Dánok a strandról? Ugyan: a kapitányuk találta ki ezt, számokkal cáfoljuk a legendát

„A dánok a strandról beugorva nyerték meg 1992-ben az Eb-t” – ugye, mennyiszer láttuk, hallottuk, olvastuk már ezt? Pedig egyáltalán nem igaz: a balsikerű selejtezők után a FÁK, azaz a Független Államok Közössége elleni felkészülési mérkőzés előtt tudták meg a nagy hírt a dánok: kizárták Jugoszláviát a tornáról. Tíz nappal az Eb előtt. A Bröndby edzőközpontjában tartózkodott a dán keret, a hazai bajnokság még zajlott, a FÁK elleni, június 3-i mérkőzésre pedig Peter Schmeichel, Kent Nielsen, Henrik Andersen, John Sivebaek, Brian Laudrup, Flemming Povlsen, Bent Christensen és Johnny Mölby is a topligákból érkezett, Lars Olsen Törökországból, tehát egyáltalán nem igaz, hogy a legnagyobb csillagokat a strandról kellett összetrombitálni.

De játszott a FÁK ellen a tornán később hőssé váló Torben Piechnik, az akkor szintén Dániában futballozó, tehát abszolúte játékban lévő Henrik Larsen, Kim Christofte, Kim Vilfort, John Jensen és Torben Frank is. 

Azon a mérkőzésen ők 15-en léptek pályára, közülük mindenki ott volt később az Eb-n, sőt az akkor nem játszó cserekapus, Mogens Krogh és a szintén a végig a kispadon ülő Lars Elstrup, Peter Nielsen páros is! Ennyit a strandról beesésről… A FÁK kapuját egyébként Sztanyiszlav Csercseszov védte, és játszott pár „mexikói ismerősünk” is előtte. 

„Nem voltunk hülyék, olvastuk az újságokat, fitten tartottuk magunkat, mert tudtuk, van esély arra, hogy behívjanak minket a tornára” – írta később Peter Schmeichel; a jugoszlávok kizárásáról bővebben itt olvashat.

A strandos legenda tehát nem igaz, az azonban tény, hogy Björn Kristensen a saját döntéséből nem vett részt a tornán, de ő sem a lefoglalt nyaralása miatt, hanem azért, mert a felesége szülés előtt állt. „Csak néhány meccset játszottam a Newcastle színeiben, miután a szezon végén megsérültem, ezért is mondtam még nemet a szövetségi kapitánynak” – mondta később a keménykötésű bekk. A dán szövetség nem kapkodta el a felkészülést, az angolok elleni nyitó mérkőzésüket az ificsapat szerelésében játszották le – a csaknem kétméteres Schmeichelen igencsak feszült a kapusmez…

Igyekeztek oldani a feszültséget a fontos mérkőzések előtt, egyszer meglátogattak egy gyorséttermet, volt, hogy edzés helyett minigolfoztak, másszor hajnalig söröztek; „Faxe” Jensen és Povlsen pedig egy edzésen úgy tett, mintha összecsúszott volna, aztán Jensen egy előre odakészített ketchupszósszal összekente magát és a támadót is – el tudjuk képzeni, milyen idegállapotban rohant oda hozzájuk a csapatorvos. 

Rossz ómen volt a poén: Andersen, Kent Nielsen, Olsen és Sivebaek is lesérült aztán a tornán, és egyáltalán nem rossz viccből.

A trófea átvétele után nagyot buliztak, Christofte egy szál alsónadrágban odalépett a dán királynő férjéhez, és lazán így szólt neki: „Helló, Henrik, mit szólnál egy sörhöz?”. A herceg sutba vágta a protokollt, együtt sörözött és dohányzott az ország új kedvenceivel, a szövetségi kapitány felesége pedig megbocsájtotta, hogy elmaradt a nyárra tervezett konyhafelújítás. A győzelem után egy lelkes rajongó felajánlott egy ingyen konyhát, de ezt a mester visszautasította.

Mindenki learatta a torna után a babérokat, kivéve a szövetségi kapitányt, az Eb-aranyérmet az utánpótlás-válogatottakkal 1984 óta építő Richard Möller Nielsent, akit az esztendő végén szinte mindenhol megválasztottak az év edzőjének, csak Dániában nem. De a konyha legalább szép lett.

Hutlihut – a kommentátor, Flemming Toft maga sem tudja, mit jelent, de már a dán kultúra része

Egyébként maga a mester találta ki és terjesztette a strandos legendát, hogy az övéi a strandon üldögélve sörözgettek, amikor megtudták, hogy indulnak az Eb-n, írja a The Independent, így altatta el Möller Nielsen az ellenfelek éberségét. 

Akinek nem a legjobban indult a kapitányi karrierje: csak a sokadik választásként lépett előre az asszisztensi posztról (Horst Wohlerst konkrétan már be is mutatták új dán kapitányként, de végül nem engedte el őt a Bayer Uerdingen, a szövetség elnöke szerint az ifikkel a nagymamája is elérte volna azokat a sikereket, amiket Möller Nielsen, aki a jelöltek sorában egészen pontosan a nyolcadik volt); aztán a védekezésre épülő taktika miatt összeveszett Michel és Brian Laudruppal, a szurkolók is tüntettek ellene, egy válogatott mérkőzésen sokáig látható volt egy kedves, a fűre felfestett „B… meg, Ricardo!” felirat. 

Brian Laudrup végül kibékül a Ricardo becenevű mesterrel, nem úgy, mint a Liverpool ásza, a védekezőspecialista, 1992-ben csúcsformában lévő Jan Mölby (Johnny Mölby unokatestvére). A nagy Mölby mellett el szokták felejteni a hiányzók felsorolásakor a PSV-vel nagyot alkotó Jan Heintzét is, akit korábban a klubja megbüntetett, mert elutazott a válogatotthoz – amikor kiderült, mindezek ellenére nem kezd Heintze a nemzeti csapatban, mérgében azonnal hazautazott. Emiatt meg a válogatottól tiltották el egy évre, és ugyan kibékült a mesterrel, de lesérült az Eb előtt. 

Mellettük Jes Högh (később Chelsea), Bjarne Goldbaek (Schalke, 1. FC Köln, Chelsea), Brian Steen Nielsen (Fenerbahce), Miklos Molnar (Sevilla), Jakob Friis-Hansen (Bordeaux, HSV), Marc Rieper (West Ham, Celtic) és Peter Möller (PSV) is lemaradt a tornáról, különböző okok miatt.

Hegyi Iván kiváló Eb-történeti könyvében megemlíti, a szövetségi kapitány elutazott Barcelonába, hogy személyesen győzze meg az Eb-részvételről „a nagy Laudrupot”, ám ő nem állt kötélnek.

A dán közvélemény nem adott igazat Mölbynek és az idősebb Laudrupnak sem, arrogánsnak tartották őket. Ahogyan a dán mondás tartja: „Minél magasabbra mászik egy majom, annál többet látsz a fenekéből.” 

Emeljük ki azt is, hogy Möller Nielsen az analóg korban az elsők között alkalmazta az adat- és videóelemzést, de a siker kulcsát talán Vilfort árulta el:

„A döntő utolsó pillanatában is azt éreztük, hogy nincs vesztenivalónk”.

Akárhogyan is: korábban a dán dinamitok voltak a „a világ legjobb vesztesei”, 1992-től pedig a „világ legmeglepőbb nyertesei”.

Legalábbis 2004-ig.