Nico Williams: Nem sorolom magamat a legjobbak közé

„Egyáltalán nem! Még bőven van, hova fejlődnöm – válaszolta Nico Williams arra a kérdésre, hogy egyetért-e az őt a csoportkör legjobb játékosának tartó véleményekkel. – Persze jó dolog, hogy dicsérnek, de még rengeteget kell dolgoznom. Nem sorolom magamat a legjobbak közé. (...) Mindig extra motivációt ad, ha kiváló játékosok ellen léphetek pályára. Amikor olyan szárnyvédőkkel kerülsz szembe, akiket korábban a tévében láttál (Di Lorenzo – a szerk.), megpróbálsz minden eddiginél jobban játszani. Az első perctől tudtam, hogy szembe kell néznem Di Lorenzóval, és képben voltam vele, hogyha beleállok a párharcba, akkor a továbbiakban könnyebb dolgom lesz. Ez így is lett, rárontottam a labdával, ő pedig hátrálni kezdett.”

„Az egy az egy elleni párharcok fejben dőlnek el – folytatta a 21 éves szélső. – Ez a szélső számára különösen igaz, mert ha nem vállalod be a párharcot, akkor gondolkodni kezdesz rajta, és ez rányomja a bélyegét a későbbi csatákra is. (...) Igen, látom (a félelmet az ellenfelek arcán egy sikeres párharc után – a szerk.). Azok, akik eddig rád tapadtak, hátrálnak néhány lépést, ez pedig előnyt jelent az ilyen párharcoknál. Ha viszont rád támadnak, akkor területben tudod megverni őket. Az egy az egy elleni párharcok egyszerre összetettek és egyszerűek, én pedig a legjobbak tudását igyekszem átültetni a saját játékomba.”

Nico Williams ezután arra a felvetésre is reagált, hogy a barcelonai Lamine Yamallal alkotott szélsőpárosa stílusváltást hozott a nemzeti csapaton belül – a spanyol válogatott játékában ugyanis kiemelt szerepet kapnak a villámgyors, jól cselező, a védelmet megbontani képes szélsők.

„Játékstílus szemponjából hasonlítunk egymásra. Mindketten szeretünk videókat nézni, én például Cristiano Ronaldo manchesteri időszakán, Neymar Santosban és Barcelonában látott trükkjein, valamint Robinhón nőttem fel – utóbbit nem láthattam élőben, de sok videót megnéztem róla is. Emellett fontos megemlíteni az utcai foci szerepét is. Én gyerekként a nap 24 órájában az otthonunkhoz közeli téren fociztam, cseleztem – szerintem ez kiveszett a modern futballból. Lamine remek játékos, és mi igyekszünk tanulni egymástól” – mondta Williams, majd megerősítette, hogy a Grúzia elleni Eb-selejtezőn barátkozott meg a 16 évesen az első válogatottbeli gólját jegyző Yamallal. Ezt követően a szabadidős időtöltések is szóba kerültek.

„Sokat szoktunk biciklizni, az egyik nap például Lamine-nal és Fermínnel felfedeztünk egy közeli, elhagyatott futballpályát. Emellett persze sokat szoktunk Playstationözni is” – fogalmazott a szélső.

Ezután szóba került az is, hogy a Horvátország elleni meccs után Luka Modric mezt cserélt vele.

„Igen, Modriccsal cseréltem mezt, és ez meglepetésként ért. Az egyik horvát stábtag jelezte, hogy Modric szeretné megkapnia mezemet. Én egyáltalán nem számítottam erre, így azon agyaltam, hogy vajon mivel érdemeltem ki az olyan játékosok figyelmét, mint ő. Nagyon gyorsan eljutottam az egyik szélsőségtől a másikig, de végső soron ez büszkeséggel tölt el, és arra sarkall, hogy a továbbiakban is keményen dolgozzak” – idézte fel a pillanatot Williams.

Végül, de nem utolsósorban Spanyolország Európa-bajnoki esélyei is sorra kerültek. 

„Nem, egyelőre egy olyan együttest sem láttam, amely csapatként jobban játszott volna nálunk. A francia és az angol csapatban is komoly egyéni potenciál rejlik, de szerintem a csapatmunka, az áldozatkészség és a befektetett munka terén senki sem hasonlít ránk – fogalmazott a 21 éves játékos, majd elmondta, hogy a rendkívül nehéz ág extra motivációt ad a spanyoloknak. –  Ezek a dolgok motiválnak minket. Futballistaként nagy játékosok ellen szeretnél remek mérkőzéseket játszani. A mi csapatunkban mindenki rendkívül motivált, kezdve magával az edzővel. Természetesen nem lesz egyszerű dolgunk, még Grúzia ellen sem, így jelenleg a nyolcaddöntős mérkőzés megnyerése a célunk.”