a leggyorsabb kört, illetve végig vezetve az adott versenyt megnyernie.

A stevenage-i szupersztár azonban nemcsak üldözőként, hanem üldözöttként is feltűnik a ranglisták élén: az ő neve mellett szerepel a legtöbb megszerzett pole pozíció és győzelem különböző pályákon, illetve a brit gyűjtötte eddig a legtöbb világbajnoki pontot is a Formula–1 történetében (bár ebben nagy szerepet játszott a folyamatosan változó pontrendszer, amely most sokkal jobban honorálja a sikert). Emellett Hamilton egy igazán különleges rekordot is magáénak tudhat: bemutatkozása óta minden egyes szezonban sikerült rajtelsőséget és győzelmet szereznie, amely egyedülálló teljesítménynek számít a királykategóriában.

Lewis Hamilton tehát több fronton is az örökranglisták élére szeretne törni, miközben már most korszaka legsikeresebb versenyzőjének számít. A kérdés már csak az, hogy a rekordok, a pole pozíciók, a dobogók, a győzelmek, vagy éppen a mesterhármasok és a Grand Slamek száma pontosan mennyit is árul el egy karrierről. Hogy mi különbözteti meg a legjobbat a legsikeresebbtől, ha egyáltalán ilyen markáns megkülönböztetést kíván e két titulus, illetve, hogy mi kell ahhoz, hogy egy korszakos zseniből egy nap legenda váljon?