M4 Sport: Székely Dávid örökké emlékezetes pillanatokra számít

 

Mi az első, ami öt év távlatából eszébe jut a legutóbbi Európa-bajnokságról?
Kinn voltam mint kommentátor. Emlékszem, saint-étienne-i sajtóközpontban néztem a magyar–osztrákot, a Nemzeti Sport egyik újságírójával összesen mi ketten voltunk magyarok a több száz fő közt. Még most is megvan, ahogy örömömben hangosan felkiáltottam a vezető gólunknál. Ott minden kiszakadt. Nem számított, hogy újságíróként vagyok jelen egy nemzetközi eseményen, úgy kiáltottam fel és ünnepeltem, mintha csak egy szurkoló lettem volna a bordeaux-i stadion lelátóján. Nyugodtan mondhatjuk, hogy elragadott a szurkolói életérzés, annak ellenére is, hogy épp a két csoportellenfélből, a portugálokból és az izlandiakból kellett felkészülnöm. Felfoghatatlan volt az egész.

Mennyiben más tévésként egy olyan labdarúgó-világesemény, amelyen a magyar válogatott is részt vesz?
Ami biztos, hogy sokkal nagyobb a figyelem. Sokan követik a meccseket olyanok is, akik máskor nem. Átérzed, milyen lehet kétévente egy spanyolnak, egy németnek: más érzés, amikor van egy csapat a mezőnyben, amelyik tényleg a tied. Szerkesztőként is máshogyan kell gondolkodnunk, például a csoportkörben nem lesz olyan nap, hogy a Góóól! című napvégi műsorunkban ne szentelnénk néhány percet a magyar válogatottnak, mert tudjuk, hogy az embereket most ez érdekli a legjobban. Épp visszanéztük a kétezer-tizenhatos képeket: mennyivel több volt a Dzsudzsák Balázs-felirat az embereken, mint a Cristiano Ronaldo. Talán ez szemlélteti leginkább, mit jelent, ha a magyar válogatott kinn van az Európa-bajnokságon. Mi tévések is átadhatjuk magunkat az érzelmeknek, inkább lehetünk szurkolók és erre ilyenkor szükség is van. Persze nem feladva az objektivitásunkat.

A tegnap este bemutatott Régi nyár című mozijukra utalt az imént?
Igen. Tóth Bálint kollégánk vetette fel, hogy úgy érzi, egy filmmel még adósak vagyunk a negyvennégy év után Európa-bajnokságon szerepelt csapatnak. Az egy olyan válogatott volt, amely tényleg összehozta az egész országot. Hogy mennyire így van, arra a legjobb példa, hogy nem volt olyan kerettag, aki ne állt volna rendelkezésre első hívásra, ideértve az akkori szövetségi kapitányt, Bernd Storckot. Egészen különleges látni és hallani, hogy élik meg az akkor történteket öt év távlatából a főszereplők. Ami azért is jó, mert ennyi idő elteltével egy-két történésről is könnyebben beszélnek. Például van egy sztori a magyar–osztrák mérkőzést követő ünneplésről, kibérelt golfkocsikról, el- és országútra tévedésről, sosem látott képekkel. Hidegrázós felvételek is akadnak a filmben, nem tagadom, én is elérzékenyültem több pontján a mozinak. Olyan film lett, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy extra, biztos vagyok benne, hogy aki tegnap látta, vagy később leül és megnézi, akár kinn volt anno Franciaországban, akár a körúton ünnepelt, jó értelemben kirázza majd a hideg a feltóduló emlékektől, élményektől.

Az Európa-bajnokságra készülve megújul az M4 Sport stúdiója. Mit érzékelhetnek ebből a nézők a képernyő előtt?
Az előző stúdió a csatorna indulására készült, akkor egyedinek számító megoldásokkal, például az asztalba szerelt érintőképernyővel, amelyen Magyarországon addig nem látott módon tudtuk elemezni a történéseket. Ugyanakkor eltelt majd hat év és a technika annyit fejlődött, hogy mindazt, amire anno ezt a kijelzőt használtuk, ma már egy táblagéppel kényelmesen meg lehet oldani. Az új stúdióval – amellett, hogy reagálunk a technika fejlődésére – az is célunk, hogy az eddigieknél még személyesebb beszélgetésekre is legyen lehetőségünk. Két helyszínt láthatnak a nézők a stúdióban. Az egyikben, a fő helyszínen, barátságosabb kialakításra törekszünk azáltal, hogy közelebb ülnek majd egymáshoz a vendégeink, a szakértők. Teljesen más hangulatot ad három, egy vagy fél méterről beszélgetni. A másik helyszínünkön egy kanapé kap helyet, ahol a beszélgetőpartnerek és remélhetőleg a nézők is úgy érezhetik majd magukat, mintha csak egy nappaliban lennének. A cél a közvetlenség. Sokrétű stúdiónk lesz, megannyi megjelenéssel, legyen szó a Bajnokok Ligájáról, az OTP Bank Ligáról vagy más sportágak kiemelt eseményeiről. Olyan szellemi szabadságot ad a díszlet, hogy ettől kezdve csak a felkészültségünkön és a kreativitásunkon múlik, mit nyújtunk a nézőknek. Bízom benne, hogy elnyeri a tetszésüket.

Mikor mutatkozik be az új stúdió adásban?
Június 11-én, az Európa-bajnokság nyitómeccsének este nyolc órakor kezdődő felvezető műsorával debütál. Utána viszonylag gyorsan be is lakjuk, a tervek szerint az Eb 51 mérkőzéséből a budapesti Puskás Arénában és a müncheni Allianz Arénában lejátszott, valamint öt, a Duna Tv-n látható találkozó kivételével mindegyik műsor innen jelentkezik majd.

A közmédia az elmúlt napokban jelentette be a szakértői stábját, mi alapján állt össze a csapat?
Az M4 Sport állandó szakértőire az Eb alatt is számítunk: Bozsik Péter korábbi szövetségi kapitány véleményére például mindig érdemes adni. De említhetem Hegedűs Henriket is, aki a csatorna indulása óta segíti a munkánkat meglátásaival, elemzéseivel. Célunk olyan szakértői stáb felkérése volt az Európa-bajnokságra, amelynek tagjai a labdarúgás különböző szegmenseiből érkeznek, egyúttal a hazai mellett külföldi futballkultúrákban is szereztek már tapasztalatot, így a látásmódjuk is eltérő, ezáltal minél színesebb lehet. Ami viszont nem tette egyszerűvé a dolgunkat, az maga az élet. Itt van Gera Zoltán története, aki az MTK edzőváltása miatt az utolsó pillanatban bekerült Marco Rossi edzői stábjába az Európa-bajnokságra. Mindez azt jelenti, hogy csak akkor lehet a szakértőnk, ha a magyar válogatott kiesik az Eb-ről. Nem bánnánk, ha végül egy meccsen sem érne rá, mert a válogatott döntőt játszik – még ha tudjuk is, hogy ez nem realitás. Örülünk annak, ha azok az emberek, akiket kinéztünk szakértőnek, ilyen feladatokat kapnak, mert az azt mutatja, hogy jó embereket válogattunk ki. Ugyanakkor nehéz, mert tudjuk, hogy mennyit hozzá tudott volna tenni, például az angol válogatott mérkőzéseihez.

Büszke vagyok arra, hogy az idény NB I-es edzőjének választott Bognár György elfogadta a felkérésünket. Az, amit a Pakssal elért, bizonyítja, hogy mennyire különleges látásmódja van a futballhoz. Elég például arra gondolnunk, ahogy Böde Dánielt betette védőnek, felismerve, hogy azon a poszton is hasznára lehet a csapatnak. Titkon remélem is, hogy karakán természete miatt – bárkivel is kerüljön párba a meccseken –, lesz némi vita, egymásnak feszülés a szakértők között. Hasonlóan örülünk Petry Zsolt pozitív válaszának, aki több mint tíz éven át volt kapusedző a német élvonalban. Biztos vagyok benne, hogy a kapusok szemszögéből nézve a dolgokat sok fontos és újszerű részletre hívja majd fel a figyelmünket.

Mi a helyzet a kommentátorokkal?
A kiemelt kommentátorunk Hajdú B. István. Ő közvetíti a magyar válogatott összes mérkőzését, a nyitómeccset, valamint a londoni négyesdöntő találkozóit. Akikkel találkozhattak a nézők az előző világbajnokságon és most is lesznek, Ujvári Máté, akit a Formula–1-es közvetítésekből is ismerhetnek, és Varga Ákos, aki a kézilabda-közvetítésekben számít az első számú kommentátorunknak, de a futballban is fontos szerepet szokott vállalni. S van még két új ember. Az egyikük Varga Péter. Ő kétezer-tizennégy óta dolgozik a közmédiában, elsősorban a Kossuth és a Petőfi Rádió sporthíreiben hallhatták őt az emberek, illetve az M4 Sporton főleg röplabdát közvetített korábban. A fociba is beleforgott, ebben az idényben az U21-es Európa-bajnokságról is közvetített, övé volt a döntő is, valamint a Bajnokok Ligájában is volt több meccse. Az ötödik pedig én leszek – főleg a csoportkörben besegítő emberként.

Marco Rossi szövetségi kapitány az Európa-bajnoki keret kihirdetésekor úgy fogalmazott, a sors nem volt kegyes a magyar válogatottal, amikor a csoportot sorsolták. Hogy látja, milyen esélyeink lehetnek a portugálok, a franciák és a németek ellen?
Szerintem a sors kegyes volt hozzánk előtte azzal, hogy a pótselejtezőre megkaptuk Bulgáriát, majd a korosodó Izlandot – igaz, hogy szurkolók nélkül, de – itthon. Ha az a kérdés, hogy mikor legyen hozzánk a sors kegyes, a selejtezők során, vagy az Eb-csoportkörben, akkor előbbit mondanám, a selejtező legyen meg. A sorssal nekem semmi gondom nincs ebből a szempontból. Én közvetítettem a sorsolást, a vége felé két opció volt, pici variálással kaphattuk volna a holland, északmacedón, osztrák, ukrán csoportot. Ha azt kapjuk, lehetséges, hogy most egy valószínű továbbjutásról beszélünk. De én tízből tízszer azt mondom, és ezzel szerintem a szurkolók többsége is így van, hogy inkább ez a francia, német, portugál csoport legyen. S persze, benne van, hogy végeredményben három „pofon”, nulla pont és így csalódás lesz. De akkor kell igazán magyar szurkolónak lenni, ha ez így alakul, mert – és ez a sport szépsége – rögvest lehet új célokat találni. Vár ránk a világbajnoki selejtezősorozat,bizakodhatunk az angolok legyőzésében, hogy meglepetést tudunk szerezni. Ott van aNemzetek Ligája. Kívánom, hogy ne három vereség legyen az Eb vége számunkra, és abban biztos is vagyok, hogy Marco Rossi és a magyar válogatott is mindent elkövet majd azért, hogy ne legyen így. De az igazi célt, az Európa-bajnoki részvételt már elértük. Innentől kezdve minden apró részsiker ajándék.

Mely válogatott ellen lehet a legtöbb esélyünk a pontszerzésre?
A portugálok a tornák elején szoktak ügyetlenkedni, így azt mondom, a nyitókörben ellenük rögvest képes lehet a magyar válogatott egy meglepetésre. S ezt nem csak amiatt mondom, mert egyszer, öt éve egy Eb-n már képesek voltunk igazi ki-ki meccset játszani velük.

Hány ország van, ahol örömmel cserélnének velünk, csakhogy itt lehessenek az Eb-n, és akár három nagy különbségű vereséget szenvedjenek ezektől az ellenfelektől? És amíg nem vagyunk ott, nincs vége a meccsnek, addig egyáltalán nem biztos, hogy ebből három vereség is lesz. Marco Rossi már megannyiszor bizonyította, hogy esélytelenebb csapatokkal is képes meglepetést okozni. Ott voltam anno a Bozsik-stadionban, amikor kétezer-tizenhétben igazi bajnoki döntőt játszott a Honvéd és a Videoton. Előzetesen mindenki arról beszélt, a Vidi mennyivel esélyesebb. Már hónapokkal a meccs előtt azt jósolták: a Honvéd ki fog pukkadni a végére, nem bírja majd a versenyfutást. És megcsinálta. Ez az edző átvette a válogatottat Georges Leekenstől, majd a kezdeti útkeresést követően, úgy, hogy nem kis nyomás volt rajta és a csapaton, kijuttatta a válogatottat az Eb-re. Vagy nézzünk egy másik példát: Lyon után ki tett volna akár egy fillért is a portugál válogatott kétezer-tizenhatos sikerére? Én nem.

Mit gondolt, amikor kiderült, Szoboszlai Dominik nem vehet részt az Eb-n?
Az első gondolatom – mint M4 Sport-csatornaigazgató – kissé önző volt: kicsit sem örültem, mert volt egy megállapodásunk Dominikkal arról, hogy az Eb alatt viszonylag sokat mesél majd nekünk a történtekről és amolyan videobloggal jelentkezik majd. De mint szurkoló is szomorkodtam, látjuk, hogy magyar szinten kivételes képességű játékosról van szó. Hiszem, hogy lesz még lehetőségünk arra, hogy nagy világversenyen lássuk őt magyar színekben. Épp azért, mert ennyire fiatal, Szoboszlai Dominikra még több mint egy évtizeden át számíthat majd az ország – ebbe több Európa-bajnokság is belefér. Ez többet ér, mint kockáztatni egy újabb sérülést, ami derékba törheti a karrierjét. Abból a szempontból talán még jó is, hogy volt ez a június elsejei határidő, innentől nem arról szól majd minden második kérdés, hogy mi a helyzet Szoboszlaival, hogy vajon játszhat-e majd, hanem a huszonhat kerettagé a főszerep. Dominik annál többet, minthogy az Izland elleni pótselejtező kilencvenkettedik percében kilőtt minket erre a tornára, aligha tehetne most. Azt a gólt pedig soha, senki nem veszi el tőle.

Melyik együttest tartja az Európa-bajnokság favoritjának?
A Bajnokok Ligája-idény is megmutatta, hogy a koronavírus-helyzet miatt mennyire kiszámíthatatlan minden. Ha a nyolcaddöntőben az Atlético Madrid teljes csapattal tud kiállni a Chelsea ellen, lehet az angolok szezonja már ott véget ér. Ez bármikor bekövetkezhet itt is. A kereteket nézve Franciaország kimagasló, de nem tudom, hogy Karim Benzema visszahívása mit eredményezhet. Az angolok megint erősnek tűnnek, de nekik sokszor a PR-juk jobb, mint saját maguk. Rengeteg dologról lehetne beszélni, de talán a legjobb, ha azt mondom, ha valamelyik csapat Európa-bajnok akar lenni, annak a franciákat kell legyőznie valahol a torna valamely szakaszán – de azt, hogy melyik együttes lehet erre képes, azt nem tippelném most meg.

A nemzetközi sajtóban egyre többet emlegetik az Aranylabda-szavazást N'Golo Kanté és Robert Lewandowski külön csatájaként. Ha a franciáknak jól jön ki a lépés az Eb-n, ezt a versenyt is eldöntheti?
Sokat számíthat. S azt mondom, a futballnak jót is tenne, ha egy Kanté jellegű futballista megnyerné az Aranylabdát. Nem az a klasszikus modernkori futballsztár. Sokszor észrevétlen, mégis jelentős a játéka. Kulcsembere ennek a Chelsea-nek, az egyik legfontosabb játékos volt a BL-menetelésben. Nemcsak a futballja, hanem a személyisége miatt is megérdemelné. Igazán önzetlen, jószívű, csupa mosoly emberként jellemzik. Másfelől Lewandowski Aranylabdája sem lenne érdemtelen, sőt! Mi többet tehetne egy csatár, minthogy megdönt egy negyvenkilenc éves, sokáig megdönthetetlennek hitt rekordot és negyvenegy gólt lő egy bajnoki idényben? Vele kapcsolatban inkább azt nem értem, hogy az előző évben miért nem kaphatta meg.

Azt már elárulta, mi az első, ami a kétezer-tizenhatos Eb-ről eszébe jut. Mit gondol, néhány év múlva a mostaniról mi fog?
Öt éve minden egyes meccsnek volt egy ünnepélyes megnyitója, szólt David Guetta akkori Eb-himnuszának áthangszerelt változata, az önkéntesek pedig a koreográfia részeként előhúzták a résztvevő csapatok zászlaját. Függetlenül a meccsek alakulásától, biztos vagyok abban, hogy az egy egészen libabőrös pillanat lesz, amikor a telt házas Puskás Arénában kihúzzák a magyar zászlót és a játékosok kivonulnak a kezdéshez. Ez alighanem olyan pillanatnak ígérkezik, amit akár a helyszínen, akár a tévéképernyők előtt élünk át, örökké emlékezetes marad.