Második világbajnokságára utazik az All Whites

Ausztrália, az örök szerelem

1970-ben zajlott le az első ottani labdarúgó-bajnokság – a futball volt az első csapatsport Új-Zélandon, amelynek nemzeti pontvadászatot szerveztek –, természetesen amatőr és félprofi alapon (a Hungária a 7. helyen végzett). 2004-ben rendezték meg az Új-zélandi Futball Bajnokságot, amelyben nyolc csapat méri össze tudását (a Wellington Phoenix FC időközben az ausztrál pontvadászatba disszidált).

A válogatott első hivatalos mérkőzését már 1922-ben megvívta, természetesen Ausztrália – ki más? – ellen, és szerencsésen meg is nyerte. Ezzel egy nagy szerelem vette kezdetét, hiszen az All Whites első 25 fellépéséből 16-szor az „auszikkal" csapott össze. Az első Óceániai Nemzetek Kupáját (a nagy szomszéd távollétében) megnyerte, és ezt a sikert 1998-ban és 2002-ben is megismételte. Ez utóbbi két aranyérem értékét felbecsülhetetlenné teszi, hogy az új-zélandiak mindkétszer az örök rivális ausztrálokat múlták felül a fináléban. Két „újkori" győzelmük nyomán ráadásul elindulhattak az 1999-es és a 2003-as Konföderációs Kupán is, ám ott csúnyán leszerepeltek.

1982: Mundialon az All Whites

A világbajnokságokkal sem volt nagyobb szerencséjük (1970 óta próbálkoznak), de legalább egyszer, 1982-ben megmutathatták magukat a nagyvilágnak. A kvalifikációk során odahaza megelőzték az ausztrálokat, majd a következő körben megsarcolták ázsiai vetélytársaikat is, Kínát egyenesen egy pót-pótselejtezőn gyűrték le (lévén csoportjukban holtversenyben végeztek a második helyen).

Spanyolországban a Mundialon a skótok ellen egy könnyed 2–5-tel kezdtek (Frank van Hattum – Bobby Almond, Sam Malcolmson, Adrian Elrick, John Hill – Keith MacKay, Steve Sumner, Kenneth Cresswell, Allan Boath – Wynton Rufer, Steve Woodin összeállításban) John Adshead kapitány legényei, majd kikaptak 3–0-ra a szovjetektől, 4–0-ra a braziloktól.

A fellendülést nem követte tartós siker, bár adtak egy kiváló labdarúgót a nagyvilágnak Wynton Rufer személyében, de sem őt, sem az 1982-es vitézeket nem követték méltó utódok. Mi tagadás, a már említett ONK-győzelmeket főleg annak köszönhetik, hogy az ausztrálok Európában légióskodó sztárjai messzire elkerülték azokat a tornákat.

Nagyon nem all right, All Whites

Sovány vigasz, hogy mivel a nagy testvér átkérte magát az ázsiai zónába, ezentúl az új-zélandiak jó eséllyel minden Konföderációs Kupán részt vesznek. A 2010-es világbajnokságon is, mivel a pótselejtezős párbajban kiütötték ázsiai vetélytársukat, Bahreint.

Egy jó vb-szereplés, vagy egyáltalán a kijutás után talán már nem csak úgy emlegetik az országot a nagyvilágban, mint azt a varázslatos vidéket, ahol A gyűrűk ura egyes részeit forgatták. De egy ottani sikerig nem kis utat kell bejárniuk Ricki Herbertéknek, talán még Frodóénál is nagyobbat, hiszen nemrégiben olyan futball-gigászoktól is vereséget szenvedtek, mint a Fidzsi-szigetek, Thaiföld, Tanzánia...