100. Paul Gascoigne (Anglia, 1990)
99. Ray Houghton (Írország, 1990, 1994)
98. Pape Bouba Diop (Szenegál, 2002)
97. Francois Omam-Biyik (Kamerun, 1990, 1994, 1998)
96. JOSÉ BATISTA (Uruguay, 1986)
Az uruk védője a vb-história legkorábban kiállított játékosa: mindössze 56 másodperc után mehetett zuhanyozni a második mexikói Mundialon, amiért földbe gyalulta a rőt üstökű skótot, Gordon Strachant.
95. Hakan Sükür (Törökország, 2002)
94. TAB RAMOS (Egyesült Államok, 1990, 1994, 1998)
A hajdani középpályás fel is keresheti Brazíliában egykori sorscsapását, az 1994-es World Cupon őt brutálisan lekönyöklő Leonardót, hiszen Jürgen Klinsmann segítőjeként a jenkik világbajnoki stábjának a tagja. Ami a húsz évvel ezelőtti könyököst illeti: Ramos koponyatörést szenvedett, és több hétig feküdt kórházban.
93. Andrés Iniesta (Spanyolország, 2006, 2010)
92. Antonio Rattín (Argentína, 1962, 1966)
91. SZAID EL-OVAIRAN (Szaúd-Arábia, 1994, 1998)
Maradona arab kiadásban. Ahogy a szaúdi csatár a saját térfeléről indulva átkígyózott a belga védelmen az 1994-es vb-n, majd Michel Preud’homme kapujába lőtt, az a legnagyobbakat idézte. Hetvenméteres szólója során nyolcszor ért labdához, és öt védőn hámozta át magát.
90. JOE GAETJENS (Egyesült Államok, 1950)
A kilencven éve született Joseph Edouard Gaetjens negyven évet élt csupán (1964. július 10-én lesz halálának ötvenedik évfordulója), de örökre beírta nevét a futball-vb-k aranykönyvébe. Az amerikaiak az ő góljával verték meg ugyanis a Billy Wrighttal, Tom Finneyvel és Stan Mortensennel felálló Angliát az első brazíliai vb-n. A haiti származású „Géjdzsenz” az ötvenes évek elején visszatért szülőhazájába, ahol a véres kezű diktátor, a legalább 30 ezer haiti állampolgár életéért felelős Francois Duvalier (Papa Doc) rezsimjének áldozata lett. Holtteste sohasem került elő.
89. Diego Forlán (Uruguay, 2002, 2010)
88. Michel Preud’homme (Belgium, 1990, 1994)
87. Jordan Lecskov (Bulgária, 1994)
86. ANTONIO CARBAJAL (Mexikó, 1950, 1954, 1958, 1962, 1966)
Az első játékos, aki öt vb-n szerepelt. A mexikói kapus 25 gólt kapott összesen világbajnoki pályafutása során, amivel – a szaúdi Mohamed el-Deajeával együtt – (negatív) csúcstartó. A június 7-én 85. születésnapját ünneplő Carbajal mellett Lothar Matthäus is elmondhatja magáról, hogy öt vb-n játszott, és „ötvébés” lehet nemsokára Gianluigi Buffon is azzal az aprócska hibával, hogy nem védett, csupán kerettag volt még az első tornáján, 1998-ban.
85. David Villa (Spanyolország, 2006, 2010)
84. Oleg Szalenko (Oroszország, 1994)
83. Carlos Valderrama (Kolumbia, 1990, 1994, 1998)
82. Dennis Bergkamp (Hollandia, 1994, 1998)
81. NORMAN WHITESIDE (Észak-Írország, 1982, 1986)
A vb-történelem legifjabb résztvevője ő a maga 17 évével és 41 napjával (Észak-Írország–Jugoszlávia, 1982), átadva a múltnak Pelé rekordját.
80. ARCHIE GEMMILL (Skócia, 1978)
Örök emlék a hollandoknak lőtt második gólja Argentínában. Az apró termetű középpályás három oranje-játékost fektetett el, mielőtt a kimozduló Jan Jongbloed hálójába tekert ballal a 68. percben. Skócia 3–1-re vezetett ezzel, és már csak egyetlen találatra volt a csoportkörből való továbbjutástól, ám a vb-ezüstérmes begyötört még egyet, és – jobb gólkülönbségének köszönhetően – megmenekült a hatalmas szégyentől, a kieséstől. Aztán egészen a fináléig menetelt, ahol alulmaradt a házigazdákkal szemben.
79. BENJAMIN MASSING (Kamerun, 1990)
Két kameruni sem tudta szabálytalanul szerelni Claudio Caniggiát a ’90-es Mondiale nyitó mérkőzésén, mire hősünk úgy felvágta a szellőléptű argentint, hogy csak nyekkent. Benjamin Massing masszív belépője – második sárgával – pirosat ért, de a „szelídíthetetlen oroszlánok” ennek (meg André Kana-Biyik fél órával korábbi kiállítása) ellenére sem kaptak ki, hanem legyőzték (1–0) a címvédőt!
78. Claudio Caniggia (Argentína, 1990, 1994, 2002)
77. PEDRO MONZÓN (Argentína, 1990)
Az első játékos, akit világbajnoki döntőben kiállítottak. Az argentin védő azért bűnhődött az 1990-es torna utolsó mérkőzésén, mert a 65. percben nyújtott lábbal beleszállt Jürgen Klinsmannba. Klinsi persze alaposan rájátszott az esetre: hatalmasat repült Monzón felett, majd földet érve pankrátorokat megszégyenítő vonaglásba, fetrengésbe kezdett.
76. JORGE CAMPOS (Mexikó, 1994, 1998, 2002)
Minden idők egyik legszínesebb kapusegyénisége saját maga által tervezett, minimum egy számmal nagyobb mezekben lépett pályára, úgy festett a gyepen, akár egy paradicsommadár.
75. Gerry Armstrong (Észak-Írország, 1982, 1986)
74. An Dzsung Hvan (Dél-Korea, 2002, 2006, 2010)
73. David Beckham (Anglia, 1998, 2002, 2006)
72. Michael Ballack (Németország, 2002, 2006)
71. Hriszto Sztoicskov (Bulgária, 1994, 1998)
70. Sócrates (Brazília, 1982, 1986)
69. Fabio Grosso (Olaszország, 2006)
68. JOSÉ NASAZZI (Uruguay, 1930)
A futballtörténelem legelső világbajnok csapatának a kapitánya volt az El Gran Mariscal (a Nagy Marsall), aki két olimpiát és négy dél-amerikai bajnoki címet nyert még a celestével.
67. Michael Laudrup (Dánia, 1986, 1998)
66. Emilio Butragueno (Spanyolország, 1986, 1990)
65. MWEPU ILUNGA (Zaire, 1974)
Zaire 2-ese kirohant a sorfalból, és jó messzire elrúgta a labdát, mielőtt a brazilok elvégezhették volna a szabadrúgást. Kis híján telibe trafálta a Telstarral Roberto Rivellinót… Mwepu Ilunga magánszáma az egyik legviccesebb, egyben legérthetetlenebb jelenete volt a vb-knek.
64. PUSKÁS FERENC (Magyarország, Spanyolország, 1954, 1962)
Puskás Öcsi az első magyar (és a sokadik spanyol...), aki helyett kapott a Sport 100-as lajstromán. Aligha kell megindokolni, miért.
63. Gheorghe Hagi (Románia, 1990, 1994, 1998)
62. Zizinho (Brazília, 1950)
61. Daniel Passarella (Argentína, 1978, 1982, 1986)
60. Roberto Falcao (Brazília, 1982, 1986)
59. Gianluigi Buffon (Olaszország, 1998, 2002, 2006, 2010)
58. Gabriel Batistuta (Argentína, 1994, 1998, 2002)
57. Karl-Heinz Rummenigge (NSZK, 1978, 1982, 1986)
56. Dunga (Brazília, 1990, 1994, 1998)
55. Salvatore Schillaci (Olaszország, 1990)
54. Johan Neeskens (Hollandia, 1974, 1978)
53. TEÓFILO CUBILLAS (Peru, 1970, 1978, 1982)
Chumpitaz, Uribe, Cubillas, Oblitas, Quiroga. Peru 1970 és 1982 közötti aranycsapatának meghatározó játékosai közül is kiemelkedett az El Nene (Kölyök) becenévre hallgató Teófilo Cubillas, aki az 1970-es és a nyolc évvel későbbi tornán is öt gólig jutott. Bravúrját harminc évvel később (2002, 2006) Miroslav Klose másolta le, sőt még rá is tett egy lapáttal a német, négy gólt érve el a dél-afrikai világbajnokságon.
52. Oliver Kahn (Németország, 1994, 1998, 2002, 2006)
51. Rivaldo (Brazília, 1998, 2002)
50. Hilderaldo Bellini (Brazília, 1958, 1962, 1966)
49–48. FRANK RIJKAARD (Hollandia, 1990, 1994)
RUDI VÖLLER (NSZK/Németország, 1986, 1990, 1994)
Frank Rijkaard és Rudi Völler kettőse 1990-ből legalább olyan elválaszthatatlan, mint Stan és Pan vagy éppen Bud Spencer és Terence Hill párosa a filmvásznon. A derék hollandus egy német szabadrúgás előtt (éppen Rijkaard kapott sárga lapot) futtában leköpte Völlert, aki ezt szóvá tette a játékvezetőnél. Juan Carlos Loustau sporttárs erre Rijkaard leparancsolása helyett Völlert is figyelmeztette, majd másodpercek múltán következett az újabb duett, előbb a holland, aztán a német kapott piros lapot, miközben Rijkaard – biztos, ami biztos – megint lecsulázta a fürtös hajú 9-est. Rijkaard később bocsánatot kért útszéli viselkedéséért, Völler pedig máig nem érti, Loustau miért állította ki.
47. Davor Suker (Jugoszlávia, Horvátország, 1990, 1998, 2002)
46. Zico (Brazília, 1978, 1982, 1986)
45. Guillermo Stábile (Argentína, 1930)
44. Roberto Rivellino (Brazília, 1970, 1974, 1978)
43. Michel Platini (Franciaország, 1978, 1982, 1986)
42. GORDON BANKS (Anglia, 1966, 1970)
Te jó ég, mit védett ez az – amúgy négy évvel korábban világbajnokságot nyerő – ember az 1970-es mexikói tornán Brazília ellen! Minden további kommentár helyett beszéljenek inkább maguk a mozgóképek. Pelé vs. Banks.
41. Dino Zoff (Olaszország, 1970, 1974, 1978, 1982)
40. Geoff Hurst (Anglia, 1966, 1970)
39. Giuseppe Bergomi (Olaszország, 1982, 1986, 1990, 1998)
38. Romário (Brazília, 1990, 1994)
37. Andreas Brehme (NSZK/Németország, 1986, 1990, 1994)
36. Roberto Baggio (Olaszország, 1990, 1994, 1998)
35. Didi (Brazília, 1954, 1958, 1962)
34. Jürgen Klinsmann (NSZK/Németország, 1990, 1994, 1998)
33. Marco Tardelli (Olaszország, 1978, 1982, 1986)
32. Grzegorz Lato (Lengyelország, 1974, 1978, 1982)
31. UWE SEELER (NSZK, 1958, 1962, 1966, 1970)
Az 1954-es és az 1974-es világbajnoki címről is lemaradó csatár a (nyugat)németek első vb-elsősége után debütált a nationalelfben, és az 1970-es vb-t követően búcsúzott el a válogatottól. A németek vb-arany híján is nagy becsben tartják hamburgi legendájukat, aki az első játékos (Pelé a másik), aki négy világbajnokságon is eredményes tudott lenni!
30. Paul Breitner (NSZK, 1974, 1982)
29. Vavá (Brazília, 1958, 1962)
28. Toni Schumacher (NSZK, 1982, 1986)
27. Mario Kempes (Argentína, 1974, 1978, 1982)
26. Bobby Charlton (Anglia, 1958, 1962, 1966, 1970)
25. ROGER MILLA (Kamerun, 1982, 1990, 1994)
A világ azt hitte, hogy Réunion szigetén remetéskedik, erre megjelent a Mondialén. Harmincnyolc éves volt, de meg sem állt négy találatig. Négy év múlva újfent meghökkentette a világot: 42 évesen nemcsak a legidősebb pályára lépő lett a vb-k történetében, hanem a legidősebb gólszerző is. Góljai után mindig kirohant a sarokzászlóhoz, és „lambadázott" egyet.
24. Lilian Thuram (Franciaország, 1998, 2002, 2006)
23. Eusébio (Portugália, 1966)
22. Just Fontaine (Franciaország, 1958)
21. Fabio Cannavaro (Olaszország, 1998, 2002, 2006, 2010)
20. Paolo Rossi (Olaszország, 1978, 1982, 1986)
19. Miroslav Klose (Németország, 2002, 2006, 2010)
18. KOCSIS SÁNDOR (Magyarország, 1954)
Puskás mellett ő a másik magyar a listán. Öt mérkőzésen 11 találatot termelt a svájci világbajnokságon, amivel gólkirály lett. A 2.2-es gólátlagánál nincs jobb a vb-k történetében a legalább két meccsen pályára lépők közül, nála csak a francia Just Fontaine szerzett több gólt egy tornán (13, 1958-ban). Kocsis Sándor az első játékos, aki kétszer is legalább három gólig jutott egy világbajnokságon; Dél-Koreának háromszor, az NSZK-nak négyszer köszönt be (ehhez jött még a braziloknak és az uruguayiaknak bevert két duplája). Egyedül a berni fináléban nem tudott kapuba találni, amit Sebes Gusztáv 1956-ig többször is az orra alá dörgölt...
17. Lev Jasin (Szovjetunió, 1958, 1962, 1966, 1970)
16. Gary Lineker (Anglia, 1986, 1990)
15. Carlos Alberto (Brazília, 1970)
14. Giuseppe Meazza (Olaszország, 1934, 1938)
13. Lothar Matthäus (NSZK/Németország, 1982, 1986, 1990 1994, 1998)
12. PAOLO MALDINI (Olaszország, 1990, 1994, 1998, 2002)
Ha összeadjuk a játéktéren töltött perceit a vb-ken, 2217-et kapunk, ezzel ő a vonatkozó rekorder. Ellenben ami például Bernard Diomede-nek vagy Marcelo Trobbianinak is ott van a vitrinjében, neki nincsen: világbajnoki aranyérme. Erre mondják, hogy az élet néha igazságtalan.
11. Garrincha (Brazília, 1958, 1962, 1966)
10. JOHAN CRUYFF (Hollandia, 1974)
Az első tízben a nagy Johan az egyetlen, akinek nincs világbajnoki címe. Vb-n is csak egyszer játszott, na de azon hogyan! Rinus Michels 1974-es vb-ezüstérmes együttese minden idők egyik legkiválóbb olyan csapata volt, amelyik nem tudott felkapaszkodni a futballvilág trónjára. Totális futball – totális csalódás?
9. Jairzinho (Brazília, 1966, 1970, 1974)
8. Gerd Müller (NSZK, 1970, 1974)
7. Bobby Moore (Anglia, 1962, 1966, 1970)
6. RONALDO (Brazília, 1994, 1998, 2002, 2006)
5. CAFÚ (Brazília, 1994, 1998, 2002, 2006)
4. FRANZ BECKENBAUER (NSZK, 1966, 1970, 1974)
3. ZINEDINE ZIDANE (Franciaország, 1998, 2002, 2006)
2. PELÉ (Brazília, 1958, 1962, 1966, 1970)
1. DIEGO MARADONA (Argentína, 1982, 1986, 1990, 1994)
Csak olyanokat találunk a Sport lajstromának első hat helyezettje között, akik legalább kétszer szerepeltek világbajnoki döntőben. Ronaldo és Cafú 1998-ban vesztes, négy év múlva győztes csapat tagja volt, és utóbbinak van még egy nyertes fináléja 1994-ből! Beckenbauer 1966-ban ezüst-, 1974-ben aranyérmet vehetett át, és Zinedine Zidane is ugyanilyen medáliákat kapott, csak fordított sorrendben (1998, 2006). Pelé három vb-cím birtokosa, de csupán az 1958-as és az 1970-es döntőben lépett pályára, az 1962-esben nem. Maradona 1986-ban magasba emelhette a Világkupát, négy évvel később viszont csak könnyezett utána.
Mivel nyerhetett Pelé előtt az isteni Diego? Tőle jobban függött az argentin válogatott, mint Pelétől a brazil. Az argentin zseni véregyéniség volt, Pelé inkább művész és gólzsák egyszerre. Amikor a Fekete Gyöngyszem kidőlt a sorból 1962-ben, a selecao megnyerte a vb-t, amikor pedig Maradonát doppingoláson kapták 1994-ben, majd rögvest eltiltották, az argentin együttes összeroppant, egymás után kétszer vesztett, és a második veresége egyben a búcsúját jelentette. Pelé egyik vb-jén sem volt csapatának kapitánya, Maradona háromszor is – utóbbi 16 vb-meccsen viselte a karszalagot, ami rekord.
Az is sokat nyomhatott a latban az első helyezett kiválasztásakor, hogy az angolokat jobban „megérintette" Maradona világbajnoki szereplése, mint Peléé. Lásd az 1986-os Diego-duplát.
A terjedelmes névsor dacára vannak olyanok, nem is kevesen, akiket kifejezetten hiányolunk a brit magazin lajstromáról. Össze is írtunk néhány nevet, amelyek közül véleményünk szerint bárkié beférne a top100 futballikon közé. (Na jó, de akkor kit hagynánk le az eredeti listáról?) Kezdésnek itt van mindjárt az első világbajnoki találat szerzője, a 2005-ben 97 esztendős korában elhunyt francia Lucien Laurent. Ugyancsak 1930-ból a torna egyik kiemelkedő klasszisa, az uruguayi Csodálatos Néger, José Andrade. 1934: az osztrák Matthias Sindelar és két csehszlovák, Oldrich Nejedly, valamint Frantisek Plánicka neve kívánkozik ide. Továbbá az olasz Luis Montié, aki négy évvel korábban még argentin színekben szerepelt (és maradt alul) a fináléban – ő az egyetlen a vb-történelemben, aki két válogatottal is döntőzött! Az 1938-as torna hemzseg(ett) az emblematikus figuráktól: a virtuóz Leonidas, a gólokból kifogyhatatlan Ernest Wilimowski, aztán Silvio Piola, Sárosi György, Zsengellér Gyula, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 1950-ből hol van a Maracanazo két legfőbb előidézője, Juan Schiaffino és Alcides Ghiggia?! Bozsik, Hidegkuti, Grosics, Czibor, a Puskással elbánó Liebrich, a döntőben remekül védő Turek, Rahn, valamint Fritz Walter 1954-ből. Ha a németek állították volna össze a névsort, Walter alkalmasint az első ötbe került volna. Gilmar, Nílton Santos, Djalma Santos, a sérült Pelét 1962-ben elsőrangúan helyettesítő Amarildo. Szintén Chiléből a „csehszlovák Bozsik”, Josef Masopust és a szemünket kivédő honfitárs, Viliam Schrojf – a torna legjobb kapusa –, aztán a legjobb fiatal játékos, Albert Flórián, aki négy esztendő múlva varázsolt Brazília ellen. Farkas Jánosról nem beszélve. Kicsit ugorva az időben: Hans Krankl (1978), minden idők leggyorsabb vb-triplájának szerzője, Kiss László, illetve az egyetlen ember, aki tíz gólt kapott világbajnokságon – ebből hármat éppen Kisstől... –, a salvadori Luis Mora (1982), Uruguay réme, Preben Elkjær Larsen (1986), a tizenegyespárbajok koronázatlan kapuskirálya, Sergio Goycochea (1990), továbbá a legtöbbször rolózó kapuvédők, Peter Shilton (1982–1990) és Fabien Barthez (1998–2006) az ő tar fejével. Ahová minden meccs előtt Laurent Blanc lehelt csókot kabalából. |