Ez igen! Foggal-körömmel nyitottuk fel a pokoli izlandi konzervet

1. AZT KAPTUK, AMIRE KÉSZÜLTÜNK
2. A FIOLA-KÉRDÉS
3. TUDTUK, HOGY FÁJNI FOG, ÉS FÁJT IS
4. KONZERVNYITÓ NÉLKÜL
5. A VÉGÉN KINYÍLIK A KONZERV: PÁRHARCOKBAN LENYOMJUK IZLANDOT
6. A DÖNTŐ PILLANAT: MÉG MINDENKIBEN VOLT ERŐ
7. ENNYIT MINIMUM MEGÉRDEMELTÜNK
8. A TELJESÍTMÉNYINDEXEK

Izlandot annyira érdekli a labdabirtoklás, mint a vandál bandafőnököt a könyörgés, hogy talán mégsem kellene felégetni azt a falut. Semennyire. Jó helyen van a labda az ellenfélnél, ha vezet Izland, akkor még inkább, jöjjenek csak, várja őket egy izomfal, ráadásul jól képzett labdarúgókkal. A magyar válogatottnak ez jutott feladatul – mit mondjunk, nem irigyeltük csapatunk játékosait a pályán. Egészen addig, amíg nem sikerült az egyenlítés – nézzük, hogy sikerült döntetlenre menteni az Izland elleni csoportmérkőzést.

1. AZT KAPTUK, AMIRE KÉSZÜLTÜNK

– Az első fordulóban az összes csapat közül messze az északiaknál volt a legkevesebbet a labda – 17:49 percet birtokolták, összehasonlításul, ellenfelük, Portugália 39:47 percet, a mieink Ausztria ellen 26:25 percet. A csapatvédekezés kompaktságának megőrzése sokkal fontosabb a labdabirtoklásnál, az izlandiak Ausztriához képest sokkal „rövidebbek” a pályán. A támadó csapat tömör és rettenetesen erős fallal találja magát szembe. Ellenfélszemszögből nézve mélységesen utálható ez a játék, de az izlandiak ezzel (érthetően) nem törődnek.

– A formáció klasszikus 4–4–2, a játék nagyjából a Championship-csapatok stílusa, igen jó képzést kapott játékosokkal, mely tökéletesen illik hozzájuk.

– Az izlandiak keresik és kikényszerítik a párharcokat. Az első fordulóban Kolbeinn Sigthórsson vívta meg az egész mezőnyben a legtöbb párharcot és a legtöbb légi csatát is (26/40 volt a párharcmutatója). Csapatként Franciaország (61 százalék) és Lengyelország (59) után Izland nyerte meg a legjobb arányban párharcait (56).

– Az izlandiak sokkal direktebb játékot játszanak, passzaik átlagos hossza 24.8 méter volt az első meccsükön – összehasonlításul, a mieinké 19.6 méter. Ha náluk a labda, megy fel Sigthórssonnak. A portugálok elleni mérkőzésen az izlandiaknak egy passzútján volt tíznél több átadás – a kapus Halldórsson és a center Sigthórsson között.

– Nagyon hatékonyak: az egész mezőnyből a legkevesebbszer jutottak el lövésig az első körben (4), ám mind a négyszer kaput találtak, szereztek egy gólt és pontot is csentek Portugáliától, egyáltalán nem érdemtelenül. Jól kontráznak, a mérkőzés során a töredezett játék tökéletesen megfelel nekik – lehetőséget ad a felívelésekre, ha ők kapnak szabadrúgásokat, az ellenfelet pedig frusztrálja. Látták Cristiano Ronaldo arcát? Na, a meccs végén szerencsére mi nem ilyenek voltunk, már csak azért sem, mert addig-addig próbálkoztak a magyar játékosok, amíg kicsikarták a gólt. Szó szerint.

Izlandi tiki-taka: a kapus a tiki, a center a taka. Mindkét meccsen ez volt a leggyakoribb izlandi passzút.

2. A FIOLA-KÉRDÉS

Az Eb előtt foglalkoztunk már a kérdéssel, hogy mi történik Fiola Attila kiesése esetén. A jobbhátvéd 2014 novembere óta tizenöt válogatott mérkőzésből tizenötön játszott és csak 85 percet nem töltött a pályán – teljesen kisajátította magának a posztot.

Bese Barnabás nyolc percet kapott a helyetteseként Németország ellen, de Bernd Storck Lang Ádámot vezényelte ki jobbra, Juhász Rolandot a védelem közepére – mivel nagyon sok fejpárbajra kellett felkészülni, Juhász beállítását ez is indokolta.

Lang a számára viszonylag szokatlan poszton simán illeszkedett a csapatba és nagyon bátran járt fel az akciókkal – ugyanúgy, mint Fiola az első mérkőzésen. Juhász megbízhatóan hozta a meccset középen, Lang legnagyobb dicsérete pedig az, hogy kiválóan „fiolázott.” Sőt, szinte minden mutatóban erősebb volt a standard jobbhátvédnél!

3. TUDTUK, HOGY FÁJNI FOG, ÉS FÁJT IS

Az első félidőben pontosan azt kaptuk, amit lehetett várni, de számunkra rossz forgatókönyvvel. Az izlandiak feladták a labdabirtoklást, és várták, hogy a magyar válogatott – melynek nem a legnagyobb erőssége a felállt védelem elleni játék – kezdjen valamit a labdával. Nálunk Nagy Ádám rendre visszalépett középpályáról a belső védők közé, ám az egész félidőben tehetetlenül álltunk az izlandi fal előtt – terület nem volt, helyzetet nem sikerült kialakítani, a lövések vagy blokkban haltak el, vagy kaput tévesztettek.

Az egyik legjellemzőbb jelenet volt, amikor a 25. percben Priskin Tamás kapott egy felpasszt, és a „választéka” a továbbépítésre öt izlandi védő volt. Elvétve sikerült létszámfölényt kialakítani támadásban, és amikor igen, azt sem sikerült helyzetté konvertálni.

Izland „csak” azt tette, amit nagyon tud: végtelenül fegyelmezett védekezéssel bénította meg a magyar játékot, és lecsapott minden hibára. Sajnos, a hibák jöttek is: Kádár Tamás rontása előzte meg az izlandiak kihagyott ziccerét (Király mentett), Guzmics hibája után alakult ki az a helyzet, amelyből – a gól előtti – szöglethez jutottak az északiak, majd a sarokrúgásnál Király kezéből „kidadogott” a labda, Kádár pedig tizenegyest érően takarított (be lehetett fújni, bár nem mindig fújnak be ilyet, kellett az orosz játékvezető szigora is). Gylfi Sigurdsson berúgta a büntetőt, ezzel feladta a leckét a mieinknek. Valahogy ki kellett volna nyitni az izlandi „konzervet.”

Rengeteg magyar passz, a legtöbb viszont a középső védők és a szélső hátvédek között, veszélytelenül. Nézzék Priskin pöttyét: teljesen passzív szerepbe kényszerült!

4. KONZERVNYITÓ NÉLKÜL

Volt néhány probléma, amellyel meg kellett küzdeni. A két szélen lehetett volna aktívabb is a játék, túl sok magyar maradt hátul, ha Nagy Ádám visszalépett, helyzetet teremteni pedig nem (nagyon) sikerült, pláne nem a labdával alig-alig megtalált center, Priskin Tamás előtt. Az izlandiakat nem sürgette az idő, a mieinket igen, ráadásul el kellett kerülni, hogy „ráfussunk” egy északi kontrára.

Az izlandi védekezést csak fogcsikorgató munkával lehet egyáltalán megnyitni. Végtelenül fegyelmezett a játékuk, ráadásul össze tudnak tömörülni úgy egy húsz méteres sávra, hogy attól a világ legtöbb válogatottját kiveri a verejték – lásd az illusztrációt.

Az alapvető gondok ilyenkor: nincs terület, nincs levegő, már a fal megmozgatásához is sikeres extra támadó megmozdulás (passz vagy csel) szükséges, a helyzetteremtéshez pedig két vagy három egymást követő „pluszos” játék. Az idő és az erő fogy, a frusztráció nő, ívelgetni nem érdemes (ezt az izlandiak magassága és ereje miatt kevesen tudnák eredményesen játszani), tiszta lövőhelyzetet találni nehéz, tiszta ziccert kialakítani még nehezebb. A magyar válogatott a 60. perc környékére jutott el odáig, hogy a labdabirtoklás mellé némi nyomást is ki tudjon fejteni az izlandi hátsó alakzatra.

Bernd Storck a 67. percig várt cseréivel, ekkor egyszerre bedobta Böde Dánielt és Nikolics Nemanját. Böde „impact player” válogatott szinten, csereként nagyon kellemetlenül tudja érinteni az ellenfelet, hogy „ráesik” egy friss, csaknem kétméteres és százkilós center. Nikolics pedig a leggólérzékenyebb magyar csatár, akkor is, ha a válogatottban még nem sikerült megtalálni, miként illeszkedik ideálisan a csapatba. Dzsudzsák Balázs átment a bal szélre, Kleinheisler László lett a jobbszélső.

Sok minden azonban nem változott. Válogatottunk a 60. percig nem találta el a kapu felületét, pedig Hannes Halldórsson nem tűnt túl magabiztosnak – ez a hajrára megváltozott, de bravúrt nem kellett bemutatni az izlandiak kapuvédőjének.

5. A VÉGÉN KINYÍLIK A KONZERV: PÁRHARCOKBAN LENYOMJUK IZLANDOT

Az idő múlásával párhuzamosan a második félidőben egyre nőtt a magyar csapat által elvesztett labdák száma – a negyedóránként 18-ról negyedóránként 25-re az utolsó 15 percben, ráadásul a passzpontosság is esett. A válogatott rendkívüli akaraterővel, makacsul ment előre, de a bosszantó hibák tanúskodtak az egyre erősödő frusztrációról. Egyvalami viszont nagyon biztató volt: az izlandiak fölé tudtak nőni a mieink a sikeresen megvívott párharcokban.

Pedig az izlandiak egyik erénye pont a kitűnő párharcmutató, amit ezen a mérkőzésen is sokáig hoztak: a meccs első öt 15 perces etapjából négyszer az izlandiak nyertek több párharcot, egyszer kiegyenlített volt a mérleg.

A hajrában viszont ez teljesen átfordult, ez pedig a magyar csapatot felkészítő szakmai stáb feltétlen dicsérete: volt még erő és volt még „fej” a párharcok győztes megvívására. A záró negyedórában megvívott 33 párharcból 23-at (a levegőben pedig 13-ból 10-et!) a mieink nyertek meg.

Az eredmény azonban csak nem változott, így jött a dupla vagy semmi: Szalai Ádám is bejött Juhász Roland helyett, így három centerrel ment előre a válogatott.

És ekkor nyílt ki az izlandi konzerv.

6. A DÖNTŐ PILLANAT: MÉG MINDENKIBEN VOLT ERŐ

A 88. percben Király kigurítása, Lang hosszú előreívelése és Böde megnyert légi párharca után csapatunk a jobb oldalon indíthatott támadást. Minden a szokásoknak megfelelően alakult: kilenc izlandi 25 méteren belül védekezett, a támadás oldalán három a négy ellen voltak a mieink. Ekkor volt még erő és energia extrát húzni – az egész mérkőzésen először sikerült „lenullázni” Izland védelmét.

A nyitány Kleinheisler Lászlóé volt, aki – más választása nem lévén – elkezdte hátrafelé és befelé hozni a labdát. Nagy Ádám tökéletesen megérezte a pillanatot, amikor leléphet az elbámészkodó izlandi legendáról, Eidur Gudjohnsenről – amire Gudjohnsen észrevette, hogy Nagy meglépett, a magyar nyolcasnak már behozhatatlan előnye volt. A szélről érkező besegítés nem ért oda, Nagy a kapuval szemben kihasználhatta legerősebb fegyverét – precíz passzjátékát. Az átadás tökéletes ütemben érkezett a balhátvédbe szorult balszélső Emil Hallfredssonról megpattanó Nikolicsnak, a magyar csatár pedig kihasználta azt, hogy a mérkőzésen talán először maradt egy nagy üres terület a védővonalat mélyen meghúzó izlandi hátvédsor mögött (az izlandiak behúzódtak középen Bödére és Szalaira, ezért is alakult ki ez az üres terület).

Nikolics centerezett, az pedig legfeljebb Böde Dánielt bosszanthatja egy kicsit, hogy a menteni igyekvő Birkir Már Saevarsson befejezte az akciót egy öngóllal. A lehető legjobb pillanatban egymást követték a jó megmozdulások – elsősorban Nagy Ádám beindulása és helyzetet kialakító extra támadó passza volt a kulcs –, és óriási dicsérete a csapatnak, hogy erre még volt erő.

7. ENNYIT MINIMUM MEGÉRDEMELTÜNK

A magyar válogatott többet kísérletezett kapura ellenfelénél, több mint 16 perccel többet birtokolta a labdát, sokkal többet (és pontosabban) passzolt, valamint többet is támadott. Természetesen a statisztika egy dolog, az meg másik, hogy – 87 percig – pontosan meg is felelt így minden az izlandiaknak. Hogy aztán a végén mégis ők siratták a pontvesztést, meg az utolsó pillanatban eltékozolt szabadrúgást, az nem a mi bajunk – Bernd Storck úgy állhatott fel a kispadról, hogy csapata mindent kiadott magából, és egy döntetlent minimum megérdemelt a kontinens egyik legkellemetlenebb stílusú válogatottja ellen.

A magyar nemzeti csapat óriási szívvel és óriási akarattal mentett pontot, és ennél több aligha volt (a mezőnyfölény ellenére is) a mérkőzésben – a két meccsen megszerzett négy ponttal viszont vezetik a mieink az F-csoportot, és az utolsó fordulóban a lehetséges kilenc meccskimenetelből nyolc továbbjuttatja őket – a 9. pedig valószínűleg szintén jó lesz.

A munkás döntetleneknek is hatalmas az értékük. Álomszerűnek tűnik, de fogcsikorgató munka, vér és veríték van mögötte. Nem hiába ünnepelt őrjöngve a kapu mögött a fantasztikus létszámú és hihetetlen buzdítást bemutató magyar tábor.

Ez az iksz a nyolcaddöntő küszöbére juttatta a válogatottat.

Leírhatatlan érzés, hogy mennyire jó ezt leírni.

8. JÁTÉKOSRÓL JÁTÉKOSRA: AZ EGYÉNI TELJESÍTMÉNYINDEXEK

KIRÁLY GÁBOR (InStat-index: 246). Egy óriási védés kulcspillanatban, illetve a gólt megelőző hiba kulcspillanatban – a magyar válogatott legrutinosabb tagjának ezen kívül alig volt munkája a meccsen.

LANG ÁDÁM (250). Zökkenőmentesen vette át Fiola szerepét, az első perctől aktívan feljárt az akciókkal. Sőt! Aktívabb volt Fiolánál (persze ehhez az ellenfél is kellett – de Langnak 116 megmozdulása volt a meccsen, míg társának 70 Ausztria ellen), jobban passzolt, támadásban hatékonyabb volt, és még kulcspasszai is voltak. Nem kell aggódni a helyettesítés miatt.

JUHÁSZ ROLAND (248). Mindenki másnál több légi párbajt vívott a magyar játékosok közül (13), igaz, 46 százalékos hatékonysággal – mondjuk Sigthórssonnál kevés kellemetlenebb center van. Simán hozta a meccset.

GUZMICS RICHÁRD (257 – A MAGYAR CSAPAT 3. LEGJOBBJA). Lehet, hogy sok kockázatos passzt nem vállalt be, de 88 átadásából 82 emberhez ment, ráadásul 62 százalékos párharcmutatóval és egy rakás összeszedett labdával jelentkezett. Az izlandi csatárduó mindkét tagja ellen megnyerte összes párharcát!

KÁDÁR TAMÁS (266 – A MAGYAR CSAPAT 2. LEGJOBBJA). Az első mérkőzéshez hasonlóan óriási munkát végzett – messze neki volt a legtöbb megmozdulása (170) a magyar válogatottból. Ami nagyon jó: a megmozdulások 84 százaléka sikeres is volt. 70 százalékos párharcmutatója a legjobb volt a csapatból.

GERA ZOLTÁN (217). Gerán érződött, hogy „megszívta” az első meccs, de ezt is végigbírta. Kádár után rajta ment keresztül a legtöbb támadás.

DZSUDZSÁK BALÁZS (240). Már megint óriásit dolgozott, más kérdés, hogy passzmutatója (68%) és párharcmutatója (38%) sem volt az igazi, no meg a 20 elveszített labda sem, Skúlasonnal nehezen bírt. Amikor tükörszélsőből tradicionális szélső lett, javult a teljesítménye. Ő kísérelte meg a legtöbb lövést a magyar csapatból (4, 2 kaput talált).

NAGY ÁDÁM (273 – A MAGYAR CSAPAT LEGJOBBJA). Megint remek passzhatékonyság (68/74, 91.9%) jellemezte, a gólt előkészítő parádés elmozgás, helyzetfelismerés és átadás sorsdöntő extra volt.

KLEINHEISLER LÁSZLÓ (236). Dzsudzsákhoz hasonlatos gondokkal küszködött: megmozdulásainak 62 százaléka volt sikeres, párharcai 42 százalékát nyerte meg, és ő is elveszített 20 labdát. A szikra viszont továbbra is benne van, ő kísérelte meg és mutatta be a legtöbb cselt, volt extra támadó passza és lövései – merész és kiszámíthatatlan stílusa fejfájást tud okozni az ellenfélnek.

STIEBER ZOLTÁN (225). Keveset sikerült bevonni a játékba, csak 21 támadásban vett részt, a középpályások közül messze neki volt a legkevesebb megmozdulása.

PRISKIN TAMÁS (226). Csak 25 megmozdulást regisztráltak nála – Királyt is beleértve ez a legkevesebb a magyar kezdőcsapatból –, 11 párharcából csak kettőt nyert meg. Tegyük hozzá, a passzivitás nem kizárólag az ő hibája, mert csak 7 alkalommal sikerült a társaknak eljuttatni hozzá a labdát! Nem volt meglepetés, hogy Bernd Storck lehívta – ahogy Stiebernél sem. Volt már sokkal jobban sikerült mérkőzése is.

A CSERÉK: Nikolics Nemanja (202 – „öngólpassz”), Böde Dániel (229), Szalai Ádám (–).

LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG
F-CSOPORT, 2. FORDULÓ
IZLAND–MAGYARORSZÁG 1–1 (1–0)
Marseille,Stade Vélodrome,60 842néző.Vezette:Karaszjov (orosz)
IZLAND:Halldórsson – Saevarsson, R. Sigurdsson, Árnason, Skúlason – Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), B. Bjarnason – Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.).Szövetségi kapitány:Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson
MAGYARORSZÁG:Király G. – Lang, Juhász R. (Szalai Á., 85.), Guzmics, Kádár – Nagy Á. – Dzsudzsák, Gera Z., Kleinheisler, Stieber Z. (Nikolics, 67.) – Priskin (Böde, 67.).Szövetségi kapitány:Bernd Storck
Gólszerző:G. Sigurdsson (40. – 11-esből), ill. Saevarsson (88. – öngól)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

KÉSŐBB
Portugália–Ausztria 0–0