Maradjon titokban – Thury Gábor jegyzete

Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak az Alapvonal egy részletére: kollégám nagyapja az 1966-os futball-vb-n a portugáloktól elszenvedett 3:1-es vereségre úgy reagált, „ezeket” – mármint a magyarokat – nem nézi többször, így lemaradt a magyar–brazilról (3:1). Én meg úgy mentem ki 1966 őszén a Népstadionba a Vasas–Sporting CP BEK-mérkőzésre, hogy visszavágunk „ezeknek”. Mármint a portugáloknak. Sikerült, a piros-kékek fantasztikus játékkal 5:0-ra nyertek – a Vasasból Mészöly Kálmán és Farkas János, az ellenfélből Morais, Baptista és Hilário játszott a manchesteri meccsen is –, persze egy klubsiker nem összemérhető a válogatott eredményeivel.

Harminc-egynéhány évvel később Cristiano Ronaldo bontogatta szárnyait a lisszaboni klubban, amikor a felnőttkeretbe került, a Sporting akkori edzője, lapunk jelenlegi Eb-szakértője, Bölöni László terelgette értő szemmel. Az azóta ötszörös aranylabdás, 36 esztendős sztár pályafutása során aktuális együttesei­ben többször lépett pályára magyar futballisták, honi klubok vagy éppen válogatottunk ellen. Egészen pontosan 2004 novembere óta 27-szer, és 22 gólt szerzett. Legutóbb a Juventus színeiben a Fradi elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen volt eredményes, a Juve Torinóban 2–1-re győzött. Ám akad egy érdekes részlet: magyar földön nem sikerült gólt lőnie. Legutóbb 2017. március 25-én, a 3–0-s portugál sikerrel végződő lisszaboni vb-selejtezőn talált be, kétszer is. Mintha bizonyítani szerette volna, hogy a 2016-os Eb-n 3–3-ra végződő válogatott találkozó kivételes alkalom volt. Már csak azért is, mert a Lyonban két gólt szerző portugál nem az a fajta futballista, aki az ellenfélnek – Lyonban Guzmics Richárdnak – egy kézmozdulattal jelzi: oké, maradjon így, ez mindenkinek jó. Azon a meccsen ezt célszerű volt „letutizni”, különben Elek Ákos még egyszer előremegy, és nem kapufát lő, hanem bevarrja a labdát a jobb felső sarokba...

Cristiano Ronaldót nemcsak tudása, egója is a többi labdarúgó fölé helyezi. De ez az ego csak látszólag öncélú, iszonyatos erőket szabadít fel benne, 36 évesen kevesen motiváltabbak nála. Olykor-olykor eluralkodó hisztijei ellenére Ronaldo mindenkori klubjaiban felvállalt kohéziós ereje – Messivel ellentétben – a válogatottban is érvényre jut: Portugália jórészt neki köszönheti 2016-os Eb-sikerét, még ha a döntőben korán meg is sérült.

A keddi magyar–portugál előtt jobb, ha nem firtatjuk magyarországi gólképtelenségét. Ha megtudja, még tesz ellene…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!