BELGIUM

Belgium 2002 óta várt arra, hogy világbajnokságon szerepeljen ismét, a németországi és a dél-afrikai vb-re ugyanis nem tudott kijutni. Ilyen csúfság harminc éve nem esett meg a „vörös ördögökkel”, legutóbb a hetvenes években (1974, 1978) maradtak le két vb-ről egymás után. Azt követően azonban remek válogatottat építettek, minek nyomán Eb-ezüstéremig (1980) és világbajnoki negyedik helyig (1986) jutottak, és a vb-10. (1982), -11. (1990, 1994) helyekről most nem is beszélünk. Valami hasonlót várnak a szurkolók és a sajtómunkások Németalföld déli részén és az Ardennekben ettől a mostani generációtól is.

Amely 13–5–4-es mérleget tud felmutatni Marc Wilmots 2012-es érkezése óta, és amely meglehetősen lazán, de ami sokkal fontosabb, veretlenül játszotta végig a selejtezőket. Nyolcszor nyert, kétszer ikszelt, és kilenc pontot vert a második helyezett horvátokra. Huszonhat pontjánál csak két együttes gyűjtött többet az európai kvalifikációk során: Németország (28) és Hollandia (28).

Fiatal, tettre kész gárda a Wilmots-legénység, a 23-as keretben egyetlen veterán lelhető fel, a 36 esztendős Daniel Van Buyten, a többiek közül senki sem töltötte még be a harmincat (huszonkilenc évesből is csak egy akad). Viszont Adnan Januzaj és Divock Origi egyformán 19 éves, Koen Casteels és Romelu Lukaku mind 21, Thibaut Courtois és Kevin De Bruyne pedig 22 – ők a legifjabbak. Az átlagéletkort tekintve a belgáké az egész világbajnoki mezőny legfiatalabb kerete a maga 25.241 évével. A csapat minimális célja a nyolcaddöntőbe kerülés, csoportelsőként továbbjutva. Ha José Mourinhót kérdezik azonban, akkor meglepetés születik a H-csoportban: a portugál Oroszországot jósolja csoportgyőztesnek a sokra hivatott belgák előtt.

ERŐSSÉGEK
+ A kapus. Az első számú kapuvédő, Thibaut Courtois 22 éves kora ellenére máris a világ egyik legjobbja a posztján. Három éve láthatjuk őt a spanyol Primera Divisiónban védeni, ahol az Atlético Madridban szerepel kölcsönben. De hogyan: a tavasszal bajnok és BL-ezüstérmes lett a madridi egylettel! A felnőttválogatottban 2011 novemberében debütált (0–0 Franciaország ellen) – nála fiatalabban senki sem őrizte még a belga nemzeti csapat kapuját. Bemutatkozása és ezt követő kiegyensúlyozott teljesítménye olyannyira meggyőzte a kapitányt, hogy végül egyetlen percet sem hiányzott a 2014-es vb selejtezőin.
+ Az összeszokottság. Annak ellenére, hogy zsenge korú labdarúgókról van szó, az alapcsapat nemzetközi szinten kipróbált játékosokból áll. Egyrészt Európa topligáiban edződnek a fiúk, másrészt meg évek óta együtt játszanak a válogatottban. Jól ismerik tehát egymást, ezért az összeszokottságban aligha lehet hiba.
+ A kapitány. Marc Wilmotsot és csapatát mintha egymásnak teremtették volna, az egykori Csatamalac (Willi, das Kampfschwein, így nevezték a Schalke szurkolói) a jelek szerint remekül szót ért legényeivel. Nagyszerűen fanatizálja őket, minden szenvedélye átragad rájuk. A Wilmots, válogatott párosítás egyelőre nyerő választásnak tűnik.

GYENGE PONTOK
– Gólvágó. Nincs igazi gólvágó a csapatban, még akkor sem, ha De Bruyne négy gólig jutott a selejtezőkön. Ő ugyanis nem befejező csatár, nem is az a sok gólt szerző középpályás, pályafutása mutatói is ezt bizonyítják. A két center, Romelu Lukaku és Christian Benteke közül utóbbi eredményesebb, csakhogy ő Achilles-ín-szakadása miatt fél évre kidőlt a sorból. Lukaku pedig egyelőre a nemzeti csapatban nem bizonyította földöntúli gólérzékenységét.
– Simons hiánya. A 37 esztendős Timmy Simons, bár még játszott a selejtezőkben, nem lehet ott a vb-n. A 93-szoros válogatott védekező középpályást elsősorban rutinja, öltözőbeli szerepe miatt várták a keretbe az újságírók – elképzelhető, hogy a hátralévő felkészülési meccsek egyikén elbúcsúztatják, majd csatlakozik az edzői stábhoz.

A SZTÁR: EDEN HAZARD. Nem könnyű egyetlen sztárt kiválasztani egy olyan csapatból, amelyben hemzsegnek a klasszisok. De mivel meg kell neveznünk a válogatott ászát, Eden Hazard nevét írjuk ide. (Megjegyeznénk: Wilmotsnál is ő az ászok ásza, övé a tízes számú mez.) A 23 éves támadó 16 évesen Lille-ben kezdte profi pályafutását, két éve innen vásárolta meg a Chelsea, amelynek azóta is a tagja. Számos korosztályos válogatottban megfordult, 2008-tól a felnőttekét erősíti leginkább. Különböző szavazások nyertese, legutóbb a Premier League 2013–2014-es idényének legjobb fiatal játékosának választották meg.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–2–3–1. Csakúgy, mint például Brazília, Belgium is ebben a hadrendben „utazik”. Elöl Lukaku tör-zúz, közvetlenül mögötte elég széles a választék, Chadli, De Bruyne, Defour, Dembélé, Eden Hazard, Mertens és Mirallas közül bármelyik három játékos alkalmas arra, hogy hatékonyan segítse az Everton ékét. És akkor ott van még Januzaj és Origi is. Mögöttük a két védekező középpályás helyezkedik, és az egész formáció egy elég masszív, négy védőből álló talapzatra támaszkodik.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: MARK WILMOTS. Hogy mennyire ő a legmegfelelőbb ember erre a posztra, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a belga szövetség már két hónappal a vb rajtja előtt, április 15-én négy évvel, 2018-ig meghosszabbította szerződését a válogatott élén. Marc Wilmots 2009 óta dolgozott a nemzeti együttes másodedzőjeként, és amikor eljött az ideje, Georges Leekens távozása után, előbb megbízott szakvezetője, majd végleges kinevezéssel bíró kapitánya lett a csapatnak. Ha csak fele olyan sikeres lesz, mint játékos-pályafutása alatt volt, szép évek várnak a „vörös ördögökre”.

ALGÉRIA

A nyolcvanas években két világbajnokságot is megjárt Algéria válogatottja, és amíg 1982-ben – Chile mellett a későbbi ezüstérmes NSZK-t is legyőzve – kis híján továbbment csoportjából, addig 1986-ban egy pontot szerzett négyesében. Újabb négy év múlva ugyan nem volt ott a vb-n, ám a tavasszal pontveszteség nélkül megnyerte a hazai rendezésű Afrika-kupát. Ezt követően ínséges időszak köszöntött be az algériai futballban, a „sivatagi harcosok”/„zöldek” csak a 2010-es vb-re jutottak ki újra, de máris itt az újabb siker, a 2014-es világbajnoki kvalifikáció kiharcolása, amit nem kis mértékben köszönhetnek Vahid Halilhodzicnak, bosnyák szövetségi kapitányuknak. A két „kétvébés” garnitúra azonban nagyban különbözik egymástól. A mostaniban például egyetlen Szalah Asszad-, Lahdar Bellumi- vagy Rabah Madzser-kaliberű labdarúgó sem kergeti a labdát, bár a fiúk kétségtelenül lelkesek…

ERŐSSÉGEK
+ A védelem. A Raisz M'Bolival vagy Mohamed Zemmamussal kezdődő hátsó alakzat elég jól állt a lábán a selejtezőkben, a csoportjában mindössze négyszer ingott meg végzetesen, bár azt követően benyelt egy hármast a Burkina Faso elleni ki-ki párbajban. Az idei felkészülési meccseken viszont megint jól muzsikált (két meccsen egy gólt kapott eddig).
+ A szurkolók. A drukkerek támogatásával aligha lesz gondja a csapatnak, kérdés, hogy a fanatikus szurkolók milyen létszámban fognak megjelenni Brazíliában.

GYENGE PONTOK
– Elnök kontra kapitány. Nincs arról hír, hogy Mohamed Rauraua szövetségi elnök és Vahid Halilhodzic szövetségi kapitány viszonya rendeződött volna. Ha a világbajnokság ideje alatt is tart a fasé, az akár rányomhatja bélyegét a csapat szereplésére.
– Klasszisok. A keret nemzetközi szinten közepes vagy annál kicsit jobb képességű futballistákból áll, egyetlen klasszist sem találunk benne (hát még világsztárt). Fő a csapategység és a lelkesedés, időnként azonban elkélne egy olyan játékos is, aki egymaga képes meccseket eldönteni.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–3–3. Az is elképzelhető, hogy átalakul majd 4–2–3–1-gyé, habár abban a felállásban a Nottinghamben játszó Rafik Dzsebur lett volna az előretolt ék, de ő végül kimaradt a keretből.

A SZTÁR: MADZSID BUGERRA. Jó az öreg a háznál, pláne, ha még nem is olyan öreg. A katari al-Lehvijában futballozó (levezető?) Madzsid Bugerra az egyetlen a keretben, aki elmúlt már harmincegy éves, a többiek a harmincon innen vannak még vagy legfeljebb a harmadik X-et töltötték be (utóbbiból is csak három akad az együttesben). A védő a 2010-es vb-n is ott volt már, és 61 fellépésével második a Halilhodzic-válogatott szereplési rangsorában. Középső védő, de nem esik zavarba a középpályán sem. Francia születésű, pályafutását is Franciaországban kezdte, majd a Crewe, Sheffield Wednesday, Charlton, Rangers állomáshelyeket érintve érkezett meg Katarba.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: VAHID HALILHODZIC. A bosnyák 2011-ben vette át a válogatott irányítását, és noha csalódást keltő eredményt (kiesés egy ponttal) ért el vele a tavalyi Afrikai Nemzetek Kupáján, hamar feledtette azt a világbajnoki részvétel kiharcolásával. Halilhodzic a fekete kontinens futballjának ismerője, dolgozott már a Radzsa Casablancánál és elefántcsontparti szövetségi kapitányként is – előbbi klubnál és utóbbi minőségben is sikerek szegélyezték útját. Az utóbbi fél évben két ifjút is felfedezett az algériai válogatott számára, a Leicester Premier League-feljutásában elévülhetetlen érdemeket szerző 23 éves Rijad Mahrezt és a Tottenham tinédzserét, Nabil Bentalebet.

OROSZORSZÁG

A Szovjetunió felbomlása (1991. december 25.) óta rendezett öt világbajnokság közül csupán kettőn tette tiszteletét a szbornaja komanda, de egyszer sem alkotott maradandót. 1994-ben és 2002-ben is a csoportkör jelentette számára a végállomást, egy-egy győzelmet, valamint két-két vereséget jegyzőkönyvezve. Most ismét ott lehet a tornán, sőt kapásból a következőn is, elvégre 2018-ban Oroszország adhat otthont a vb-nek. Emiatt nem is a brazíliai seregszemle, hanem a négy év múlva esedékes hazai rendezésű torna foglalkoztatja igazán; ennek jeléül az illetékesek máris meghosszabbították Fabio Capello kapitány szerződését, amely az oroszországi vb végéig érvényes immár.

ERŐSSÉGEK
+ A védelem. Capello a védekezésre fektette a hangsúlyt, belesulykolva játékosaiba, hogy biztos alapok nélkül nincs siker. A szbornaja a vb-selejtezőkön összesen öt gólt kapott, többek között ennek köszönhette csoportelsőségét. Különösen a 77-szeres válogatott Vaszilij Berezuckijnak és a 95-szörös válogatott Szergej Ignasevicsnek – a védelem két oszlopának – a játéka meghatározó.
+ A fegyelem. E nélkül nem is lehetne megvalósítani a biztos védekezést és az abból való gólveszélyes támadásokat. Capello sokat tett, hogy fegyelem legyen a csapatban, kiszórta a kissé öncélú klasszisokat, Andrej Arsavint, Roman Pavljucsenkót és Pavel Pogrebnyakot.

GYENGE PONTOK
– Kreativitás. Arsavinék távozásával egyúttal a rögtönzések, a zsigeri megoldások száma is jelentősen csökkent, talán csak Alekszandr Kokorin és Alan Dzagojev lepheti meg az ellent valami váratlan húzással.
– Tornatapasztalat. A keret tagjai közül egyedül Alekszandr Kerzsakov rendelkezik világbajnoki tapasztalattal annak köszönhetően, hogy egyszer – az oroszok utolsó meccsén – becserélték a 2002-es vb csoportkörében. Többen is pályára léptek viszont a 2012-es, sőt a négy évvel korábbi Eb-n is.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–4–2. Úgy fest, Capello még mindig keresi az ideális hadrendet, a szlovákok ellen egy csatár (Kokorin) rohamozott, a norvégok ellen már kettő, Kokorin mellett Kerzsakov is. Mi az utóbbi felállásra voksolnánk.

A SZTÁR: ALEKSZANDR KOKORIN. Capello szerint már illene valamit letennie az asztalra, elvégre huszonhárom is elmúlt már, és még mindig alig ismerik a kontinensen. Tizenhét évesen debütált a moszkvai Dinamóban, és egy rövid mahacskalai kitérőtől eltekintve azóta is ott rúgja a labdát, ergo Dzsudzsák Balázs csapattársa. Az utóbbi két idényt egyszer sem tudta végigjátszani, ennek ellenére mindkét évadban eljutott tíz gólig a bajnokságban. A válogatottban 21-szer kapott szerepet 2011-es bemutatkozása óta, és ötször volt eredményes. A Dinamóban visszavont center, a szbornajában többnyire a bal szélen futballozik.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: FABIO CAPELLO. Ő az orosz válogatott legnagyobb csillaga, talán be sem kellene mutatnunk. Dolgozott a Milannal, a Real Madridnál, a Románál és a Juventusnál, valamint az angol válogatott mellett is. Pályafutásának eddigi legsikeresebb éve az 1993–1994-es volt, amikor olasz bajnok, Bajnokok Ligája- és Európai Szuperkupa-győztes lett a Milannal. Ezenkívül még hat bajnoki címmel büszkélkedhet! Fentebb már jeleztük, hogy 2012. nyári székfoglalója óta milyen fontosabb változásokat erőszakolt ki a szbornaja háza táján, nos, abban is újítónak számít, hogy csak orosz klubokból válogatva állította össze mostani keretét (utoljára a sevillai Gyenyisz Cserisevtől vált meg). A posztszovjet érában tudniillik mindig volt legalább egy külföldön játszó az orosz válogatott éppen aktuális világbajnoki vagy Európa-bajnoki keretében.

DÉL-KOREA

Hol van már a tavalyi hó? Hol van már a mindenkit meglepő, bravúros (4. hely) 2002-es világbajnoki szereplés? Dél-Korea azóta kétszer járt vb-n, de finoman szólva sem rengette meg a világot (nem úgy, mint tizenkét éve): 2006-ban nem jutott tovább a csoportból, négy esztendeje pedig a 16 között vérzett el. Most meg nem sokon múlt, hogy ott se legyen a brazíliai tornán, csak jobb gólkülönbségével harcolta ki a kvalifikációt. Csoj Kang Hi a kijutás dacára le is vonta a konzekvenciát, és az Irántól elszenvedett 1–0-s hazai vereség után rögvest lemondott a szövetségi kapitányi tisztségről. Helyére Hong Mjung Bot nevezték ki, aki a 2012-es londoni olimpián bronzérmet nyert az U23-as válogatottal. Ebből az együttesből tizenketten most is kerettagok Hongnál.

ERŐSSÉGEK
+ Az összeszokottság. Bár fiatal csapatról van szó (26.071 év a keret átlagéletkora, ezzel 5. a mezőnyben), a mag – innen is elsősorban a védelem – rendkívül sokat játszott már együtt. Mint említettük, már Londonból ismerhetik egymást, és a szakvezető az utóbbi egy évben eléggé „bejáratta” a társaságot.
+ A gyorsaság. Jó pár világbajnokságon volt alkalmunk megcsodálni a távol-keleti együttesek gyorsaságát, labdástul és labda nélkül is átlagon felüli fürgeség jellemzi őket. Ehhez jön még az európai élvonalat idéző erőnlét. És mindez kilencven percen keresztül.

GYENGE PONTOK
– Vb-tapasztalat. A 23-as világbajnoki keretből mindössze öten szippantottak már levegőt világbajnokságon. Az első számú kapus, Dzsung Szung Rjong, a Cardiffban légióskodó Kim Bo Kjung, a harmadik világbajnokságára készülő 10-es, Pak Csu Jung, valamint további két angliai profi, Ki Szung Jung (Sunderland) és Li Csung Jong (Bolton).
– Gólerősség. Az utóbbi másfél évben lejátszott 20 hivatalos mérkőzésén 19 gólt szerzett a „tegui harcosok” becenévre (is) hallgató legénység. Kettőnél többször betalálnia csupán kétszer sikerült neki, egyszer Haiti (4–1), egyszer Mali (3–1) ellen. Abból a kilenc összecsapásból, amelyen gólképtelen maradt, hatot el is veszített.

TAKTIKAI FELÁLLÁS: 4–4–2. Az utóbbi négy felkészülési meccsén ezt a hadrendet alkalmazta Hong kapitány, árnyalatnyi eltérésekkel: a két csatár hol egymás mögött, hol egymás mellett fungált. A Tunézia elleni múlt heti 1–0-s vereség során az utóbbi variánsra esett a választása.

A SZTÁR: SZON HUNG MIN. 2012-ben az esztendő ázsiai álomtizenegyének a tagja, 2013-ban az év játékosa a Dél-koreai Labdarúgó-szövetség szavazásán. Több mint ígéret, már bizonyított is: a világ egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában! Az első vb-jére készülő Szon Hung Min 16 évesen került Németországba, két évig a Hamburg ifjúsági csapatában pallérozódott, majd jött a HSV II, 2010 októberében pedig a klub első csapatában is bemutatkozhatott tétmérkőzésen. A tavaly nyáron Leverkusenbe szerződő (visszavont) támadó 12, illetve 10 gólt ért el utóbbi két Bundesliga-idényében, amivel mindkétszer előkelő helyen végzett aktuális csapata házi gólrangsorában.

A SZÖVETSÉGI KAPITÁNY: HONG MJUNG BO. Csa Bum Kun mellett ő a dél-koreai futball másik ikonja. A játékosként csodálatos karriert befutó Csa 1997 és 1998 között ült a válogatott kispadján, kapitányi pályafutásának csúcspontja az 1998-as világbajnokság – lehetett volna. Két vesztes meccs és az ezzel együtt járó biztos kiesés után azonban menesztették, és a szövetség azóta sem alkalmazta. Hong testközelből szemlélhette a franciaországi kudarcot, hiszen a csapat tagja volt a '98-as vb-n. Négy év múlva azonban már nemcsak mezei csapattag a kitűnő 20-as, egyenesen „cséká”, sőt a torna bronzlabdása is! Hong Mjung Bo 2004-ben fejezte be karrierjét, és öt éve edzősködik; előbb a dél-koreai U20-as, majd U23-as együttes szakvezetője volt, aztán Guus Hiddink segítője lett az Anzsinál. Pont egy éve nevezték ki hazája felnőttválogatottjának élére, megbízása két évre szól. Vajon ő is úgy jár majd, mint bő másfél évtizede nagy hírű elődje?

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FAZONJAI: AZ ÉGIMESZELŐK

Gondolnák, hogy a csoport három legmagasabb játékosa közül kettő is dél-koreai? Pedig így van, a „tegui harcosok" harmadik számú kapusa, Li Bum Jung 199 centiméter magasra nőtt, a csatár, Kim Sin Vuk egy centivel alacsonyabbra. (A harmadik égimeszelőről, az egy centi híján kétméteres Thibaut Courtois-ról már szóltunk.) Az Ulszan Hyundaiban futballozó Kimet csak új hívják a szurkolók, hogy Bárd vagy Vuki, amit hősünk gólokkal hálál meg: 2012-ben 13-szor, tavaly 19-szer volt eredményes a K-League-ben. Az idén eddig öt meccsen öt gólt szerzett Kim Sin Vuk. A puszaniak olimpiai bronzérmes Lijének becenevéről nincsen tudomásunk, azt azonban tudjuk, hogy a dél-koreai keretből egyedül neki nincsen még bevetése a felnőttválogatottban.

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

A vb egyik legegzotikusabb csoportja az egyik legkiegyensúlyozottabbnak is ígérkezik. A tekintetben mindenképpen, hogy végső sikerre esélyes favorit nincsen benne, és a két „kiscsapat" majdnem egyforma játékerőt képvisel (Dél-Korea a 25., Algéria a 30. volt március végi erősorrendünkben). A C jelű mellett ez a torna másik kvartettje, amelybe egyetlen korábbi világbajnokot sem sor(s)oltak be – ez is alátámasztja a viszonylagosan kiegyenlített erőviszonyokat. Sokan várnak kellemes meglepetést a belgáktól, így mi is, legalábbis megnyerhetik a csoportjukat véleményünk szerint. Ha pedig így lesz, arra viszont már nem mernénk mérget venni, hogy a G-csoport másodikján, a portugálokon vagy a németeken is áthámozzák majd magukat...

Tipp: 1. Belgium, 2. Oroszország, 3. Dél-Korea, 4. Algéria.