Ikonikus páros – Lewis Hamilton-sorozat, 2. rész

Az 1998-as év meghatározó mérföldkő volt a Hamilton család életében, juniorprogramjának köszönhetően ugyanis a McLaren óriási terhet vett le az édesapa, Anthony válláról. Fia gokartos karrierje érdekében olykor négy műszakban is dolgozott, és a hosszú évek megfeszített tempóját már biztosan nem bírta volna sokáig, vagyis a wokingiak segítsége a lehető legjobbkor érkezett.

Ezzel ugyanakkor csak az apa dőlhetett hátra, a 13 éves Lewison nőtt a nyomás, hiszen ő lett minden idők legfiatalabb versenyzője, aki Formula–1-es csapattal állt szerződésben. Tudta, a McLaren kizárólag akkor kíséri végig az úton, ha folyamatosan szállítja az eredményeket, ez azonban a kategóriák közt egyre magasabbra lépdelve egyre nehezebbé is vált. A brit kadétbajnokságokban a feltörekvő fiatal tehetsége nyilvánvaló volt, ám senki sem tudhatta, hogy a jóval keményebb nemzetközi megméretésen mire lesz elég a gyorsasága. A McLaren ezért hamar mély vízbe dobta, Hamilton azonban nem vallott szégyent, sőt: 1999-ben második lett a junior gokart Eb-n, így elérkezett az idő, hogy a következő évben a legmagasabb szintre lépjen. A gokartos világban akkor ez a Formula A-kategóriát jelentette, amelyben a Team MBM színeiben kezdte meg az Európa-bajnoki szezont – egy bizonyos Nico Rosberg csapattársaként. A két fiatal tehetség családi háttere között nem is lehetett volna ordítóbb a különbség, hiszen míg Hamilton egy kétkezi munkából élő, második generációs bevándorló fiaként próbált átütő sikert elérni, a Monacóban felcseperedő Rosberg pályafutását dollármilliomos édesapja, az 1982-es F1-es világbajnok Keke egyengette. Ám eltérő életút ide vagy oda, a tehetség, a gyorsaság és a győzelem iránti vágy mégis összekötötte a két fiatalt.

Ahogy együtt járták Európa versenypályáit, a folyamatos rivalizálás ellenére barátság szövődött közöttük, ahogy a két édesapa között is. Sok időt töltöttek együtt, sokszor egy autóban utaztak a versenyhelyszínekre és egy szobában laktak. A később szintén világklasszissá érő Robert Kubica, aki együtt versenyzett a párossal, így emlékezett vissza Hamilton és Rosberg gokartos időszakára: „Mindenben versengtek egymással, de ez sohasem fajult el. Amikor elmentünk pizzázni, még abban is versengtek, melyikük tudja gyorsabban megenni. Mindig le akarták győzni egymást, de a végén csak nevettek rajta. Nagyon jól éreztük magunkat, mindnyájan barátok voltunk, és átlagos gyerekekként viselkedtünk.”

A két csapattárs gokartos főnöke, Dino Chiesa szintén szívesen emlékszik vissza a közösen töltött évre: „A versenyek során mindig egy szobában laktak, és bizony gyakran kaptam hívást a recepcióról, hogy valami nincs rendben. Hol hangoskodtak, hol összetörtek valamit, mert aludni nem akartak – így reggelenként mindig álmosak voltak. Megesett, hogy gyakorlatilag lerombolták az egész szobát, és bár nekik ez csupán szórakozás volt, a számlát végül nekem kellett kifizetnem... Barátok voltak, de néha azért veszekedtek is. Akkoriban Lewis volt a tehetségesebb, így általában Nico előtt végzett. Érezhető volt, hogy Lewis könnyebben éri el a határait, később fékez, nagyobb tempóval veszi a kanyarokat. Nico viszont elég okos volt hozzá, hogy megértse a helyzetet, és tanuljon csapattársától. Már tizenévesen pontosan tudták, mi a céljuk: mindketten az F1-ig akartak eljutni.”

A két cimbora a pályán szintén jókat csatázott, általában Hamilton kerekedett felül, így ő lett az, aki Rosberget megelőzve 2000-ben Európa-bajnok, majd világbajnok is lett. A következő év már leginkább a formulaautós karrierre való felkészülés jegyében zajlott, ám még mindketten részt vettek az év végi világbajnoki finálén, amelynek az volt a különlegessége, hogy az akkor négyszeres F1-es vb-győztes Michael Schumacher is beugrott a versenyre. Noha kerék kerék elleni csatára nem került sor közöttük, a német legenda így is kiszúrta Hamilton tehetségét: „Minőségi versenyző, aki még csupán tizenhat éves. Ha így fejlődik, biztos vagyok benne, hogy eléri az F1-et. Tényleg különleges, hogy ilyen fiatalon milyen teljesítményt nyújt. Egyértelmű, remek a mentalitása.”

Hamilton a vb-finálét a hetedik helyen zárta, gondolatai azonban ekkor már rég a formulaautós pályafutása körül forogtak. A McLaren továbbra is maradéktalanul elégedett volt a teljesítményével, és úgy döntött, pártfogoltjának a brit Formula–Renault téli sorozatában lenne érdemes megtennie a kezdeti lépéseket. A Manor csapatmenedzsere, Tony Shaw így emlékezett vissza az első méterekre: „Már mindene viszketett, hogy végre vezethesse az autót, és már ekkor kidomborodott agresszív vezetési stílusa. Először 2001 novemberében tesztelt velünk: beültettük az autóba, amelyet rögtön összetört... Persze nem totálkárosra, inkább csak arról volt szó, hogy nagyon élvezte a vezetést, és elkezdte egyre keményebben nyomni. Megjavítottuk a kocsit, és folytatta a körözést. Már akkor látszott, hogy el fog jutni az F1-ig, mert kapásból kitűnő minőséget és tempót produkált. Csak azon kellett dolgoznia, miként aknázza ki kivételes képességeit.”

A téli sorozatban az összetett ötödik helyén végzett, így jöhetett a folytatás 2002-ben, amikor már teljes szezont futott, és többek között három győzelmének és hét dobogós helyezésének köszönhetően az összetett harmadik helyén zárt. Újonc létére ez kitűnő kezdés volt, a McLaren azonban a brit Formula–Renault következő szezonjában már egyértelműen bajnoki címet várt tőle – és Hamilton nem is okozott csalódást. Egyéves tapasztalatát és kivételes tehetségét kiaknázva tíz győzelemmel domináns stílusban söpörte el ellenfeleit, a sikerektől azonban egyáltalán nem részegült meg. Tanulmányait az érettségiig folytatta, és nyáron sem a lábát lógatta: apja ragaszkodott hozzá, hogy a versenyzésen kívül is hasznosan töltse idejét, így arra ösztökélte, hogy vállaljon nyári munkát. Mivel ekkoriban egy helyi Mercedes-autókereskedés is a szponzorai közé tartozott, szabadidejében ott kezdett dolgozni a kiszolgáló személyzet tagjaként. „Anthony nem nézte jó szemmel, hogy a fia nem csinál semmit a nyári napokon, ezért felajánlottuk Lewisnak, hogy foglalkozzon az autóinkkal a szalonban – mondta James Costin marketingmenedzser. – A fiú igazán szenvedélyesen tisztogatta őket, gyakran kiválóbb munkát végezve, mint a hivatalos személyzet. Tizennyolc éves volt, keményen dolgozott, és sok barátot szerzett nálunk. Szerény, szerethető srác volt, pedig mindenki sejtette, hogy a McLaren támogatása révén nagyon sokra viszi az autósportban.”

Csakhogy a kezdetben felhőtlen kapcsolat a McLarennel már az első nagyobb konfliktus után majdnem tönkrement. Pedig a következő szezon elején még semmi probléma sem látszott, és Lewis boldogan vállalta a következő küldetést: sikerek elérését a rangos európai F3-ban. Ezen a szinten már tényleg csak a legjobbak versenyeznek, nem csoda, hogy az évtizedek során többeknek közvetlenül innen sikerült az ugrás a Formula–1-be. Hamilton tudta, hogy nagy lehetőség előtt áll, ám a tehetségéhez képest nem ért el olyan átütő sikert, amilyet várni lehetett tőle. Mindössze egy győzelmet aratott, és közvetlenül Rosberg mögött végezve az ötödik helyet szerezte meg összetettben. Bár a McLaren ekkor sem kongatta a vészharangot, a wokingiak úgy érezték, hogy a brit Formula–Renault-kalandhoz hasonlóan Hamiltonnak érdemes lenne még egy évet eltöltenie a kategóriában, és az első év tapasztalatát felhasználva a bajnoki címre törni.

Csakhogy Lewisnak és Anthonynak egészen más tervei voltak. Úgy érezték, még egy év ebben a sorozatban puszta időpazarlás lenne, véleményüket pedig az is megerősítette, hogy a csupán egy ponttal többet szerző Rosberg is azonnal továbblépett a GP2-be. Hamiltonék nem értették, mit kellene még bizonyítaniuk az F3-ban, a McLarennel való nézeteltérés pedig előbb veszekedéssé, majd kis híján szakítássá fajult.

A fiatal brit tehetség először tapasztalta meg, hogy az autósport kegyetlen is lehet.

(A következő részben: Egy álom beteljesülése)