Eb 2020: száztíz éve sörözéssel hangoltak a német–magyarra

Az egyik oldalon világos színnel lefestett panellakások tapadnak egymáshoz, az út másik felén zöld rét, látogatásunk idején üresen kongó játszótér, valamint néhány sűrű lombkoronájú fa látképe fogad. A buja növényzet mögött olykor vonat halad el, a vasúti sínek mellett temető fekszik.

A München nyugati részén lévő Mar­bachstrasse nem tartozik a turisztikai látványosságok közé, és első ránézésre a 10-es házszám környékén sincs semmi különleges. A magyar labdarúgásnak a helyszín mégis történelmi jelentőségű, csaknem száztíz évvel ezelőtt ugyanis egészen másként festett a környék. A zöld fű akkor sem hiányzott, ám a játszótér helyett a nézőtér, a szorosan egymás mellett parkoló autók helyett a szurkolók, a lakóházak helyén pedig az MTV 1879 München egyesületének székháza biztosította a valódi futballhangulatot. Meg persze a magyar csapat... Schlosser Imre stoplisa itt szántotta az azóta köddé váló stadion eső áztatta gyepszőnyegét: a magyar válogatott 1911. december 17-én ezen a helyen győzött 4:1-re a történelem legelső Németország–Magyarország futballmérkőzésén.

Herczog Ede szövetségi kapitány válogatottja barátságos mérkőzésre érkezett Bajorország fővárosába, és bár az azóta eltelt száztíz év hosszú idő, az akkori és a jelenlegi német várakozások között vonható némi párhuzam. „A müncheni sportkapacitások nem sokra becsültek bennünket. Egyik lapban öt goalkülönbséget tipelnek a németek javára. Minden szerénységünk dacára is, sokaltuk” – állt a magyar együttest idegenbe elkísérő Pesti Napló beszámolójában. A korabeli feljegyzések alapján (amelyeket ezúttal betű szerint, az akkori helyesírással idézünk) a magyar csapat december 15-én, a Nyugati pályaudvarról indult a müncheni Hauptbahnhofra, útközben Bécsben vacsorázott meg, majd a játékosok visszatértek a hálókocsis szerelvényre, és folytatták útjukat Münchenig. Tekintve, hogy akkoriban még sokkal szabadabban szárnyalhatott a válogatottat elkísérő újságíró tolla, a beszámolóból olyan finomságok is fennmaradtak, mint: „Herczog, a szövetségi kapitány vonásokkal jelzi, ki hányadik cigarettát szívja s élénken fejtegeti ennek káros voltát (önmaga Münchenig egyfolytában dohányzott). Csak egy igazi s független ur van köztünk: Weinbeer, a Franzstadt önköltséges tartalékja. Még konyakot is ihatik. A már sablónossá váló csendet csak a szövetségi főtitkár ur gorombáskodása szakítja meg olykor-olykor.”

Az együttest szállító vonat másnap hajnalban gördült be a központi pályaudvarra, a küldöttséget egy magyar és három német úriember várta – utóbbiak a Német Labdarúgó-szövetség megbízásából –, az első feladat pedig a helyi nevezetességek meglátogatása volt.

„Délfelé szótöbbséggel a HofbrauHausra esett a választás. Sokkal jobban szerettünk volna itt megmérkőzni a németekkel. Csak moderáltan támogathattuk a német söripart... A vezetőségnek meglehetős nehézségbe került bennünket innen kitoloncolni. Később a képtárat is megnéztük. Innen már könnyebben mentünk haza ebédelni.”

A játékosok a délután folyamán a másnapi meccs helyszínét, az esős, sáros – a mérkőzést szintén a helyszínről tudósító Pesti Hírlap adatai alapján – 110 méter hosszú és 75 méter széles játékteret is szemügyre vették, s a pálya bejárására a német válogatott kapusa, Walter Borck is velük tartott. S ha már ott volt, a magyar spílerek be is küldték a kapuba, miközben civilben lőttek neki néhányat.

„Velük volt a német csapat kapuvédje, Borck, egy nagyon kedves müncheni fiú, aki mellesleg mondva minden izében, még a mozdulataiban is veszedelmesen hasonlít a mi egykori reprezentatív kapusunkra, Izsó Lászlóra, akiről azonban, midőn Schlosser és Bodnár néhány lövést leadtak, megállapították, hogy akármilyen kedves fiú is, de a mesterségéhez nem nagyon ért” – írta a Hírlap, a német kapus tesztelésének pedig a másnapi meccsen lett nagy jelentősége...

Bár a csapat másnap késő őszi, kellemes napsütésre ébredt, a sugarak az előző napi esőzések után lezúduló vizet nem szárították fel, így a Domonkos – Rumbold, Csüdör – Bíró, Hlavay, Payer – Sebestyén, Bodnár, Kertész II, Schlosser, Borbás felállásban kezdő magyar együttesnek a saras, nedves talajon kellett helytállnia. Abban a Hírlap és a Napló beszámolója is egyetért, hogy a német válogatott támadott többet, az első három „korner” is a hazaiaké volt, a gólokat Sebestyén Béla és Schlosser Imre révén mégis a magyarok szerezték. A fordulás után szépített házigazda, bár a Hírlapot tudósító Zoltán Béla szerint ez nem is volt akkora baj.

„A maroknyi magyar tábor egyszerre szomorú lesz, később azonban nem volt okunk megbánni, hogy egyet mi is kaptunk. Így legalább megtudtuk, hogy a halvérü német is tud lelkesedni” – áll a tudósításban.

A négy-öt ezer drukker lelkesedése mindenesetre nem tarthatott sokáig, előbb Bodnár Sándor szerzett gólt, majd ismét Schlosser Imre volt eredményes, a Napló szerint 15-20, a Hírlap szerint csaknem 30 méterről lőtt a hálóba. Az előző napon tapasztaltak után aligha tartott attól, hogy a német kapus védi a lövéseit. S hogy akkoriban mennyire másként mérték a kimagasló teljesítményt, azt a meccs utáni értékelések jól példázzák. Amíg Rumbold Gyula, Domonkos László és Hlavay György teljesítményét mindkét lap dicsérte, addig a Németországban duplázó csatárzseniről csak ennyit írt a Pesti Hírlap: „Schlosser nem volt az igazi Schlosser. Csak nagy ritkán csillant fel fenomenális tudása, egyébként nem tudott úgy kitűnni, mint máskor szokott.”

Mi lett volna a vége , ha jó napot fog ki?!

Hogy visszakanyarodjunk a múlt és a jelen párhuzamához: a száztíz éve játszott mérkőzés Nemzeti Sport-összegzése, valamint a jelenkori magyar válogatott két Európa-bajnoki mérkőzése utáni általános vélekedés szintén összecseng. Száztíz évvel ezelőtt ez állt sportlapunk hasábjain az idegenbeli győzelem után: „Külömbek, nem külömbek, azt lehet firtatni; de hogy Magyarország ez a kis széttagozott elerőtlenedett Balkán izű alakulat a nemzetek divatjában: a sportban, tehát a modern kultúrában kiverekette magának az egyenrangúságot a legjobb nyugati nemzetekkel, azt európai szemmel nézve, nem lehet többé tagadni. Ami ezért dicsőség jár, azzal ne fukarkodjunk tehát se a játékosnál, se a vezetőknél, se a közönségnél.”

Az elmúlt másfél év eredményeivel Marco Rossi együttese is kivívta a futballvilág elismerését, ám a szakmai dicsőségnél talán még aktuálisabbak azok a sorok, amelyeket a Pesti Napló tudósítója vetett papírra, amikor a Münchenbe tartó vonat Érsekújvárhoz ért: „Amit odahaza észre sem veszünk, az most itt, amikor a haza nevében összecsapni készülünk – olyan fájdalmas érzést kelt a mellkas tájékán. Valami szorongásféle ez. Pedig hiszen csak játszani megyünk. S még is e játék nyomán mennyi öröm vagy keserűség támad.”

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Babják Bence, Kocsmár-Tóth István, Pietsch Tibor, Tóth Ádám (szöveg); Árvai Károly, Szabó Miklós (fotó).

EURÓPA-BAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR, F-CSOPORT
3. FORDULÓ
21.00: Németország–MAGYARORSZÁG, München (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

A csoport másik mérkőzésén
21.00: Portugália–Franciaország, Budapest (Tv: Duna Tv) – élőben az NSO-n!

A NÉMET KERET
KAPUSOK: 12 – Bernd Leno (Arsenal – Anglia), 1 – Manuel Neuer (Bayern München), 22 – Kevin Trapp (Eintracht Frankfurt)
VÉDŐK: 4 – Matthias Ginter (Mönchengladbach), 20 – Robin Gosens (Atalanta – Olaszország), 26 – Christian Günter (Freiburg), 3 – Marcel Halstenberg (RB Leipzig), 5 – Mats Hummels (Borussia Dortmund), 16 – Lukas Klostermann (RB Leipzig), 24 – Robin Koch (Leeds United – Anglia), 2 – Antonio Rüdiger (Chelsea – Anglia), 15 – Niklas Süle (Bayern München)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 23 – Emre Can (Borussia Dortmund), 10 – Serge Gnabry (Bayern München), 18 – Leon Goretzka (Bayern München), 21 – Ilkay Gündogan (Manchester City – Anglia), 7 – Kai Havertz (Chelsea – Anglia), 13 – Jonas Hofmann (Mönchengladbach), 6 – Joshua Kimmich (Bayern München), 8 – Toni Kroos (Real Madrid – Spanyolország)
TÁMADÓK: 14 – Jamal Musiala (Bayern München), 25 – Thomas Müller (Bayern München), 17 – Florian Neuhaus (Mönchengladbach), 19 – Leroy Sané (Bayern München), 9 – Kevin Volland (Monaco – Franciaország), 11 – Timo Werner (Chelsea – Anglia)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Joachim Löw

A MAGYAR KERET
KAPUSOK: 22 – Bogdán Ádám (Ferencváros), 12 – Dibusz Dénes (Ferencváros), 1 – Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország)
VÉDŐK: 26 – Bolla Bendegúz (Mol Fehérvár), 21 – Botka Endre (Ferencváros), 5 – Fiola Attila (Mol Fehérvár), 3 – Kecskés Ákos (Lugano – Svájc), 2 – Lang Ádám (Omonia – Ciprus), 14 – Lovrencsics Gergő (Ferencváros), 6 – Willi Orbán(RB Leipzig – Németország), 4 – Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
KÖZÉPPÁLYÁSOK: 10 – Cseri Tamás (Mezőkövesd), 11 – Holender Filip(Partizan Beograd – Szerbia), 15 – Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), 8 – Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), 7 – Loic Nego(Mol Fehérvár), 13 – Schäfer András (DAC – Szlovákia), 18 – Sigér Dávid (Ferencváros)
TÁMADÓK: 25 – Hahn János (Paksi FC), 23 – Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár), 20 – Sallai Roland (Freiburg – Németország), 24 – Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), 9 – Szalai Ádám (Mainz – Németország), 19 – Varga Kevin (Kasimpasa – Törökország), 17 – Varga Roland (MTK Budapest)
SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: Marco Rossi (olasz)