Marc Cucurella: Nem zavar, hogy korábban nem ismertek

„Spanyolosan” tartották meg a válogatott vasárnapi sajtótájékoztatóját a baden-württembergi Donaueschingenben: a (nemzetközi) média számára déltől fél kettőig hirdették meg az eseményt az UEFA belső használatú rendszerében, aztán kiderült, hogy a valódi időpont a fél egytől egyig tartó periódus, majd Marc Cucurella csak háromnegyed egy után néhány perccel érkezett meg a terembe. Aztáb a Chelsea légiósa, aki az eddig remekül teljesítő spanyol válogatott egyik legjobbja, nemcsak kitöltötte a kötelező fél óráját, hanem még túlórázott is egy kicsit. Az érdeklődés érthetően nagy volt iránta, a spanyol sportsajtó osztályzatai alapján ugyanis ő és Nico Williams viszi a prímet a csapatban – a torna előtt erre kevesen számítottak.

„Nem zavar, hogy korábban nem én álltam a középpontban, a lényeg, hogy előbb vagy utóbb jókat mondjanak rólam, és a legjobb, ha ez egy Európa-bajnokságon történik – válaszolta Marc Cucurella a felvetésre, hogy szinte az ismeretlenségből bukkant elő. – Mindez annak a kemény munkának az eredménye, amelyet évek óta végzek, jóllehet, csendben, alázattal. Most is csak az vezérel, hogy még két lépést meg tudjunk tenni a tornán.”

Bár a rendhagyó frizurájáról is ismert labdarúgó a Barcelona nevelése, a Getaféban és a Brightonban játszott mielőtt leigazolta volna két éve a Chelsea, így még a saját hazájában is csak most kezdik értékelni a teljesítményét. „Az Európa-bajnokság után minden bizonnyal többen fogadnak el jó játékosnak, mint korábban. Ha Spanyolországból külföldre mész játszani, egy kicsit kikerülsz az emberek látóteréből, és nehezebb érvényesülnöd. Most viszont szép eredményeket hozunk a válogatottal, remélem, a legszebbel térhetünk haza” – mondta a huszonöt éves játékos, akitől egyből meg is kérdezték, hogy nem szeretne-e hazatérni a La Ligába.

„Akkor végre nem kellene mindennap angolul beszélnem – válaszolta általános derültséget keltve a teremben. – Azonban jól érzem magam Angliában, Londonban, és ami még fontosabb, a családom is jól érzi magát, úgy készülünk, hogy néhány évet még maradunk.”

Az Európa-bajnokságon bal oldali szárnyvédőként eddig kiválóan vette ki a részét mind a védekező, mint a támadójátékból, amelyben ráadásul kiválóan megérti magát a szintén a bal szélen játszó támadóval, Nico Williamsszel.

„A köztünk lévő kapocs a pályán kívüli barátság folytán működik igazán – árulta el a titkot Marc Cucurella. – Hasonló a személyiségünk, szeretjük ugratni egymást, és ez a felszabadultság megkönnyíti a helyzetünket. Mindent megteszünk, hogy segítsük egymást a pályán, aktívan keressük a másikat a labdával. Többnyire én szolgálom ki őt, mert Nico előrébb játszik, szívesen indul meg a kapu felé, de ha kell, mindig van szíve visszapasszolni hozzám.”

A Németország elleni nyolcaddöntőben volt egy pillanat, amikor Jamal Musiala lövését követően a szélső védő alkarján csattant a labda, és ugyan a tizenhatoson belül történt az eset, a játékvezető nem ítélt tizenegyest. Maga az érintett is elmondta a véleményét a szituációról. „Játékosként nem szeretnék belefolyni ebbe az elemzésbe, ha játékvezető azt mondta, hogy nem volt büntetendő, akkor nem volt az – szögezte le a védő. – Vitatható helyzet volt, de ha a németek nyertek volna, aligha beszélnénk róla. Mi például azért panaszkodhatnánk, hogy miért nem állította ki a bíró Toni Kroost.”

Természetesen az elődöntő sem ígérkezik könnyűnek, a védelemre pedig azért is hárulhat a szokásosnál nagyobb nyomás, mert a franciák újabban előszeretettel átengedik a területet és inkább gyors kontrákból igyekeznek eredményes támadást vezetni.

 „Az összpontosítás a legfontosabb, egy pillanatra sem lankadhatunk, még akkor sem, amikor nálunk van a labda és mi támadunk, mert az esetleges labdavesztések végzetesek lehetnek. Arra törekszünk, hogy minél előbb visszaszerezzük a labdát, ha az ellenfélhez kerül.”

Marc Cucurella úgy érzi, a torna előrehaladtával egyre jobban tisztelik, és talán félik is a spanyol válogatottat: „Az esélylatolgatást meghagyom a sajtónak, de tény, hogy a spanyol válogatott mindig is tiszteletet ébresztett. A keretet ezúttal is világklasszis játékosok alkotják, és ugyan kevesen fogadtak ránk előzetesen, mi tudtuk, hogy ragyogó a csapatunk, és tessék, elértünk a végjátékba. Már csak egy utolsó erőfeszítés kell a döntőig, alig várjuk, hogy megtegyük.”