Luiz Felipe Scolari visszatér, a vb végéig övé a selecao

"Azért esett a választásunk erre a két bajnokunkra, Luiz Felipe Scolarira és Carlos Alberto Parreirára, mert őket nemcsak hazánkban, hanem a világban is tisztelet övezi" – adott magyarázatot a két szakember kinevezésére Jose Maria Marin, a brazil szövetség elnöke.

A 2010-es vb-n még Dunga irányította a válogatottat, de a selecao 2–1-re elbukta a Hollandia elleni negyeddöntőt. A szakember – akinek egyébként is lejárt a szerződése – helyére hárman pályáztak eséllyel, a fiatal Leonardo, a később kinevezett Menezes és a reaktiválásra már akkor kész Scolari.

Az új seprű, Menezes nagy átalakításba kezdett, 30 éves játékosokban a hazai vb-t illetően már nem nagyon – nagyon nem – bízott és gondolkodott, előtérbe került egy fiatal korosztály, amelynek Neymar állt a középpontjában. Az eltelt két évben voltak sikerek és kudarcok, ám egy idő után láthatóvá vált, nem állt össze a hazai vb-n favoritként pályára küldhető brazil válogatott, Menezes egyre kevésbé volt védhető. Mert magyarázkodni volt ok: a tavalyi Copa Américán a negyeddöntőben búcsúzott az együttes, amely az idén a londoni olimpián döntőbe jutott ugyan, de 2–1-re kikapott Mexikótól.

Az idő sürgetett, két év eltelt a rendelkezésre álló négyből, ilyenkor már nem lehet kísérletezni, ebben a helyzetben rutinos szakemberre van szükség. Aki esetleg már nyert vb-címet… Korábban ugyan szóba került Zico vagy az önmagát szabadságoló Pep Guardiola, de végül egyik sem lett befutó.

Scolarinak jól fialt a 2002-es vb-siker, Portugáliában kapott csapatot, méghozzá a válogatottat, amellyel a 2004-es, hazai rendezésű Eb-n döntőbe jutott. Ez önmagában elismerésre méltó tett volt, az már kevésbé, hogy a fináléban vereséget szenvedett Görögországtól.

A 2006-os vb-n beverekedték magukat az elődöntőbe, ám előbb a franciáktól kaptak ki, majd a bronzmeccsen a németektől is. Karnyújtásnyira volt tőlük egy újabb világversenyen megszerezhető érem, ám lemaradtak róla. A 2008-as Eb-n a németektől kaptak ki a negyeddöntőben.

A szakember ezután visszatért a klubfutballba, az angol Chelsea-nél azonban megbukott, alig több, mint fél év után kellett távoznia, majd jött az üzbég Bunjodkor mesés ajánlata, és 13 millió euró éves fizetéssel a világ legjobban kereső futballedzője lett. Szerződését azonban itt sem töltötte ki, miként legutóbbi állomáshelyén, a Palmeirasnál sem. Mert hiába nyerte meg a Brazil Kupát júliusban, két hónappal később a bajnokságban csak a 19. helyen szerénykedett csapatával, így mennie kellett.

Mindössze két hónapot töltött elfoglaltság nélkül, amikor ismét megtalálta őt a kihívás. Pályafutása során nem először: a 2001-ben kézbe kapott brazil válogatottat a rákövetkező évben vb-trófeáig vezette. Hasonlóban reménykednek most is a brazilok, bár akkor több mint egy csapatra való klasszisuk pallérozódott Európában, ahol klubjaikban is meghatározó szerepet töltöttek be. Ellenben a keretben most nem hemzsegnek hasonló szintű, rutinos kiválóságok.