Intelligens védekezés és remek fiatalok - a FIFA elemezte a vb-t

Vágólapra másolva!
2010.09.02. 19:16
null
Intelligens védekezés, remeklő fiatalok - a FIFA szakértői hosszan elemezték a vb-t (Fotó: Action Images)
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 289 oldalas elemzést adott ki a nyári labdarúgó-világbajnokságról. A szakértői csapat összeállításából a taktikai, a játékvezetőkkel kapcsolatos és a trendekre vonatkozó részek tartanak számot a legnagyobb érdeklődésre. A Jabulani állt-e a kapushibák mögött? Tényleg a fiatalok vb-je volt a 2010-es? Maradt a 4-2-3-1 a legsikeresebb felállás? Kérdések és válaszok alant.

„A 2010-es vb megmutatta, hogy szinte minden válogatott olyan kompakt védelemmel áll fel, hogy képes legyen még a legerősebb ellenfeleket is zavarba hozni. A legsikeresebb csapatok viszont rugalmasak voltak és jól tudtak idomulni a mérkőzésszituációkhoz – ez jelentette a sikerhez vezető utat az egészséges agresszivitással és a játékosok kitűnő technikai képzettségével együtt" – kezdi a FIFA taktikai- és trendelemzését a világbajnokságról.

A nemzetközi szövetség szakértői csoportja kiemeli: mivel minden, a tornára kijutott csapat képes volt sokszor nyolc-kilenc emberrel fegyelmezett védekezést bemutatni, kiemelt szerepet kaptak a magasan képzett középpályások, akik akár középen is, de főleg a széleken egy az egyben meg tudták bontani a védelmet.

SZAVAZÁS

Osztályozza 1-5-ig a dél-afrikai világbajnokságot!

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

A formációkról: Új-Zéland, Algéria és Chile (mind három középhátvédes taktika) kivételével továbbra is domináns a négyvédős rendszer. Tíz csapat alkalmazott hagyományos 4-4-2-es rendszert, illetve annak visszavont csatáros, 4-4-1-1-es verzióját. Argentína „gyémánt" rendszerű középpályával, Brazília a szélsőhátvédek előretörését segítő formációban (4-4-2 két belső védekező középpályással, középre húzó szélsőkkel) állt fel, védekezésnél 4-5-1-re váltó 4-3-3-at Mexikó, Japán és Kamerun használt. A legeredményesebb felállás továbbra is az elmúlt évek „legdivatosabb" formációja, a 4-2-3-1, a négy elődöntősből csak Uruguay nem ezt játszotta – a celeste 4-4-2/4-4-1-1-et alkalmazott.

A spanyol, a holland és a német 4-2-3-1 azonban finomságokban különbözött egymástól. A hollandoké klasszikus egycsatáros (Van Persie a center) felállás, de Robben és Kuyt minden adódó alkalommal fellépett mellé, kialakítva a holland hagyományokban mélyen gyökerező 4-3-3-at, ráadásul a két szélső rendszeresen oldalt váltott a meccseken. A két szélső fellépése esetén Wesley Sneijder kapocsként működött a középpálya felé (4-2-1-3, vagy 4-3-3 egy nagyon támadó szellemű középső középpályással).

A németeknél a támadószekcióban Miroslav Klose centerjátéka mellé két, a klubjánál megszokottnál kijjebb került csatárt alkalmazott Joachim Löw (Podolski, Thomas Müller), míg Mesut Özil nagy mozgási szabadsággal visszaléphetett a középpályára, illetve elkalandozhatott a szélekre is.

A világbajnok spanyoloknál Xavi és Iniesta is jobban a szélekre tolódott, mint a Barcelonában, de gyakran cseréltek helyet, és tulajdonképpen támadásban kötetlenül játszhattak. Az első mérkőzéseken David Villa támadó középpályásként indult Fernando Torres mögül, de Torres formahanyatlása miatt később ő lett az egyedüli ék, az elődöntőben és a döntőben Pedro támogatta hátulról.

A riport kiemeli: a 4-2-3-1-et játszó csapatok stabilitását a két védekező középpályás adja meg, és mindhárom, elődöntőbe jutott és ilyen formációval felálló válogatottban a két játékos (Schweinsteiger, Khedira/Van Bommel, De Jong/Xabi Alonso, Busquets/Pérez, Arévalo Rios) tökéletesen kiegészítette egymást.

TRENDLISTA

1. Fiatal, remekül felkészített játékosok egyre nagyobb szerepet kapnak
2. Megnőtt a kreativitás szerepe
3. Intelligens védekezés

4. Gyors letámadás, gyors átmenet védekezésből támadásba, a kontrák „rekontrázása"

5. Rugalmas védelmi vonalak közötti váltás védelemben és középpályán
6. Előrejáték oldalpasszok és hátrapasszok helyett

7. Labdaszerzés után gyors támadásvezetés

8. „Egységben" mozgás

9. Taktikai rugalmasság az eredménytől függően

Kritikák: A brazil válogatott külön részt kapott a stratégiai részben, de nem pozitív okokból: a FIFA elemzői kiemelik a selecao stratégiai rugalmatlanságát, azt, hogy amikor Hollandia ellen elvesztették a fonalat, „elvesztették koncentrációjukat, képtelenek voltak alkalmazkodni, vagy megbirkózni annak a terhével, hogy mindenáron győzniük kell". Említést érdemel a szisztematikus nevelőmunka (a négy elődöntőst összehasonlítva a 2006-ban a legjobb négy közé jutottakkal majdnem 2 évvel alacsonyabb az átlagéletkor), különösen Hollandia, Spanyolország és Németország esetében.

Kritikát érdemeltek ki a kapusok, „megmagyarázhatatlan hibáikkal". A kapusoknál kommunikációs problémákat, ötösön belüli bizonytalanságot, illetve a távoli lövéseknél gyakori hibákat rónak fel – hozzátéve, hogy ezek valószínűleg a Jabulaninak is köszönhetők. Persze egy megjegyzést azért kapnak a kapusok: lehet panaszkodni a labdára, de már hónapokkal a vb előtt gyakorolhattak vele.

A jelentés külön foglalkozott az első gólok fontosságával: a világbajnokság 64 mérkőzéséből 46 alkalommal az a csapat hagyta el győztesen a pályát, amelyik az első gólt szerezte. Mindössze négy mérkőzés volt a vb-n, amelyen az első gólt kapó csapat fordítani és győzni tudott (Dánia Kamerun ellen, Görögország Nigéria ellen, Hollandia Brazília ellen, illetve Uruguay tizenegyesekkel Ghána ellen) – ez rendkívül alacsony szám.

Védekezés: Az általános trend továbbra is a zónavédekezés keverése szükség esetén (rögzített szituációk) emberfogással, és – ez külön említést kapott – a legerősebb csapatok esetén nagyon kevés szabálytalansággal. Két nagy „védekezési iskolát" különböztettek meg: a mélyen védekező, kontrázót (Algéria, Uruguay, Portugália, Svájc), illetve az agresszív labdaszerzésre építőt (Spanyolország, Brazília, Paraguay, Chile). A kettő keverékével operált Ghána és Németország.

Önálló alfejezetet érdemelt az „intelligens védekezés" a tizenhatos környékén – ez a felesleges szabálytalanságok elkerülését jelenti, amely a legjobb védekezés a pontrúgó-specialisták ellen. A jelentés idézi Joachim Löwöt, aki a vb előtt külön gyakoroltatta a Nationalelffel a tizenhatos környéki tiszta védekezést. Ez azzal is jár, hogy a korábbinál kevesebb a becsúszó szerelés.

Támadójáték: Sok gól esett középső kiugratásokból (31) és szélső elfutások utáni visszapasszolt labdákból, viszont jelentősen csökkent a hagyományos szélsőjáték (elfut, bead...) szerepe, mivel minden csapat telezsúfolta védekező játékosokkal a tizenhatost.

A világbajnokság kieséses szakaszában jóval nyíltabban játszottak a válogatottak, legalábbis erre utal a kontrából szerzett gólok megugró száma.

Fiatalok: Minden korábbinál nagyobb szerepet kapott a fiatalok generációja, 123 játékos volt 23 év alatti, és közülük 99-en lehetőséget is kaptak. A német csapatban 9, a ghánaiban 8, az argentinban 7, a spanyolban, a szerbben, a kameruniban és a mexikóiban 6-6 U23-as labdarúgó volt. A riport megemlíti: az új generáció taktikailag nagyon képzett, technikailag kiemelkedő, ráadásul mentálisan is jól felkészített.

Külön bekezdés foglalkozik a játékvezetők tevékenységével. A FIFA Játékvezetői Bizottságának elnöke, José María García-Aranda által jegyzett elemzés elismeri, hogy „voltak hibák, igen jelentősek is", ezzel együtt a bírók fizikai felkészültségét kiválónak, döntéseik „óriási többségét" helyesnek minősíti, és üdvözli, hogy a különböző kontinensekről érkező játékvezetők közel azonos színvonalon végezték a munkájukat. Ezt illusztrálandó külön kiemeli a nyitómeccset vezető fiatal üzbég játékvezető, Ravsan Irmatov „briliáns" tevékenységét. García-Aranda a játékvezetők határozottságának tudja be, hogy a megszokottnál – különösen a 2006-os tornához viszonyítva – kevesebb súlyos sérülés történt.

Ami a jelentős játékvezetői hibákat, pontosabban a számukat illeti: az alapos elemzés után a FIFA illetékesei úgy ítélik meg, hogy a 145 megadott gólból 142 szabályos volt, ellenben a les miatt érvénytelenített 15 gólból kettőt meg kellett volna ítélni. A 663 kapura lövésből öt eredményezett „gólvonal körüli incidenst", négy esetben helyesen döntött a játékvezető.

A büntetőterületen belüli események közül a FIFA 65-öt tartott érdemesnek az utólagos alapos elemzésre. Az eredmény: 45 esetben megalapozottan maradt el a büntető, a 15 megadott tizenegyeshez sem fér kétség, ellenben a maradék öt, továbbengedett szituációnál a tizenegyes lett volna a helyes ítélet.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik