6–2 – Deák Zsigmond jegyzete

Közepes profi ökölvívó mérlege lehet karrierje elején-közepén 10–5–1, vagyis tíz győzelem, öt vereség és egy döntetlen, de most nem a ring, hanem a futball világára, pontosabban világbajnokságára, annak is a nyolcaddöntőjére gondolok. Ahová tíz csapat Európából, öt Amerikából, egy pedig Ázsiából érkezett, Afrika reprezentánsai kipotyogtak, Óceánia legjobbjai, az ausztrálok pedig átjelentkezett ázsiaiként véreztek el a csoportkör során. Aztán a mérleg 6–2-re módosult, az öreg kontinens a negyeddöntőre csak a legutóbbi Eb-győztest, Portugáliát veszítette el, a többieket saját földrészről kapott rivális ütötte el a továbbjutástól.

Gyakorlatilag a címvédő németek sporttörténelmi kiesése a csoportból az oroszországi vb eddigi egyetlen vaskos meglepetése, de ez sem rendezte át alapjaiban a legnépszerűbb sportág kontinensek közötti erőviszonyait. Unos-untalan ismételgetjük, hogy az eddigi húsz vb-címen csak európai (11) és (dél-)amerikai (9) válogatott osztozott, az elmúlt két évtized alatt a franciák (1998) és a spanyolok (2010) végső diadala csepegtetett némi változatosságot az életünkbe, mint „elsőbálozók” megjelenése.

Arról már régen letettünk, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek zenitjét követően a fekete kontinensről várjuk az új bajnokot; sőt, már arra is egyre kevésbé csodálkozunk rá, hogy egyes afrikai csapatok keretéből senki sem született abban az országban, amelyiket képvisel. Ázsia? Japán tisztességgel helytállt, de a korlátait nem tudta átlépni, a többiekről inkább semmit, ha már jót nem tudunk.

Amit tehát némi érdekességként lehet megemlíteni, az a belső átrendeződés, a valaha volt nyolc világbajnok fele nincs ott a legjobb nyolc között. Európa a két négyszeres vb-aranyérmes közül az olaszokat már a pótselejtezőn, a németeket pedig, ugye, az egyenes kieséses szakasz előtt elvesztette. A spanyolokat kipöckölték az általában erőn felül teljesítő házigazda szerepét tökéletesen játszó oroszok, az ingatag formát mutató argentinokat pedig a torna eddigi legjobb meccsén a franciák.

A horvátok húsz év után újra éremesélyesek, a svédek Ibrahimovic nélkül igazi csapattá értek, az angoloknak végre szerencséjük volt, míg a belgák nagy generációjának fokmérője a favoritnak számító brazilok elleni pénteki rangadó lesz.

A negyeddöntő előtt egyelőre ennyit az elemzésről, utána előfordulhat, hogy csak európai gárda jut a négy közé – hasonlóra legutóbb 2006-ban volt példa. Ez lenne a klasszikus 4–0, de a 3–1 vagy a 2–2 sem lehetetlen. Amúgy meg úgyis a finálé konkrét eredménye számít majd, s ha netán új világbajnokot avatnánk, mégis ez lenne a meglepetések vb-je.