A dánok 1992-es Eb-győzelmét megénekeltük már oda és vissza, a legnagyobb legendáról is fellebbentettük a fátylat, a meglepetésgyőztesek egyik meglepetésembere az 1963-as születésű, tehát az azon a tornán ereje teljében lévő csatár, Lars Elstrup volt. Aki nem volt teljesen ismeretlen futballista, sőt; 1988-ban bemutatkozott a válogatottban egy svédeknek lőtt duplával, játszott a Bröndby után a Feyenoordban Róth Antal oldalán, az élvonalbeli Luton Town pedig 850 ezer fontot, klubrekordot fizetett érte akkor, amikor az angol csapat által kiadott csúcsösszeg 1.5 millió font volt (Bryan Robsonért áldozott ennyit a Manchester United).
Minden adott tehát, hogy egy fantasztikus, ünnepelt futballistáról, a bulvárlapok kedvencéről és egy későbbi megbecsült futballszakemberről írjunk.
De ez nem az a cikk.
Elstrup egy kiváló és egy közepes idény után hazaszerződött az Odenséhez, 200 ezer fontért, de az Eb után már csak 26 bajnokit játszott ott… és véget is ért a karrierje!
De ne siessünk, a nevezetes viadalon Elstrup csak két meccsen játszott, de így is hős lett: a franciák ellen csereként beállva győztes gólt szerzett a 78. percben (már korábban elnevezték őt „dán Papinnek”), a hollandok ellen az elődöntőben jó 60 percet kapott, és itt is betalált, a 11-espárbajban. A fináléban sokak csodálkozására már nem vetette be őt kapitánya, Richard Möller Nielsen, mint később kiderült, Elstrup valósággal „elbújt előle” a kispadon, kerülte a tekintetét, elfordult tőle – később a futballista elárulta, egyáltalán nem érdekelte, nyernek vagy kikapnak, ő attól rettegett, hogy pályára kell lépnie…
Utolsó idényében képes volt direkt sérülést okozni magának, csak hogy ne kelljen játszania.
„Nem akarok a személyisége kitárgyalásába belemenni… sosem tudhattad, hányadán állsz vele, ezért aztán elég nehezen rakták be az edzők a kezdőbe, de megvolt benne az X-faktor. És Elstrup volt a legjobb 11-esrúgónk” – írta róla Peter Schmeichel.
Figyeljük meg: Michael Laudrup 10-es meze…
Mindenesetre a villámgyors, karmesterként is bevethető Elstup nevét egycsapásra megismerte egész Európa, de nemhogy nem vágott neki egy utolsó nagy futballkalandnak, hanem visszavonult a futballtól egészségügyi és mentális okok miatt – és csatlakozott a Vadludak Társasága spirituális szektához „Darando” néven (A tengerbe folyó folyó, ezt jelenti), ahonnan pár év múlva kitették verekedés miatt.
Mivel nem találta az összhangot a kozmikus erőkkel, 2000-ben majdnem visszatért a profi futballba, az Odense hívta el próbajátékra, de megsértődött, hogy nem kapott fizetést, így pár edzés után távozott.
De tett arról, hogy bekerüljön a hírekbe: meztelen performanszaival sokkolta a kevésbé műértő polgárokat Koppenhágában.
„Igyatok több vizet, csak a lúzerek pisilnek sárgát” – foglalta össze tanításait egy alkalmi futballmeccs után (öt gólt vágott, 9–7-re nyertek). Egy lakóhajón élt ekkor, kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg.
Az Eb-aranyérmét 17 ezer fontért elárvereztette, az összeget egy gyermekjótékonysági szervezetnek adta, saját szektát alapított (A Nap szíve), de ennek is zűrös lett a vége, összeveszett a szüleivel, két éven napi 18 órát töltött az ágyban, majd kiadta életrajzi könyvét, ami nagy siker lett.
Anyagi gondjai nincsenek, félmillió eurós bankbetéttel rendelkezik, pár tucat koronáért szemináriumot tart, életvezetési bölcsességekkel. Mindeközben folyamatosan harcolt a depresszió ellen, 2016-ban berohant egy futballmérkőzésre, majd Indiába utazott, hogy megtalálja a lelki békéjét.
Úgy tűnik, 2022-ben végleg maga mögött hagyta a depresszióját, és távol Európától békére lelt.
Ha segítségre van szüksége, a nap 24 órában hívhatja az ingyenes, anonim lelki elsősegély-szolgálatot a 116-123-as telefonszámon! Ha öngyilkossági szándéka van, hívja a 112-t! További segítséget talál ide kattintva.