Gilberto

Gilberto a 2005-ös év egyik nagy felfedezettje volt a Bundesligában, hiszen olyan elsőrangú teljesítményt nyújtott a balhátvédet és védekező bal oldali középpályást is kiválóan játszó futballista, hogy stabil kerettag lett a Selacaóban és a Real Madrid is bejelentkezett érte!

Gilberto roppant érdekes és kanyargós pályafutást tudhatott maga mögött, mire közel a 30-hoz végre befutott: az Atletico MG-ben vált profi futballistává, innen emelte ki őt 1995-ben az ország legnépszerűbb egyesülete, a Flamengo. Hamar alapemberré vált a fekete-piros egyesületben, ahol olyan remek hátvédtársai voltak a veterán hálóőr, Zé Carlos előtt, mint Juan (később Leverkusen), Luiz Alberto (később Real Sociedad, Saint-Etienne), Zé Maria (Parma, Perugia, Inter) és Paulo Cesar (PSG). A frenetikus Amoroso-Romario-Savio-csatársorral rendelkező klubban aratta első sikereit: alapemberként járult hozzá a Guanabara Kupa és a Rio de Janeiro Kupa elhódításához. 1998-ban a Cruzeiro csapott le a fiatal tehetségre, ahol összefutott az ott tanulóéveit töltő Didával és egy későbbi herthás támadóval, Alex Alvesszel is. A kereszteseknél már nem csak a védekezéssel kellett törődnie, meg is szerezte első bajnoki találatait, s erőtől duzzadó játékára felfigyelt az olasz Inter is, akik ötmillió eurót fizettek a Roberto Carlos utódjaként kezelt középpályásért! (Ne feledjük, Robby a fekete-kékeknél a középső csapatrészben szerepelt.) Milánóban azonban a 20-as mezben flangáló Gilbertónak esélye sem volt bekerülnie a Seedorf-Jugovics-di Biagio-Cauet-labdaszerző négyesbe, ezért mindössze két bajnoki után vissza is került kölcsönbe a Vasco da Gamához. Itt előéletéhez képest meglehetősen hosszú ideig, három szezonon át szolgált, s bár a klub nem élte éppen fénykorát, de egy brazil bajnoki cím büszke tulajdonosa lett. Kiváló kollégái voltak a hajósoknál, a korszak aranycsapatát (Helton - Junior Baiano, Odvan, Euller, Vinicius - Amaral, Gilberto, Juninho Pernambucano, Miranda (Felipe) - Romario (Bebeto), Edmundo (Dedé)) bizony minden futballszakértő csakis ínyenc csettintések között emlegetheti, szigorúan vigyázzállásban - nem véletlenül láttuk/látjuk a fenti játékosokat rengetegszer válogatott mérkőzéséken vagy az európai topligákban. Gilberto 2002-ben mégis váltott, s ez előnyére vált, hiszen a Gremióba igazolva jóval több lehetőséget kapott, remeklésére Parreira kapitány is felfigyelt, aki behívta őt a Konföderációs Kupán résztvevő Selacao keretébe.

GS Franciaországban Nigéria és Törökország ellen is pályára léphetett, mindkétszer Kléber cseréjeként. Ezután sokáig nem került szóba a nemzeti csapatban, egészen addig, míg a Sao Caetano rövid érintésével a Herthába nem igazolt, s lett a Bundesliga egyik legjobb védekező szakembere. A német bajnokságban kimagasló technikája rengeteg hívet szerzett számára, több fontos és látványos gólt is szerzett - a Marcelinho-Nico Kovac-Gilberto-Bastürk középpályássor, ha jó formát és napot fog ki, bármely ellenfele életét képes megkeseríteni. A berliniek egyébként kétmillió euróért 2008-ig kötöttek vele szerződést, ami kiváló üzletnek bizonyult - főleg annak fényében, hogy 2005-ben a Real Madrid edzője, Wanderlei Luxemburgo azt nyilatkozta, hogy el tudná képzeli Gilbertót a fehér mezben! Két év után természetesen hősünk visszakerült a Selacaóba is, Roberto Carlos helyetteseként vehetett részt a németországi Konföderációs Kupán. Nem is okozott csalódást, meg is ragadt Parreira keretében - mivel 2005 őszén is remek formában és gólerősen futballozott, a sárga-zöldek keretének tagja lett a 2006-os világbajnokságon is.

A klubjában is egyre nagyobb a tekintélye, külön kérésére megadták neki a 6-os mezt, amihez azért ragaszkodott, mert szerinte ez hozott odahaza is szerencsét neki - s mint a Hertha sajtófőnöke, Hansi Felder elárulta: „Nem mondhatsz nemet egy Konföderációs Kupa-győztesnek!”. Annak viszont már kevésbé örülnek az ilyesmire Aílton el(tündöklése) óta igencsak érzékeny német vezetők és fanok, hogy képes két-három napra is úgy eltűnni, hogy senki sem tudja hol található… Talán ezért is fordultak a szintén nem kevés büntetést kifizető Marcelinhóval együtt egy kínai meditációs szakemberhez, s bizony meg is van a látszata a nyugtató-kúráknak, mert a duó a Bundesliga egyik legkreatívabbja – bár van még hová fejlődniük viselkedéstanilag.

Amikor hosszú szünet után visszakerült a brazil válogatottba, 2005 februárjában, nehéz döntés előtt állt: vagy elrepül Hongkongba Parreiráékhoz, vagy Mainzba utazik a bajnokira, vagy hazarepül Rió de Janeiróba, ahol felesége, Thais utolsó pillanatos terhes volt. Gilberto a nemzeti csapatot választotta, majd gyorsan hazautazott családjához, ám a türelmetlen gyermek akkorára már világra jött – mindenestre nem lehet panasz az apuka szakmai elhivatottságára és futballszeretetére.