Az egyenlítői csatárpáros fantasztikus volt

A lengyelek egyetlen vérbeli csatárral, a Celticben futballozó Maciej Zurawskival kezdtek, a talányos irányító, Miroslaw Szymkowiak viszont bizalmat kapott Pawel Janas kapitánytól. Ecuador csapatából némi meglepetésre kimaradt a Perugiában és Valladolidban is megfordult rutinos csatár, Ivan Kaviedes, akinek a helyén a katari bajnokságban edződő gólvágó, Carlos Tenorio kapott lehetőséget.

A szinte hazai pályán játszó európai válogatott a kezdés után nekirontott ellenfelének, de csakhamar az ecuadoriak is megtalálták egymást a pályán, így a szemnek kellemes gurigázással haladt előre mindkét csapat, míg egy-egy pontatlan átadás vagy jó ütemű belépő véget nem vetett az akcióknak. Arra azonban mindkét gárda kínosan ügyelt, hogy nehogy túlzottan kinyíljanak hátul, így csak egy-egy szélen történő elfutás vagy szabadrúgás okozott kisebb izgalmakat.

A 21. percben aztán a lengyel védők kissé elbambultak De La Cruz bedobásánál, Carlos Tenorio pedig egy remek fejessel meghálálta a bizalmat Suárez kapitánynak. Ugyanő néhány perc múlva gólpasszt is adhatott volna, ám Delgado az ötösről a kapu fölé bírt bombázni.

A szétszórt lengyel védelemnek két figyelmeztetés sem volt elég, de szerencséjükre kisvártatva a tizenhatoson belül egyedül hagyott De La Cruz is pontatlanul célzott. A félidő végére aztán kicsit összekapták magukat Zurawskiék, de hiába járatták még többet a labdát az ecuadori térfél közepén, komoly lehetőséghez így is csak a betömörülő és gyorsan leforduló dél-amerikaiak jutottak.

A második játékrészre a hátrányban lévő lengyel együttes feljebb tolta a középpályát, Krzynówek és Smolarek is felzárkózott az első félidőben elég magányos Zurawski mellé, és egy remek kiugratás után a balszélső szép gólt is lőtt – kár, hogy a japán bíró elhitte tévesen lengető partjelzőjének, hogy lesből esett a találat.

Lassan állandósult a lengyel jelenlét a dél-amerikaiak kapuja előtt, de az egyenlítő gól csak nem akart megszületni: az ecuadoriak betömörültek a tizenhatos elé, védelmüket pedig nem tudták széthúzni a keveset mozgó, és ritmusváltásokra alig képes lengyel támadók és a leginkább csak hátrafelé futballozó középpályások.

A 68. percben Janas mester ezért meg is húzta a maga “Tóth Balázs helyett Torghelle” – cseréjét: a védekező középpályás Sobolewski helyett a támadó Ireneusz Jelent hozta be. Közben Ecuador csatárt cserélt: jött Kaviedes, épp a gólja után nem sokkal tökéletesen láthatatlanná is vált Carlos Tenorio helyett.

A cserék azonban egyik oldalon sem hoztak változást: a lengyelek egy a vébére tésztakúrával készült közép-európai válogatott lassúságával mozogtak (plusz Szymkowiak még el is kedvetlenedett és sorra szórta el a labdákat), Ecuadornak pedig szemmel láthatóan megfelelt az 1-0 is. Egy jó kiugratás után aztán Kaviedes azért rúgatott egy gólt Delgadóval, bebiztosítva a győzelmet. A végére még maradt két lengyel kapufa és két helyzet, de Bem apó így is szomorúan csörgette volna kardját, ha látja, milyen erőtlenül futballoztak az övéi, akik ezzel igencsak messze is kerültek a továbbjutástól. Luis Fernando Suarez ecuadori kapitánynak viszont csak amiatt főhet a feje, hogy Costa Rica ellen melyik remek formában lévő csatárát ültesse a kispadra.