Vb 2014: Sherman fogja CR-t, Megatron rombol elöl - NFL-vb-csapat

Kapus: J. J. Watt (Houston Texans)

A liga talán legdominánsabb védője már puszta felépítésével és fizikai képességeivel (a 196 centis, 131 kilós falember helyből felugrik egy másfél méteres dobozkupac tetejére!) is elrettentő erő, ha pedig hozzávesszük, hogy zsákszámra üti el az elkapók felé szálló labdákat is, ideális lehet a középre ívelések hatástalanításánál.

Védő: Richard Sherman (Seattle Seahawks)

A szájkarate koronázatlan királya a liga egyik, ha nem a legjobb szélső hátvédjévé nőtte ki magát, kiváló emberfogó képessége miatt pedig az irányítók lassan már nem is mernek az embere felé nézni. Egy Cristiano Ronaldo elleni (ego-)párharc igazi csemegének ígérkezne.

Védő: Jadeveon Clowney (Houston Texans)

Az elmúlt évek (évtizedek?) legnagyobb védőtehetségének tartott Clowney nem csak a Texansnál lehetne Watt csapattársa, hanem a vb-válogatottban is. Félelmetes méretei és sebessége révén pedig már az első percektől kezdve hatékonyan tarthatná az utolsó vonalat.

Védő: Luke Kuechly (Carolina Panthers)

Az előző idény legjobb védőjének megválasztott linebacker elképesztően jól olvassa a játékot, sebessége révén pedig az egész pályát be tudja játszani széltében, hogy megkeserítse a felé közeledő támadók életét. A remek játékos ráadásul igazi vezéregyénisége lehet a hátsó alakulatnak, még egy szinttel feljebb emelve a körülötte játszók teljesítményét.

Védő: Darrelle Revis (New England Patriots)

Sherman mellett a liga legjobb szélső védőjeként ténykedő játékos esetében volt olyan szezon, amikor az ellene felálló támadók csupán egy TD-t tudtak összehozni. Annyira jól tapad az emberére, hogy az esetek többségében külön besegítés nélkül hagyják az egész mérkőzésen az ellenfél legjobb elkapójával, akit teljesen elszigetel ezt követően a támadójátékból, több helyet teremtve ezzel társainak.

Középpályás: Larry Fitzgerald (Arizona Cardinals)

A pazar elkapó a csapat veteránjaként a csapatkapitányi karszalagot is megkapná. Fitzgeraldot nem zavarta, ha gyengébbnél gyengébb irányítók pocsék passzait kellett éppen megszelídítenie, folyamatosan az élmezőnyben zárt az elkapott yardokat tekintve, még ha gyakran tényleg csak az egyetlen érdemi játékosnak bizonyult az Arizona támadósorában, ennek következtében szinte csak rá kellett szinte egyedül figyelni. Az a tulajdonsága pedig, hogy akkor hozza a legnagyobb játékokat, amikor a legnagyobb szükség van rá, külön bónusz.

Középpályás: Adrian Peterson (Minnesota Vikings)

Az All Day (egész nap) becenevű futóklasszist még az sem vetette vissza, hogy 2011 decemberében a bal térdében gyakorlatilag kevesebb „alkatrész" maradt épen, mint amennyi megsérült (elülső keresztszalag-szakadás, belső oldalszalag-szakadás, meniscus-sérülés), ennek ellenére a következő szezonban kis híján megdöntötte a futórekordot... Fizikailag szinte elnyűhetetlen, egyedül szinte képtelenség megállítani, és bárhonnan képes eredményesnek lenni (TD-t szerezni).

Középpályás: Johnny „Football" Manziel (Cleveland Browns)

A másik, aki még egy percet nem játszott az NFL-ben (Clowney mellett), de már minden vele van tele. Persze nem véletlen, hiszen egyetemi évei alatt bemutatott rendkívül látványos játékával hamar belopta magát a nagyérdemű szívébe. Képessége, hogy nagy játékokat mutasson be, félelmetes karizmája és önbizalma pedig garantálja, hogy nem lenne kétségbe esve akkor sem, ha a Johnny Football az angolszász területeknek megfelelő Johnny Soccerré avanzsálna (labdarúgásra ezt használják).

Középpályás: Andrew Luck (Indianapolis Colts)

Londonban nőtt fel, így nem meglepő módon nagy fociszurkoló is az elmúlt 15 év legnagyobb irányítótehetsége. A játéktapasztalata és határtalan szenvedélye azzal a képességgel párosítva, hogy az üres területeket megtalálja, egyértelművé teszi helyét a csapatban.

Támadó: Calvin Johnson (Detroit Lions)

Megatron a méret, sebesség, erő, testkontroll és ugróképesség ritka magas kombinációjával rendelkezik, szinte lehetetlen kihívás elé állítja még a legkeményebb védelmeket is. Az, hogy két védőt megverve szerzi meg a labdát, már nem kihívás számára, de előfordult, hogy három vagy négy játékos között is ő jött ki győztesen.

Támadó: Jimmy Graham (New Orleans Saints)

A korábbi kosaras az amerikaifutball-pályára térve megállíthatatlannak tűnik, gyakorlatilag minden védő számára óriási akadályt jelent, hiszen a nagyobb játékosoknál sokkal gyorsabb, a gyorsaknál pedig sokkal nagyobb és erősebb. Fő erőssége a gólvonal előtt jön ki, itt szinte biztos, hogy eredményesnek bizonyul, az más kérdés, hogy ünneplései miatt alighanem hamar besárgulna.

Szövetségi kapitány: Pete Carroll (Seattle Seahawks)

A félelmetes lelkesedése már az NFL-ben is hozott egy bajnoki címet, így edzői múltja pedig méltóvá teszi rá, hogy ezt a tizenegyet dirigálja, a futball-őrült megközelítés pedig Seattle-ből már ismerős lehet számára.