Európa-bajnoki futballföldrajz: Nyugat–Kelet 127–77

Az Európa-bajnokság közelgő rajtja az eddigi tornák emlékezetes epizódjai mellett az Eb-történelem statisztikáit is az érdeklődés homlokterébe emeli. Pécsi kollégánk, Pucz Péter, a sporttörténeti adatelemzés megszállottja a pénteki nyitómérkőzés előtt hagyományos megközelítésű összeállítását ajánlotta figyelmünkbe a kontinenstorna eddigi résztvevőiről. 

Ebből kiderül, hogy az 1960 óta négyévenként megrendezett tornára – amely 1976-ig négycsapatos, 1980 és 1992 között nyolccsapatos, 1996 és 2012 között 16 csapatos volt, 2016 óta pedig 24 csapatos – a legtöbb alkalommal, 14-szer Németország vagy a Német Szövetségi Köztársaság együttese jutott ki (ez több mint 82 százalékos jelenléti arány), a sorban pedig Spanyolország és Oroszország/Szovjetunió/FÁK csapata követi 12-vel. Magyarország válogatottja az ötödik Eb-jére készül a bronzéremmel zárt 1964-es, valamint az 1972-es, 2016-os és 2021-es szereplés után. 

Érdekesség, hogy ha húznánk a földrészen egy girbegurba vonalat észak–déli irányban a hagyományos szellemi-kulturális-politikai, valamint futballhatalmi értelemben vett kelet és nyugat között, meglehetősen félrebillenne a mérleg Nyugat-Európa javára: a nyugati oldalról 19 válogatott összesen 127-szer jutott ki az Eb-re, míg a keletiről 16 válogatott mindössze 77-szer (Görögországot és Törökországot ebben az összevetésben keletre soroltuk). 

Ami a teljesítményt illeti, Magyarország átlagos helyezése az eddigi négy Eb-n a 10., míg az összetett rangsor élmezőnye ebben a tekintetben így alakul: Olaszország 4.5. (10 eddigi részvétel), Portugália 4.62. (8), Spanyolország 4.81. (11), Németország/NSZK 5. (13), Hollandia 5.6. (10).