Jon Dahl Tomasson nemzetisége: dán 74/31 születési hely: Roskilde ideje: 1976.9.26. pozíció: csatár magassága: 184 cm súlya: 77 kg korábbi klubjai: Sölrod, Koge, SC Heerenveen, Newcastle United, Feyenoord sikerei: holland bajnok és Szuperkupa-győztes (1999) UEFA-Kupa-győztes (2002) BL-győztes (2003) Európai Szuperkupa-győztes (2003) olasz kupagyőztes (2003) VB-résztvevő (2002) EB-résztvevő (2000) EB-bronzérmes (2004) A VB ezüstcipőse (2002) olasz bajnok (2004) EB-résztvevő (2000, 2004) olasz Szuperkupa-győztes (2004) a legjobb dán futballista (2002, 2004) az Év tehetsége Hollandiában (1996) 94-95 SC Heerenveen 16 5 - - 95-96 SC Heerenveen 30 14 - - 96-97 SC Heerenveen 32 18 - - 97-98 Newcastle United 23 3 - - 98-99 Feyenoord 33 13 - - 99-00 Feyenoord 28 10 - - 00-01 Feyenoord 31 15 - - 01-02 Feyenoord 30 17 - - 02-03 Milan 19 4 BL 11 3 03-04 Milan 26 12 BL 6 0 04-05 Milan 30 6 BL 6 1 05-06 VfB Stuttgart 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A dán gólvágó 2004-ben rendkívüli szezont produkált, lévén csak csere volt a csapatban, de ha pályára lépett szinte mindig betalált, s decembertől márciusig szinte a hátán vitte a csapatot 10 góljával! Nagyon veszélyes, minden helyzetből lőni képes támadó, igazi tankszerű középcsatár, aki már a 2002-es VB-n is bizonyított a maga négy góljával, amivel Ronaldo mögött a második helyen végzett a góllövőlistán!
John-Dahl a Sölrodben és a Kogéban nevelkedett, de a holland Heerenveenben tűnt fel, ahol 19 éves korában öt gólt lőtt tizenhat első osztályú mérkőzésén. Egy év múlva 14 alkalommal volt eredményes, következő szezonjában 18 góljával pedig már a góllövőlistára is felkérezkedett! Erre már a nagy klubok is felfigyeltek, s a Newcastle United 4 millió eurót adott érte - az angolok benne látták Shearer párját. De a dán - életében először - csalódást okozott és mindössze három gólocskát termelt egy év alatt. Év végén nem is ragaszkodtak hozzá, így hazatérhetett a holland bajnokságba, az Erdevisiébe - szerencséjére emlékezett még rá a Feyenoord, akik bíztak benne a balul sikerült angliai kitérő után is. A piros-fehéreknél aztán nagy lendületet kapott karrierje, négy éve alatt 55 gólt termelt a másik három nagyágyú, van Hooijdonk, van Vossen és az argentin Cruz mellett, s lett holland bajnok, majd ottani pályafutása csúcsaként UEFA-Kupa-győztes. Remek kis csapat volt az, van Gastel, van Gobbel, Bosvelt, Kornyeev, Dudek, Konterman, Buffel egy kiváló gárdát alkottak! Hősünk ekkor már állandó tagja volt a nemzeti csapatnak, a dán dinamitoknak, még 1997-ben mutatkozott be a piros mezben, ám az 1998-as világbajnokságra nem vitte ki Bo Johanson, pedig a selejtezőkön rendszeresen játszott. A szövetségi kapitány végül Mornart, Jörgensent, Peter Möllert és Sandot írta fel a listára a kis Laudrup mellé. A 2000-es Európa-bajnokságon már a kezdőben volt helye Brian mellett, s nem is játszott rosszul, de hol volt ez a 2002-es VB remeklésétől, amikor négy góllal írta be magát a foci történelmébe!
Ekkor már nyílt titok volt, hogy szerződése lejártakor (bár a Barca is hívta) a Milanba igazol, ráadásul ingyen - a Feyenoordtól az UEFA döntőjében egy szép góllal búcsúzott. A VB után elfoglalta helyét Milanóban a - kispadon, lévén egyértelműen csak harmadik számú csatárnak igazolták, s az igazság szerint az maradt roppant fontos góljai ellenére is. Első szezonjában nem volt igazán formában, bár gyakran csak perceket kapott, igaz, az Ajax elleni BL-negyeddöntőben az ő kései gólja jelentette a továbbjutást. Csúcsformáját 2004 elején érte el, amikor egy fantasztikus szériát produkálva szinte egymaga lőtte a gólokat, azaz oroszlánrésze volt a Milan bajnoki címében! A 2004-es EB-n is remekelt, meglőtte a maga "mesterhármasát", de csehek ellen már ő sem tudott segíteni a befulladt dán dinamiton. Visszatérte után már jóval gyakrabban láthattuk őt a kezdőben Pippo Inzaghi sérülése miatt, s bár gólveszélyessége a régi, azért Seva az egyértelmű kedvenc Ancelottinál, ráadásul a Londonból kölcsönbe érkezett Crespo is megtalálta rég elvesztett góllövő cipőjét. Érdekes módon több nagycsapat is hívta-hívja őt, ennek ellenére marad Milanóban. "Jól érzem magam a Milanban, sohasem vetődött fel bennem, hogy elhagyjam ezt a klubot, hisz ez a legjobb a világon." - nyilatkozta, amikor csábította őt a Marseille. A vezetők is így gondolták, hiszen egészen 2009-ig meghosszabbították szerződését.
2005 nyarának őrült milánói eseményei azonban felforgatták az ő életét is: Vieri és Gilardino érkeztével, Pippo Inzaghi felgyógyultával Ancelotti csatárlistáján az ötödik helyre szorult vissza, s mivel mutatói sem voltak éppen fényesek (36 mérkőzés/7 gól), elengedték őt a német VfB Stuttgartba. Bár érdeklődött iránta a Benfica és a Lyon is, végül Trapattoniék 7.5 millió eurós ajánlata volt nyerő a vezetőknél - Tomasson Stuttgartban a 10-es mezt kapta meg és a Schalkéba távozott Kevin Kuranyi pótlása lesz feladata.
