David Villa: mesterhármas, aztán a végén lesújtott az Eb-döntők átka

BEMELEGÍTÉS AZ UEFA-VAL

Ahogy mélyebbre és mélyebbre hatolunk az Eb-évszakban, úgy sűrűsödik a program, egyre bővebb a választék emlékezetes eseményekből. Az Európai Labdarúgó-szövetség sem szalasztotta el a lehetőséget, a június 10-én kezdődő 2016-os Eb alkalmával sorozatot indított „Ezen a napon történt” címmel, a rövidke epizódok mindegyikében felidézve néhány ínyencséget a korábbi tornákról. Ezt a ziccert mi sem hagyhatjuk ki, mostantól ezekkel a képsorokkal indítunk.

A VIDEÓ IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Mit látunk?

(1968, Olaszország–Jugoszlávia 2:0) Bár ez a nyitányok napja, indulásképp máris egy zárás, egy döntő, annak is a tulajdonképpeni méltó záróakkordja: Pietro Anastasi felpörgeti magának a labdát a tizenhatos vonalánál, majd jobbal, fordulásból belövi a házigazdák második gólját, gyakorlatilag eldöntve a megismételt római döntőt (lejjebb még visszatérünk a meccsre).
(1992, Svédország–Franciaország 1–1) Ez már tényleg nyitó meccs, a svédországi tornáé: a házigazdák vezettek a franciák elleni csoportmeccsen, amikor az 58. percben, Christian Perez indítását követően Jean-Pierre Papin fejjel maga elé teszi a labdát, majd jobb külsővel belövi az egyenlítő gólt.
(2012, Spanyolország–Olaszország 1–1) Ez pedig egy csoportnyitány, igazi mediterrán csata, annak is ama pillanatai, amelyekben Andrea Pirlo pazar kiugratásából Antonio Di Natale vezetést szerez az olaszoknak. A gól több szempontból is különleges: ez volt az udinei támadó utolsó gólja a válogatottban (42 meccsel és 11 góllal köszönt el a torna után), és az egyetlen gól, amelyet a később aranyérmes spanyolok kaptak ezen az Európa-bajnokságon (nem számítva a portugálok elleni tizenegyespárbajt).

EB-MÉRFÖLDKŐ

(1968) Ezen a napon játszották le az Eb-történelem egyetlen megismételt döntőjét. Miért kellett ismételni? A két nappal korábbi első mérkőzés 1:1-re végződött: Dragan Dzsajics szünet előtti közeli gólját Angelo Domenghini szabadrúgásból megválaszolta a 80. percben, és mivel a hosszabbítás nem hozott döntést, tizenegyespárbaj pedig még nem szerepelt a versenykiírásban, jöhetett az ismétlés. A Stadio Olimpicóban másodjára csak fél ház (32 886 néző) volt, de aki kilátogatott a római arénába, és olasz volt, nem bánta meg: az öt helyen felfrissített olasz csapat korán döntésre vitte a dolgot. A lábtörése után visszatérő Gigi Riva a 12. percben lőtte az első gólt, Pietro Anastasi a 31. percben a fentebb már megmutatott másodikat.

A KÉT MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

EGY KLASSZIS NAGY NAPJA: PIETRO ANASTASI

(1968) Nem mehetünk tovább úgy, hogy nem ejtünk néhány szót PIETRO ANASTASI karrierjéről. Ami a fenti lövését illeti, egyrészt helyet követelt magának az UEFA 60. születésnapját köszöntő „60 legszebb gól” gyűjteményben, másrészt mind a mai napig Eb-rekordot tart: Anastasi 20 évesen és 64 naposan rúgta – ő a legfiatalabb labdarúgó, aki Európa-bajnoki döntőben, az aranyéremért zajló mérkőzésen gólt szerzett (ez volt a második meccse és az első gólja a válogatottban).

Anastasi a Vareséből ment az Eb-re, de hazatérve a Juventusban folytatta klubkarrierjét, miután a torinói „zebrák” akkoriban világcsúcsnak számító összegért (átszámítva félmillió fontért) megvásárolták. A Juvéval háromszoros olasz bajnok, később az Interrel egyszeres Olasz Kupa-győztes lett. Válogatott karrierje 25 mérkőzést és nyolc gólt számlál, sérülés miatt sajnálatosan kimaradt belőle az 1970-es világbajnokság.

A KEZDÉSEK NAPJA

1988, DÜSSELDORF (NSZK–Olaszország 1–1). Ahogyan a bevezetőben jeleztük, június 10. az Eb-rajtok nagy napja, nézzük kezdésként a nyugatnémet–olasz presztízscsatát! Azon a délutánon lőtte válogatott pályafutása első gólját ROBERTO MANCINI: bár válogatottbeli karrierje tíz évet átívelt (1984–1994), csupán 36 meccs és négy (nagy tornán ez az egy) gól, valamint a mellőzöttség vissza-visszatérő keserű érzése jutott a Sampdoria támadójának. Na de majd találkozunk vele évtizedekkel később, aranyérmes szövetségi kapitányként…! Ugyanabban az időszakban volt válogatott a gyors egyenlítő gólt szabadrúgásból elérő ANDREAS BREHME, az ő szerepe jóval meghatározóbb volt: 86 mérkőzés, és védő, védekező középpályás létére nyolc gól. Európa-bajnokságon nem szerzett több gólt, azonban karrierje legnagyobb pillanatai még hátravoltak: a két évvel későbbi világbajnokságon – amelyet Mancini végig kispadozott – háromszor is a kapuba talált, az argentinok elleni finálé egyetlen gólja is az övé volt.

1992, SOLNA (Svédország–Franciaország 1–1). Ahogyan Düsseldorfban Franz Beckenbauer személyében egy korábbi Európa-bajnok ült a nyugatnémet kispadon, ezen a  meccsen is kapitánykodott egy korábbi Eb-hős: a franciákat Michel Platini irányította. És neki sem jött össze a győzelem: Janne Eriksson gólját JEAN-PIERRE PAPIN – ahogyan a bevezetőben is láttuk – szép lövéssel megválaszolta, de több gól nem született. Papin nagy korszakát élte, a selejtezőben kilenc gólt szerzett, a Marseille-ből éppen a Milanba tartott, az Eb-re hivatalban lévő aranylabdásként érkezett, igaz, egy bokasérülés megzavarta a felkészülését. Még három évig lesz majd válogatott, 54/30-as mérleggel lépett le a színről.

2000, BRÜSSZEL (Belgium–Svédország 2–1). Az Eb-történelem legkínosabb kapushibáinak egyikéről is emlékezetes a mérkőzés: az 53. percben Johan Mjällbynek csak az üres kapuba kellett gurítania, miután Filip De Wilde, a hazaiak veterán kapusa egy hazaadásnál cselezni próbált, és kis híján átesett a labdán… Azért érdemes árnyalni az összképet: a nagy hiba ellenére a belgák megnyerték a nyitó meccset, többek között az egyszer ziccert védő De Wilde bravúrjának köszönhetően, no meg mert Bart Goor, valamint Émile Mpenza is szerzett egy-egy szép gólt.

A VIDEÓ IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

2016, SAINT-DENIS (Franciaország–Románia 2–1). Ezen a napon kezdődött meg a harmadik franciaországi Európa-bajnokság. Az 1960-ban és 1984-ben is rendező Franciaország az egyetlen ország, amelyik három Eb-nek is otthont adott egyedüli vendéglátóként (a 2021-ben, sok helyszínen tartott tornát is beleszámítva az olaszok is háromszoros házigazdák, sőt 2024-től a németek is). Franciaországban minden korábbinál több (5) új indulót köszöntöttek: Albánia, Észak-Írország, Izland, Wales és az önálló Szlovákia egyaránt először jutott ki a kontinensbajnokságra. A nyitány főszereplője Dimitri Payet volt: az akkoriban a West Ham Unitedben játszó középpályás készítette elő Olivier Giroud vezető gólját, majd – miután Bogdan Stanciu büntetőből egyenlített – a 89. percben hatalmas felső sarkos bombával győzelemre vezette csapatát.

MICSODA EGYBEESÉSEK!

(1996, 2016) Ezen a napon nemcsak Saint-Denis-ben, hanem 1996-ban Newcastle-ban is rendeztek egy román–francia Eb-mérkőzést, amelyen a húsz évvel később szövetségi kapitányként örvendező, már deresedő hajú Didier Deschamps még a „kékek” csapatkapitányi karszalagját viselte (azon a tornán még csak az elődöntőig jutott, viszont a 2000-esen már Európa-bajnok lett, de erről majd később).

Nem kevésbé érdekes, hogy hiába a húszévnyi különbség, a románok szövetségi kapitánya mindkét mérkőzésen ANGHEL IORDANESCU volt! A korábbi kiváló, 57-szeres válogatott, a Steauával BEK-győztes futballista – aki akkor már túl volt négy bajnoki címen és egy elveszített BEK-döntőn (1989) a bukarestiek vezetőedzőjeként – az 1996-os torna idején az első időszakát töltötte hazája szövetségi kapitányaként (1993–98), a franciaországin pedig már harmadszor töltötte be a posztot (2014–2016), mert az övé volt 2002 és 2004 között is. Ami az 1996-os newcastle-i meccset illeti, az egyetlen gólt Christophe Dugarry fejelte.

A VIDEÓ IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

(2008, 2012) Eb-történelmi sorozatunk első olyan (meglehetősen ritka) napja ez, amelyiken egy labdarúgót két tornán is a gólszerzők között találunk. A spanyol CESC FÁBREGAS 2008-ban az oroszok elleni csoportmérkőzés utolsó gólját szerezte (4–1, az összefoglalót lásd lejjebb), négy évvel később (mint a bevezetőben érintettük) egyenlített az olaszok ellen (1–1). Az első alkalommal csere volt, a második meccsen őt cserélték le – mindkétszer Fernando Torressel váltották egymást.

(2012, 2016) Négy évvel korábban negyedik játékvezetőként már ott volt az Európa-bajnokságon KASSAI VIKTOR, de Eb-meccset 2012-ben Gdanskban vezetett először – ez volt az a bizonyos spanyol–olasz (1–1), amelyet fentebb már említettünk. Napra pontosan négy évvel később már Eb-nyitómérkőzés jutott neki, magyar játékvezetőként először (és eddig utoljára). Kassai nem volt szívbajos, befújt egy tizenegyest a házigazdák, egészen pontosan Patrice Evra ellen, Bogdan Stanciu abból egyenlített. Zsolt István (1968), Palotai Károly (1980) és Puhl Sándor (1992, 1996) után időrendben Kassai a negyedik magyar Eb-bíró, a legtöbb (5) meccse neki van – alábbi képgalériánkban mindannyian láthatók munka közben.

…ÉS MÉG EGY KLASSZIS NAGY MÉRKŐZÉSE: DAVID VILLA

(2008) INNSBRUCK. Ha sokszor nem is, de láthatott mesterhármast a publikum az Európa-bajnokságokon, a 2021-es tornával bezárólag nyolcszor. Sorozatunkban most jön az első tripla: a spanyol DAVID VILLA a 20. és a 75. perc között klasszikus mesterhármast ért el az oroszok elleni 4–1-es Eb-nyitányon – ez volt a válogatottbeli első triplája a háromból. A Valencia támadója a következő meccsen győztes gólt szerzett a svédek ellen (később az olaszok elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában sem hibázott), és négy góllal az Eb gólkirálya lett. De lehet, hogy azért „csak” néggyel, mert az elődöntő első félidejében – megint csak az oroszok ellen – megsérült, lecserélték, és a fináléban már pályára sem léphetett. S ha az Eb-kel ilyen szempontból nem is volt szerencséje – a 2012-es címvédésről teljes egészében lemaradt az előző évi lábtörése miatt –, világbajnokságból három is akadt, amelyiken gólt szerzett (2006: 3; 2010: 5; 2014: 1). Válogatott pályafutása 98 mérkőzést és az Eb-arany mellé világbajnoki címet (2010) is hozott, spanyol gólrekordja (59) egyelőre megdönthetetlennek látszik.

S aki kitekintés gyanánt David Villa vb-góljaira kíváncsi, IDE KATTINTVA MEGNÉZHETI ŐKET!

EB 1968, OLASZORSZÁG – JÚNIUS 10.
DÖNTŐ (megismételt mérkőzés)
Róma: Olaszország–Jugoszlávia 2:0

EB 1988, NSZK – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉS
Düsseldorf: NSZK–Olaszország 1–1

EB 1992, SVÉDORSZÁG – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉS
Solna: Svédország–Franciaország 1–1

EB 1996, ANGLIA – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Birmingham: Hollandia–Skócia 0–0
Newcastle: Románia–Franciaország: 0–1

EB 2000, BELGIUM ÉS HOLLANDIA – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉS
Brüsszel: Belgium–Svédország 2–1

EB 2008, AUSZTRIA ÉS SVÁJC – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Innsbruck: Spanyolország–Oroszország 4–1
Salzburg: Görögország–Svédország 0–2

EB 2012, LENGYELORSZÁG ÉS UKRAJNA – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉSEK
Gdansk: Spanyolország–Olaszország 1–1
Poznan: Írország–Horvátország 1–3

EB 2016, FRANCIAORSZÁG – JÚNIUS 10.
CSOPORTMÉRKŐZÉS
Saint-Denis: Franciaország–Románia 2–1