Nina Farooqi maga is tudja, hogy hibát követett el. A barátnője az utolsó pillanatban szerzett jegyeket a meccsre, ő pedig abban a hiszemben, hogy hiába kérne nagy hirtelen szabadnapot a munkahelyén, azt füllentette, hogy beteg – majd miután betelefonált a szomorú hírrel bradfordi cége főnökének, vonatra szállt, és meg sem állt Londonig.
Biztos volt benne, hogy a hatvanezer szurkoló között nem szúr majd szemet a jelenléte, de ez hatalmas tévedésnek bizonyult: az első angol gól után olyan lelkesen ünnepelt a lelátó kapu mögötti részén, hogy az egyik kamera ráközelített. És amikor a szünetben ránézett a telefonjára...
„Már ott voltunk a hírekben, az arcom a világ összes televízió-képernyőjén látható volt” – idézte fel a váratlan felfedezést a közösségi médiában igen aktív brit hölgy a Daily Telegraphnak. Fotóját egy neves brit televíziós személyiség, Stacey Dooley is megosztotta a közösségi médiában, lelkendezve írtak rá a barátok Ausztráliából, az Egyesült Államokból.
Aztán amikor másnap reggel korán vonatra szállt hazafelé, csörgött a telefonja: a munkahelyéről hívták azzal, hogy már nem kell sietnie...
„Mondták, hogy látták, kint voltam a meccsen, mire őszintén elmagyaráztam, miért tettem így. De nem találtam megértésre, azt mondták, kész, ennyi volt, a tettemnek ez a következménye. Kavarognak bennem az érzések, hiszen bejutottunk a döntőbe, ami fantasztikus, csakhogy cserébe elveszítettem a munkámat. Senki sem akarja, hogy elbocsássák, de azt is utáltam volna, ha kihagyom a meccset. Ha újra döntenem kellene, megint így cselekednék. Kilencvenhat óta nem álltunk ekkora lehetőség kapujában. Még élénken él bennem, hogyan zokogtam az anyám kanapéján, amikor Gareth Southgate kihagyta a tizenegyest… A bennem lakozó szurkoló nem mondhatott nemet erre a mérkőzésre. A futball az életem” – tette egyértelművé Nina Farooqi.
Charles Taylor, a „könyörtelen főnök” a MailOnline-nak azt mondta: nem volt más választása, mint kirúgni Farooqit, hiszen megszegte a munkaszerződését, fittyet hányt a cég által képviselt olyan értékekre, mint a becsületesség és a tisztesség. Ugyanakkor hozzátette:
„Mint nagyon sok cég ebben az országban, mi sem hívjuk be dolgozni a munkatársainkat hétfő reggel, ezzel lehetőséget adunk nekik, hogy magukhoz térjenek a reménybeli angol győzelmet követő előző esti ünneplés után…”
Nina Farooqit ez pillanatnyilag nem segítség, azon viszont csodálkoznánk, ha tartósan munka nélkül maradna. Ha valaki közvetve a futballimádata miatt válik munkanélkülivé egy futballőrült országban, számíthat némi szimpátiára. Pláne, ha nem is mozog idegenül a labdarúgás világában.
Önéletrajza szerint Nina egész Európát beutazta már női futballcsapatokat fotózva, járt Bajnokok Ligája-döntőkön és világbajnokságon is. A közösségi médiában tartalomkészítőként dolgozva pedig nemcsak szakmai tapasztalatra, hanem rengeteg ismerősre is szert tett – s mivel az online világban villámgyorsan terjednek az információk, ugyanabban a cikkben, amelyikben az elbocsátásáról kérdezték, már arról is beszámolhatott, hogy bizony már kapott is új munkaajánlatot.