A futball hazatért! – hirdették az angolok az 1996-os kontinenstornán, és bizony nem is áll ez az állítás messze az igazságtól. Az 1990-es világbajnokság sikerei és az azt követő kudarcok után Terry Venablesnek remek keretet hozott össze a Premier League és a skót élvonal, a minden hájjal megkent profik (David Seaman, Stuart Pearce, Paul Ince, Tony Adams, David Platt, Teddy Sheringham, Les Ferdinand) mellett az új generációra (Gary és Phil Neville, Gareth Southgate, Alan Shearer, Darren Anderton, Nick Barmby, Jamie Redknapp, Sol Campbell, Steve McManaman, Robbie Fowler) is lehetett építeni, és ott volt ugyebár a Rangersben magára találó Paul Gascoigne is.
De az a német válogatott is, amely 1990-ben a csúcsra jutott, 1994-ben csúfos kudarcot vallott (de legalább a tornára kijutott, nem úgy, mint az angolok), és később sem remekelt, ellenben Angliában Matthias Sammer és Jürgen Klinsmann húzta magával a többieket, és szintén ideális arányban képviseltette magát a „vén róka” és a „feltörekvő fiatal” szekció, azaz az Andreas Köpke, Stefan Reuter, Thomas Helmer, Andreas Möller, Thomas Hässler, Stefan Kuntz, Mario Basler, Jürgen Kohler, Thomas Strunz; illetve a Christian Ziege, Mehmet Scholl, Fredi Bobic, Marcus Babbel fémjelezte vonulat.
E két csapat az elődöntőben találkozott, Puhl Sándor értő játékvezetése mellett, és egy negyedóra alatt elintézték a góllövést a 120 percre, testvériesen. Következtek a tizenegyesek, amelyben nagyon koncentráltak a végrehajtók, még az 1990-ben, Olaszországban hibázó Stuart Pearce is betalált. A hatodik kör nyitányán azonban Gareth Southgate lövését elcsípte Köpke, Andy Möller pedig a léc alá bombázta a labdát – majd előadta mára legendássá vált gólörömét, csípőre tett kézzel páváskodva egy kiadósat.
„Ma már nevetek ezen. Akkor ösztönszerűen jött, csupán meg akartam mutatni, mennyire boldog vagyok” – mondta Möller, Gary Lineker mondását pedig aligha kell citálni ezen az oldalakon. A fiatalabbak kedvéért azért hozzátennénk, hogy 1966-ban az angolok máig vitatott körülmények között nyerték meg az általuk rendezett vébé döntőjét az NSZK ellen, az 1990-es vb elődöntőjében pedig a németek nyertek a 11-espárbajban.
A nyugatnémetek részéről akkor sem rontott senki, az angoloktól Pearce és Chris Waddle szerzett nem kívánt ismertséget. „Húszéves pályafutásom végéig elkísért ez a szörnyű emlék, a mai napig ez jut elsőként eszébe a szurkolóknak rólam” – emlékezik Southgate a maga keresztjére.