Fel vörösök, veteránok! - csapatportré

HOL VAN MÁR a 2008-AS LENDÜLET?

Amikor a holland szövetségi kapitány, Guus Hiddink vezette orosz válogatott a 2008-as kontinenstornán kiütötte a hollandokat a negyeddöntőben, egycsapásra sokak kedvence lett a „szbornaja". Az orosz klubfutball akkoriban élte reneszánszát, a CSZKA Moszkva és a Zenit az UEFA-kupa elhódítása után már a Bajnokok Ligája-sikerekkel kacérkodott, Andrij Arsavin révén akadt egy világklasszis-jelöltjük is – és az sem szegte igazán kedvüket, hogy az elődöntőben a későbbi győztes spanyolok megmutatták nekik, hogy van még hová fejlődniük.

„A csapat most ugyan nem tudott bejutni a döntőbe, de visszaadta az embereknek az orosz labdarúgás jövőjébe vetett hitét" – lelkendezett a torna után a Szovjetszkij Sport nevű újság, míg a Tvoj Gyenyben ezt olvashattuk: „Nem kell szégyenkeznünk a fiúk miatt. Több okot is szolgáltattak az Európa-bajnokság során, hogy büszkék legyünk rájuk. Szeretnénk hinni abban, hogy két év múlva, a világbajnokságon senki sem tud majd megállítani minket. Készek vagyunk várni, Guus!".

Nos, a vébé-sikerekre még várniuk kell egy darabkát a sorálláshoz amúgy is hozzáedződő oroszoknak, mert a 2010-es nagy tornára nem jutottak ki; de az új kapitány, a szintén holland, és a Zenittel szép sikereket elérő Dick Advocaat vezetésével a kontinenstornát már nem passzolták el. Igaz, a „mindig rohamozó Vörös Hadsereg" a múlté, most a védekezésre fekteti a hangsúlyt a „szbornaja": a selejtezők alatt tíz mérkőzésen csak négyszer kapitulált, 17 lőtt gól mellett (és ebből nyolcat Andorrának vágott).

Ha belegondolunk, hogy a 2008-as Eb-n az Akinfejev – Anjukov, Ignasevics, V. Berezuckij, Zsirkov – Szemak – Szajenko (Szicsov, 56.), Zirjanov, Szemsov (Biljaletgyinov, 56.) – Arsavin, Pavljucsenko féle csapat elődöntőzött, most pedig az Akinfejev – Anjukov, Ignasevics, A. Berezuckij, Zsirkov – Gyenyiszov – Arsavin, Zirjanov, Sirokov, Dzagojev – Pavljucsenko kezdőt várjuk a tornára, akkor látjuk: egy összeszokott, de a korábbinál éppen négy évvel idősebb csapatra számíthatunk az oroszoktól. Sőt, ha hozzátesszük, hogy Alekszej Berezuckij csak testvére, Vaszilij sérülése miatt lehet kezdő, a zenites Igor Gyenyiszov akkor nem kívánt részt venni az Eb-n, amelyen ott volt Roman Sirokov, sőt, egyszer pályára is lépett, akkor rájövünk: bizony csak Alan Dzagojev épült be a „vörösök" közé 2008 óta...

KELLEMES ÉS KELLEMETLEN GONDOK HÁTUL

Az oroszoknak két kiváló, rutinos és megbízható kapus áll rendelkezésükre Igor Akinfejev és Vjacseszlav Malafejev személyében. Közülük előbbi a tehetségesebb és jobb, de a CSZKA Moszkva futballistája térdsérülése miatt több mint egy fél évet kihagyott, és csak tavasszal tért vissza. Addig is a zenites Malafejev megfelelően helyettesítette, sőt, legutóbb ő lett odahaza az év kapusa is. A kispadról Sunyin néz majd, a tartalék rájuk, hiszen a harmadik számú kapus a fiatal Anton Sunyin (Dinamo Moszkva).

V. Berezuckij kieséséről már szóltunk, de hogy ne maradjunk az ő monolitikus arcéle nélkül, arról ikertestvére, A. Berezuckij gondoskodik. A védelem feje a szintén CSZKA-s veterán, Szergej Ignasevics, aki nemsokára már 33 éves, de elmond valamit tekintélyéről, hogy legutóbb 11. alkalommal került be odahaza az év csapatába... A jobb oldal már régóta a zenites Alekszandr Anjukov felségterülete, aki a támadások segítésében is jeleskedik, a másik oldalon pedig Jurij Zsirkov tevékenykedik (ha éppen nem a középpályán szerepel). Utóbbi védő létére a támadásvezetésben is kulcsember, kérdés, mennyire tett jót neki, hogy a Chelsea-től az Anzsihoz igazolt.

Ha kiesik egy alapember, nagy bajban lesz Advocaat, hiszen a keretben lévő Roman Saronov (Rubin Kazany), Vlagyimir Granat (Dinamo Moszkva), Kirill Nababkin (CSZKA Moszkva) trióból utóbbi kettő egyenesen újoncként került az Eb-csapatba.

TRI MASINI, DVA DUSI

Azaz három gép és két lélek található a végtelen orosz középpályán. A hátsó szűrő az egykori zenites csodagyerek, Igor Gyenyiszov, aki kicsit elszürkült ugyan 2008-hoz képest, de nemzetközileg elismert vízhordó. Egy sorral előrébb két középső középpályás szerepel, alapesetben Roman Sirokov a jobb oldalon, mellette pedig Konsztantyin Zirjanov. Nos, nem ők az új Olekszandr Zavarov, Alekszej Mihajlicsenko kettős, de azt el kell ismerni, hogy a Zenitben és a nemzeti csapatban már régóta együtt „tengelyeznek", és ismerik egymás minden gondolatát. A karmester a bal oldalon az az Andrej Arsavin, akit aligha kell bemutatnunk bárkinek is, és most buzog benne a bizonyítási vágy, hogy feledtesse övéivel arsenalos szenvedéseit; no és eleve azzal a céllal tért vissza egykori csapatához, a Zenithez kölcsönbe, hogy ott készüljön fel a kontinenstornára. Ha tőle nem látunk váratlan húzásokat, ütempasszokat, betöréseket, akkor nagy bajban lesznek az oroszok...

Még úgy is, hogy a jobb szélen a közelmúlt legnagyobb orosz felfedezettje, a sokoldalú támadó, Alan Dzagojev muzsikál, bár ő nincs éppen topformában. Azzal a tudattal lép pályára, hogy egy jó teljesítménnyel eladhatja magát egy nagy nyugati klubnak. Rajtuk kívül csak a kispados támadó középpályástól, a Sporting újra felfedezett Marat Izmajlovától és a Lokomotiv Moszkva Gyenyisz Glusakovától várhatunk kreativitást, bár a szpartakos balszélső, Dmitrij Kombarov lendülete, valamint a dinamós Igor Szemsov rutinja és munkabírása is sokat érhet.

KI LESZ AZ ÚJ CSAPÁJEV?

Az idősebb generáció a filmekből, a fiatalabb a viccekből ismerheti Csapájev elvtársat, a hős szovjet honvédőt, aki képes volt több részen át is tüzelni (mármint a puskájából) anélkül, hogy egyszer is tárat cserélt volna. Nos, elkelne most is egy minden helyzetből célba találó harcos a „vörösöknek", hiszen Roman Pavljucsenko kiegyensúlyozatlanul termel, nem véletlenül tért haza a Tottenhamtől a Lokomotivhoz (de ott sem táltosodott meg éppen). Szóba jöhet még a Fulhamben remekül kezdő Pavel Pogrebnyak és a Zenitben gólerősen futballozó Alekszandr Kerzsakov, mostanában utóbbi kettő váltogatja egymást ezen a poszton. Aligha kap szerepet a tornán a dinamós Alekszandr Kokorin, akitől a kerettagság maga is nagy eredmény.

MIRE SZÁMÍTHATUNK AZ OROSZOKTÓL?

„Ha vécére megyek, viszem magammal a jegyzettömbömet, és rajzolgatom, ki hogyan áll fel a pályán" – mondta egyszer magáról a szövetségi kapitány, és csapata ennek megfelelően igencsak statikusan futballozik. A mezőnyben megfelelően teljesítenek, de sokszor látványosan nem tudnak mit kezdeni a megszerzett labdával, különösen egy betömörülő védelem ellen. A „szbornaja" nem fog fej nélkül támadni, de az „apróságok", ha lendületbe jönnek, mindenkinek feladják a leckét. Kell is bizonyítaniuk, hiszen félig-meddig hazai pályán játszanak, rengeteg szurkoló támogatja majd őket a stadionokban és azokon kívül is. A 4–1–2–2–1-es, avagy 4–1–4–1-es felállást hátrányban felválthatja a 4–4–2, ilyenkor vagy Arsavin lép fel csatárnak, vagy Kerzsakov és Pogrebnyak közül száll be az egyik.