„Csoda a füvön” – ünneplik a spanyolok elleni sikert az amerikaiak

A közvélemény most hasonlóan esélytelennek tekintette az amerikai válogatottat, de Bob Bradley tanítványai fegyelmezett, elképesztően lelkes játékukkal megfogták az Európa-bajnokot, amely pedig nemcsak eredményei, hanem játéka alapján is nehezen verhetőnek tűnt.

„A legtöbb csapat túlzottan tiszteli a spanyolokat, és nagyon visszahúzódik. Úgy érzem, mi agresszívebbek és keményebbek voltunk, mint ellenfeleik általában, és ez nem ízlett nekik” – értékelt a New York Timesnak Landon Donovan, az amerikaiak egyik legjobbja.

A szövetségi kapitány Bob Bradley szerint kulcsfontosságú volt, hogy az amerikaiak tartani tudták a spanyol válogatottat máskor hihetetlen precizitással mozgató Xavit.

„Remekül lezártuk a középpályát, és rengeteget dolgoztunk. Arra készültünk, hogy kivegyük a játékból Xavit, arra kellett kényszerítenünk, hogy minden labdát vagy egyből megjátsszon, vagy csak visszafelé tudjon passzolni. Így kihúztuk a spanyol csapat egyik méregfogát” – értékelt a szakvezető, aki külön dicséretben részesítette a belső védőket, Jay DeMeritet és Oguchi Onyewut.



Tim Howard, az Everton kapusa maga sem igazán értette, hogyan jött össze a spanyolok elleni siker.

„Ugyanúgy vakarjuk a fejünket és csodálkozunk, mint mindenki más. Az eredmény mutatja, hogy az akarat és a munka milyen eredményt hozhat. Kíméletlenül kihasználtuk a lehetőségeinket, fanatikusan védtük az előnyt, és a szerencsével sem álltunk hadilábon. Minden összejött” – mondta.

Vicente del Bosque, a spanyol válogatott szövetségi kapitánya természetesen csalódott volt a vereség után, de nyugodtan vette tudomásul a selección „kis visszalépését”.



„Az amerikai válogatott rendkívül energikusan játszott, nagyon gyors csapat – mondta Vicente del Bosque a meccs után. – Nem egyénileg, inkább csapatként nyújtottak kiváló teljesítményt. Úgy vélem, jól felkészültünk az ellenfélből, amely nem taktikázott, hanem végig a góllövésre összpontosított, emellett pedig nagyszerűen védekezett.”

„Csapatom teljes erőbedobással futballozott – folytatta a kapitány. – Egyszerűen nem tudtunk nyerni. Mindent megtettünk a sikerért, uraltuk a játékot, de képtelenek voltunk befejezni támadásainkat, ezért pedig mi vagyunk a hibásak. Nem vagyunk hozzászokva a vereséghez, ami mindig fájó, de a sport ilyen. Most csalódottak vagyunk, szerencsére a spanyol válogatott képes gyorsan túltenni magát a kudarcokon. Soha nem hivalkodtam vele, hogy mi vagyunk a világ legjobbjai, pedig a FIFA adatai ezt mutatják. Ez most egy kis visszalépés, de optimistának kell lennünk a jövőt illetően.”

David Villa, a selección támadója már jóval nehezebben viselte el a kudarcot, mert ugyanolyan fontosnak tartotta a a Konföderációs Kupát, mint majdan a világbajnokságot.

„Nagyon bosszúsak vagyunk – mondta Villa. – Bíztunk benne, hogy legalább a döntőig eljutunk. Az amerikaiak tíz emberrel védekeztek, nem akartak igazán játszani, csakis a kontrákra összpontosítottak. Az öltözőben nem voltak könnyek, csupán bosszúság. Nagyon akartunk győzni. Számunkra a Konföderációs Kupa hasonló volt, mint a világbajnokság vagy az Eb. Meg akartuk nyerni a tornát.”