A statisztika azt mutatja, hogy ha tizenegyesrúgások, akkor Anglia mellett Olaszországnak is vannak félnivalói, miközben Németország valószínűleg felülkerekedik, ha „szétlövéssel” zárul a meccs. Anglia nagy tornán (vb, Eb) hatszor sírhatott tizenegyesrúgások után, és csak egyszer örülhetett. Az 1996-os hazai Eb-n Spanyolországot győzte le – hogy aztán az elődöntőben a németek ellen tizenegyesekkel essen ki.
A németek ellen, akik viszont csak egyszer, a nagy tornák első tizenegyesrúgásai alkalmával Csehszlovákiától szenvedtek vereséget ilyen módon – az utolsó rúgást értékesítő Antonín Panenka nevét aligha kell bárkinek bemutatni.
Eközben az olaszok ugyan a tizenegyeseknek köszönhetik a 2006-os világbajnoki címet, ám szombaton már hatodszor maradtak alul az „orosz rulettben”. A tudósok szerint ugyanakkor egyáltalán nem szabad nemzeti sajátosságot sejteni a tizenegyesrúgások mögött.
„Ez nem kulturális vagy társadalmi kérdés, az egyén adott helyzetkezeléséről szól. Az 1994-es olasz csapat nem tudja befolyásolni a 2016-ost” – válaszolta Giuseppe Vercelli, a Torinói Egyetem sportpszichológiai doktora, aki a Juventusnál is dolgozik.
Mitől lesznek sikeresek a tizenegyesrúgások? |
„Az viszont igaz, hogy egy-egy csapatot tud befolyásolni egy vereség, mint »önbeteljesítő jóslat«. Aki a vereségre gondol, az veszít. Erre van egy vizsgálat is, amelyben a szemeket figyelték meg: ha lefelé néznek vagy teljesen másfelé kalandoznak, miután letette a játékos a labdát, az rossz előjel.”
A szakember szerint például Graziano Pellén azonnal látszódott, nincs olyan állapotban, hogy értékesítse a tizenegyesét. „Interakcióba lépett Neuerrel, kapcsolatot próbált teremteni vele. Egy hatékony lövő sosem csinál ilyet, mert az mindig a kapust tölti el elégedettséggel, ha ez sikerül. Emlékezzenek Van der Sarra a 2008-as Bajnokok Ligája-döntőből, aki hat tizenegyes után jelezte Anelkának a bal alsó sarkot, mire ő ezt látva sarkot váltott, és hibázott” – magyarázta a sportpszichológus.