Eb 2020: Igazságtalan lenne a magyarokról lekicsinylőn beszélni – Nuno Gomes

– Megnyerheti Portugália az Európa-bajnokságot?     
– Igen, csakhogy a mezőnyben több olyan válogatott szerepel, amely esélyes az aranyérem megszerzésére – válaszolta lapunknak adott exkluzív interjújában Nuno Gomes, a portugál válogatott korábbi támadója, aki 2000-ben az elődöntőig, 2004-ben ezüstéremig, 2008-ban pedig a negyeddöntőig jutott hazája válogatottjával az Európa-bajokságon. – Több csapatot említhetnék, amelynek futballtörténelme önmagáért beszél, és amely pontosan tudja, hogyan kell a célig menetelni. Portugáliát nem véletlenül emlegetik a torna favoritjai között, de az előzetes esélylatolgatás egy idő után már nem sokat ér. Amint elkezdődik az Európa-bajnokság, a pályán kell bizonyítani.

 –    Milyen mérkőzésre számít kedden Magyarország ellen? Marco Rossi együttesét szinte minden szakértő esélytelenként emlegeti, amelytől már a pontszerzés is bravúr lenne.     
– Igazságtalan lenne a magyar válogatottal szemben, ha ennyire lekicsinylőn beszélnénk róla. Az erőviszonyokkal mindenki tisztában van, papíron valóban nincs sok esélye Portugália, Franciaország és Németország ellen, és bravúr lenne, ha bejutna a legjobb tizenhat közé. Mindhárom meccs nehéznek ígérkezik, ugyanakkor jó csapat a magyar, és amint korábban említettem, az esélyesebbnek a pályán is bizonyítania kell. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar válogatott hazai pályán, több tízezer néző előtt lép pályára, ráadásul tizenegy mérkőzés óta veretlen. Ilyen hosszú sorozat nem a véletlen műve, azt mutatja, hogy első csoportellenfélként kemény dió, amelyet nehéz legyőzni. Ha a három aranyesélyes válogatott kicsit is félvállról veszi a találkozót, kellemetlen meglepetés érheti.

 –    Mi lehet a magyar válogatott esélye ilyen ellenfelekkel szemben?     
– Talán a mentalitás. A szurkolók és az újságírók vélhetően nem ismerik annyira a magyar játékosokat, mint a német, a portugál vagy a francia ászokat, ettől függetlenül tudnak jól futballozni, mentálisan pedig erősek. Biztos vagyok benne, hogy kilencven percen keresztül küzdeni fognak, és abban is, hogy nyerni akarnak. Éppen ezért egyik válogatott sem mehet biztosra a házigazda ellen.

 –   A jelenlegi portugál válogatott erősebb az öt évvel ezelőttinél, amely megnyerte az Eb-t?     
– Erre nehéz válaszolni, mert a futballban az eredmények minősítenek. Az öt évvel ezelőtti együttes kimagasló volt, és mivel felért a csúcsra, azt kell mondanunk, hogy a portugál válogatott története legerősebb generációjának tagjai alkották azt az együttest. Ugyanakkor ha csak néhány évet még visszamegyünk az időben, és megnézzük azt a portugál csapatot, amely a kétezerben vagy a kétezernégyben rendezett tornán pályára lépett, és azt a támadófutballt, amelyet akkor játszottunk, árnyaltabb a kép. A mi futballunk talán stílusosabb volt, ugyanakkor mi nem nyertünk Eb-t, az öt évvel ezelőtti csapat viszont igen.

  –   Akkor úgy kérdezem, mennyiben más a mostani csapat az öt évvel ezelőttinél?     
– Az akkori aranyérmesek közül sokan most is kerettagok, ezzel együtt olyan játékosok hiányoznak, mint Ricardo Quaresma, Nani, Ricardo Carvalho vagy éppen Bruno Alves. Az érkezők oldalán olyan futballistákat látunk, mint Joao Félix, Bernardo Silva, Bruno Fernandes és Diogo Jota. A legnagyobb különbséget talán az átlagéletkor jelenti. A Franciaországban aranyéremig menetelő együttes kulcsemberei között többen harminc év felettiek voltak, a helyüket pedig fiatalabb játékosok vették át, akik szintén magas szintet képviselnek.

 –    Melyik a legerősebb csapatrész?  
– Mindenhol jól állunk. A védelmünk ugyanolyan stabil, mint a legutóbbi torna idején, ráadásul időközben Rúben Dias bekerült a hátvédsor tengelyébe, ami jelentős erősítés. A középpálya kicsit megváltozott, de az aranyérmes együttesből Danilo Pereira, Renato Sanches és William Carvalho továbbra is biztos pillér, a támadósorban ugyancsak minőségi játékosok közül válogathat a szövetségi kapitány. Vagyis papíron minden rendben, ha a három csapatrészt egyénekre lebontva vizsgáljuk, rendkívül erős válogatottat látunk. Ugyanakkor a futballban megesett már, hogy a legjobb felkészülés és a legjobb taktika ellenére döcögött a játék, és nem úgy alakult az adott együttes tornája, ahogyan eltervezték. Az biztos, hogy egységes csapatként kell futballoznunk, szerencsére ezzel az utóbbi években nem volt probléma. Továbbá bízom benne, hogy jó formában leszünk Magyarországon, és már az első mérkőzésen maximális fordulatszámon pörgünk.

 –    Ahogyan már mondta, kevés hiányzott, hogy kétezerben és kétezernégyben a portugál aranygenerációként emlegetett együttes felüljön a trónra. Mi volt az a kicsi plusz, ami hiányzott?     
– A tizenhét évvel ezelőtti döntő a mai napig fáj, elvégre Portugáliában rendezték a tornát, saját szurkolóink előtt koronázhattak volna meg minket. A legegyszerűbb válasz az lenne, hogy egy gól hiányzott, mert azzal legalább döntetlenre menthettük volna a Görögország elleni finálét, de ennél nyilván összetettebb a válasz. Az a görög csapat mentálisan hihetetlenül erős volt, nagy taktikai fegyelem és hibátlan szervezettség jellemezte. Az ellenfél egyszer sem hibázott, mi pedig bármivel próbálkoztunk, sehogy sem tudtunk gólt szerezni. Miután hátrányba kerültünk, mindent megpróbáltunk, de ennyi év távlatából azt mondom, inkább a szívünkkel játszottunk, nem pedig az eszünkkel.

  –   Mit érzett a lefújás után?     
– Ezt nehéz szavakkal kifejezni, ezt csak az tudja átérezni, aki akkor, abban az egy hónapban ott volt Portugáliában. Álomvilágban éltünk, meneteltünk előre, a szurkolók mögöttünk álltak, minden adva volt, hogy aranyérmet szerezzünk. A döntő előtt el sem tudtuk képzelni, hogy ne a mi nyakunkba kerüljön az aranyérem. Nem arrogancia és nagyképűség miatt, hanem mert belül egyikünk sem hitte volna, hogy a portugál álom nem győzelemmel ér véget. A vereségre nem is gondoltunk, biztosak voltunk benne, hogy nyerünk. Az élet sajnos más befejezést írt.