A kínai sportújságíró, aki megtanult magyarul, hogy lefordítsa Szerb Antalt

Nem fogják kitalálni, kivel beszélgettem személyesen! Nem Neymarral, nem Messivel, még csak nem is Vlagyimir Putyinnal, a történet ennél sokkal izgalmasabb...

Elárulom: Vang Csin-po kínai újságíróval.

Nem először volt szerencsém a Titan Sports kínai sportlap képviseletében – Európában Alain Wang Qinbo néven – tevékenykedő kollégához, hat éve Monacóban a Golden Foot-gálán váltottunk egy-két mondatot. Néhány sort akkor is szenteltem az esetnek, hihetetlen sztoriját azonban ma talán még nagyobb álmélkodással fogadtam: a magyar irodalom titkos rajongója ugyanis időközben lefordította kínaira, és megjelentette hazájában Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét. Négy-öt évnyi fáradhatatlan tanulás, makacs szótárazás és örömteli erőfeszítés gyümölcse a kivételes munka. Közben felesége sem tétlenkedett, a férjével a magyar írók iránti szenvedélyben osztozó asszony Kosztolányi Dezső Esti Kornél című novellaciklusát dolgozta át kínaira.

Tudni kell kettejükről, hogy bár tizenöt éve a földrészen, Olaszországban élnek, sohasem volt közvetlen kapcsolatuk hazánkkal – két éve jártak először magyar földön, a Balaton partján –, a világ egyik legnehezebb nyelvét kizárólag autodidakta módon, lassan-lassan, fokról fokra, elképesztő szorgalommal sajátították el. Alain számára Márai Sándor olasz körökben is népszerű művei nyitottak ablakot a magyar irodalomra, Szerb Antal, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula és az első Nyugat-nemzedék munkáival olasz, angol, német vagy francia fordításban találkozott, így ajánlotta őket kínai barátainak is. Ám idővel olyannyira magukkal ragadták magyar olvasmányélményei, hogy elhatározta, anyanyelvükön fogja tanulmányozni az irodalmi szövegeket. Mint meséli, Kínában meglepően nyitottan és érdeklődéssel fogadta a közönség az idén kiadott, egyelőre tíz-tízezer példányban nyomott Szerb Antal-, illetve Kosztolányi Dezső-művet, amely méltó módon gazdagítja a kínai könyvpiac – eddig főként Kertész Imre- és Esterházy Péter-könyvekkel megrakott – magyar „polcát".

„Úgy érzékelem, a magyar irodalom sajátossága, hogy bár az említett írók regényeikben, naplóikban látszólag a régi Magyarország világában mozognak, ahogyan írnak és gondolkodnak, valami nagyon modern, avantgárd felfogásról árulkodik – magyarázza a sajtóközpontban tiszteletbeli honfitársunk. – Személyesen ismerek jó néhány kínai kortárs írót, mondhatom, odavoltak a magyar könyvekért, kiváltképp Kosztolányiért, akit akár mesterüknek is tekinthetnek. Engem sokkal jobban izgat az irodalom nyelvészeti oldala. Állítom, a mai magyar nyelv mestermunka, amelyet írók, fordítók nemzedékei csiszoltak azzá. Megőrizte az ősi ázsiai nyelvek fonetikai struktúráját, művészies felépítését, közben azonban nagyszerűen befogadta a nyugat-európai nyelvek korszerű koncepcióit. Szoktam mondani otthoni kollégáimnak, a tudatunk mélyén talán abban bízunk, a modern kínai nyelv is hasonlít a magyarhoz."

Az egyszerűség kedvéért velem angolul beszélő Alain adott is helyben néhány meglepő példát a – talán csak véletlen – nyelvi párhuzamra. Szülőföldje környékén a magyar „jó" kifejezés kínai megfelelője a „jo", a magyar „tó" párja a kínai „to", a magyar „kéjnő", vagy némi csavarral „bájnő" szóé pedig a „bajno".

Nehéz Alain elhivatottságára, nyitottságára jelzőket találni, talán helyesebb, ha Szerb Antal szavait hívjuk segítségül: „A világnak égető szüksége van egy kis jóságra – és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet."