Kassai Viktor: Elégedettek lehettek velünk

– A brazil játékosokat nyilván kivétel nélkül felismerték az első mérkőzésükön, az észak-koreaiakkal viszont alighanem először találkoztak. Hogy készülnek fel a csapatokból? Meccs előtt memorizálják a neveket, számokat, arcokat?
– Dehogyis, a legkevésbé sem érdekes, kik alkotják a csapatokat: tizenegy labdarúgó itt, tizenegy ott, szabálykövető és szabálytalankodó futballista, ezek a kategóriáink – magyarázza Kassai Viktor, Erős Gábor és Vámos Tibor állandó, vezető beosztású partnere. – A dolgunkat mindenesetre megkönnyíti, ha ismerjük a játékosokat, de nem abból a szempontból van értéke a tudásnak, amelyből önök gondolják. Ha láttuk már a delikvenst a televízióban, vagy vezettünk a csapatának mérkőzést, tisztában vagyunk a stílusával, tudjuk, hogy „nyugalmi állapotban” mire számíthatunk tőle.

– Robin van Persie, a holland válogatott csatára volt az első, aki sípszó után lőtte kapura a labdát, majd arra hivatkozott, hogy a vuvuzelakoncert miatt nem hallotta meg a játékvezetői sípszót. Tényleg elvész a hangjuk a pályán?
Nem – különben hasonló esetben minden játékos ezzel védekezne. Az európai topmeccseken, a klub- és válogatott mérkőzéseken legalább ekkora zajt csapnak a szurkolók, az más kérdés, hogy az európai, ázsiai, amerikai fül számára szokatlan a vuvuzela hangja. Szerintem az összecsapásokat televízión néző drukkereket inkább zavarja a tülkölés, mint a lelátón ülőket.

– Miként értékelik a játékvezetők teljesítményét? Egyenként veszik önöket sorra, netán nyílt színen, a többiek előtt osztják a bizonyítványt az ellenőrök?
– Mindkét verzió létezik. Mint Magyarországon egy bajnoki mérkőzés után, itt is osztályoznak minket.

– Hányas érdemjegyet kaptak a Brazília–Észak-Korea találkozó után?
– Becsületszavamra nem tudom, nem néztük meg – de elégedettek lehettek velünk, hiszen újabb feladatot kaptunk: kedden mi vezetjük a Mexikó–Uruguay összecsapást.

– Önértékelés?
– Volt már nehezebb dolgunk is. A játékosok partnernek bizonyultak, mindössze tizenkilenc szabálytalanság volt, a nyolcvannyolcadik percben osztottam ki az első sárga lapot – ezek a tények.

– A második mérkőzésük előtt állnak. Lesz további?
– Keddnél távolabb nem látok – de nem is akarok.

– Nem is gondolnak a nyolcad-, esetleg a negyeddöntős jelölésre?
– Önök szerint kellene? Változtatna bármin is? Dehogyis. Csak megzavarna. Az európaiak közül a miénk a legfiatalabb trió, én vagyok az európai játékvezetők Benjáminja. Minden újabb feladat hatalmas elismerés, óriási öröm és felelősség. A játékvezetők egyformák, s közben mégsem: Howard Webb például profi bíró, a svédek és a lengyelek között is találhatnak néhány, szerződéssel rendelkező kollégát. Eltérőek a munkakörülményeink, a bérezésünk – de a céljaink azonosak.

– A világbajnoki döntő?
– A soros fellépésen hiba nélkül teljesíteni.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN.