„Az ember hajlamos azt hinni: az Eb-történet akár a diadalmenet szinonimája is lehetne. Ám tral-lal-la, tral-lal-la helyett nehezen, nagyon nehezen induló históriáról van szó.” (1960)
„Alighanem bronzszobrot kellett volna állítani az Eb-história egyetlen érmes magyar alakulatának. De hát akkor még a fellegekben volt a mérce.” (1964)
„Az idő tájt még ismeretlen volt a tizenegyespárbaj. A szabály azt mondta ki: ilyen esetben pénzfeldobás dönt! A vak szerencse Itáliának kedvezett, és az olasz futballban azóta is ezt tartják a legszebb lírai történetnek…” (1968)
„Az Aranylabda-szavazás élmezőnye így festett: 1. Beckenbauer 81 pont, 2-3. Müller és Netzer 79–79. Hogyan lehetett volna megállítani hát Helmut Schön kapitány német csapatát?” (1972)
„Ilyet még nem látott a kontinens: egyetlen találkozó sem ért véget a rendes játékidőben! A tizenegyesrúgásokkal együtt vagy ötszáz perc tömény izgalmat tartogatott a négyek csatája.” (1976)
„Az első nyolccsapatos Európa-bajnokságon a sors ugyanabba a négyesbe rendelte Csehszlovákiát, az NSZK-t és Hollandiát, az előző Eb három érmesét.” (1980)
„A vendéglátók góljainak túlnyomó többségét egyetlen játékos, Michel Platini érte el. A dirigensként és mesterlövészként egyaránt kiemelkedő futballista egymás után kétszer triplázott.” (1984)
„A briliáns megoldás nyomán néhány pillanatig csönd honolt a müncheni Olimpiai Stadionban, mert a nézőtéren senki nem hitte el, hogy Van Basten onnan és úgy gólt rúgott.” (1988)
„Amint az üdülésüket megszakítók újra megjelentek a Bahamákon, azt kérdezgették tőlük: Hol volt, Mr. Schmeichel, Povlsen, Laudrup, hogy egy ideig nem találkoztunk?” (1992)
„Bierhoff a 69. percben jött: akkor küldte a pályára Berti Vogts szövetségi kapitány. Három perccel később fejessel egyenlített, majd a hosszabbításban...” (1996)
„Először fordult elő, hogy a világbajnoki cím védője a következő Eb aranyérmét is elhódította. Nem csoda, ha másnap a párizsi Diadalívre lézerrel vetítették: Zinédine Zidane tér.” (2000)
„Görögország modern istenei ugyanúgy levették a pályáról a házigazda portugálok támadójátékosait, mint a franciákéit és a csehekéit.” (2004)
„A spanyol csapat szerezte a legtöbb gólt, játszotta a legszebb futballt, és búcsúztatta a világbajnokot.” (2008)
„A spanyolok mindvégig tudós szövetségi kapitányuk, Vicente del Bosque jelmondatának szellemében passzolgattak önfeledten: Mi azt preferáljuk, ha nálunk van a labda.” (2012)
„Már 2015 júniusában azt írta a Népszabadság: évtizedek óta először valószerű, hogy a válogatott résztvevője lehet az Eb-nek.” (2016)
Íme, néhány történet a Labdarúgó Eb 1958–2016 című kiadványból.
S van még benne több száz…
Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg awww.lapcentrum.huoldalon! Labdarúgó Eb 1958–2016
„Az ember hajlamos azt hinni: az Eb-történet akár a diadalmenet szinonimája is lehetne. Ám tral-lal-la, tral-lal-la helyett nehezen, nagyon nehezen induló históriáról van szó.” (1960)
„Alighanem bronzszobrot kellett volna állítani az Eb-história egyetlen érmes magyar alakulatának. De hát akkor még a fellegekben volt a mérce.” (1964)
„Az idő tájt még ismeretlen volt a tizenegyespárbaj. A szabály azt mondta ki: ilyen esetben pénzfeldobás dönt! A vak szerencse Itáliának kedvezett, és az olasz futballban azóta is ezt tartják a legszebb lírai történetnek…” (1968)
„Az Aranylabda-szavazás élmezőnye így festett: 1. Beckenbauer 81 pont, 2-3. Müller és Netzer 79–79. Hogyan lehetett volna megállítani hát Helmut Schön kapitány német csapatát?” (1972)
„Ilyet még nem látott a kontinens: egyetlen találkozó sem ért véget a rendes játékidőben! A tizenegyesrúgásokkal együtt vagy ötszáz perc tömény izgalmat tartogatott a négyek csatája.” (1976)
„Az első nyolccsapatos Európa-bajnokságon a sors ugyanabba a négyesbe rendelte Csehszlovákiát, az NSZK-t és Hollandiát, az előző Eb három érmesét.” (1980)
„A vendéglátók góljainak túlnyomó többségét egyetlen játékos, Michel Platini érte el. A dirigensként és mesterlövészként egyaránt kiemelkedő futballista egymás után kétszer triplázott.” (1984)
„A briliáns megoldás nyomán néhány pillanatig csönd honolt a müncheni Olimpiai Stadionban, mert a nézőtéren senki nem hitte el, hogy Van Basten onnan és úgy gólt rúgott.” (1988)
„Amint az üdülésüket megszakítók újra megjelentek a Bahamákon, azt kérdezgették tőlük: Hol volt, Mr. Schmeichel, Povlsen, Laudrup, hogy egy ideig nem találkoztunk?” (1992)
„Bierhoff a 69. percben jött: akkor küldte a pályára Berti Vogts szövetségi kapitány. Három perccel később fejessel egyenlített, majd a hosszabbításban...” (1996)
„Először fordult elő, hogy a világbajnoki cím védője a következő Eb aranyérmét is elhódította. Nem csoda, ha másnap a párizsi Diadalívre lézerrel vetítették: Zinédine Zidane tér.” (2000)
„Görögország modern istenei ugyanúgy levették a pályáról a házigazda portugálok támadójátékosait, mint a franciákéit és a csehekéit.” (2004)
„A spanyol csapat szerezte a legtöbb gólt, játszotta a legszebb futballt, és búcsúztatta a világbajnokot.” (2008)
„A spanyolok mindvégig tudós szövetségi kapitányuk, Vicente del Bosque jelmondatának szellemében passzolgattak önfeledten: Mi azt preferáljuk, ha nálunk van a labda.” (2012)
„Már 2015 júniusában azt írta a Népszabadság: évtizedek óta először valószerű, hogy a válogatott résztvevője lehet az Eb-nek.” (2016)
Íme, néhány történet a Labdarúgó Eb 1958–2016 című kiadványból.
S van még benne több száz…
Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg awww.lapcentrum.huoldalon!