Meccs a nyírfák árnyékában – az orosz amatőr futball csodálatos világa

Szergej Novikov moszkvai fotóriporter évek óta elhivatottan rögzíti az amatőr futball szépségeit, a különböző régiók alsó ligás mérkőzéseinek sajátosságait. A hatalmas országot behálózó utazásai képanyagából nemrég könyv jelent meg, alkotásaiból a világbajnokság idején a moszkvai Lumiere Galériában és a szentpétervári Berthold Centerben is kiállítást rendeztek. Utóbbi helyszínen találkoztunk régi szívügyünk, a Hátsó füves sorozat orosz változatának gazdájával, a Grassroots nevű egyszemélyes projekt felelősével.

„Ha kimész a helyi csapat meccsére, kilencven perc alatt minden lényegeset megtudhatsz a településről – osztotta meg tapasztalatát a 39 éves fényképész. – Itt sűrűsödik a város élete, itt beszélik ki politikai véleményüket a nézők, itt osztják meg a többiekkel mindennapi gondjaikat-bajaikat, itt vitatják meg terveiket, itt beszélnek munkáról, kultúráról, vallásról. Ugyanakkor Mihail Bahtyin karneválelméletét idézve a játék feloldja a különbségeket játékos és szemlélő között, minden részlet a hivatalos jelleg ellen szól. A meccs a helyi társadalmi viszonyok tükre, a körülötte mutatkozó jelenségek a változások pontos jelét adják.”

A vidéki kisvárosok például egyre erősebben nyögik a posztszovjet sportvilág megörökölt terhét, a korábban állami tulajdonú szövetkezetek, vállalatok által finanszírozott egyesületek napi fenntartási gondokkal küzdenek, a régi időkből megmaradt, túlméretezett és rogyadozó stadionokat pedig nincs pénz felújítani. Amelyik klubot nem karolja fel valamely kétes szándékú helyi szponzor, sok esetben kénytelen megszüntetni csapatát, éppen ezért abszurd módon a világbajnokság évében a visszalépések miatt több amatőr ligában csökkenteni kellett az indulók számát.

Az országban zajló nagy futballfesztivál ugyanakkor élénkítő hatással lehet az amatőr közegre is, ahol – mint Novikov fogalmaz – a csapatban játszó helyi rendőr számít Cristiano Ronaldónak, a taxis Lionel Messinek és az asztalos Neymarnak.

„Példát adhat a világbajnokság arra, hogy a futball nem csupán maga a mérkőzés – világított rá interjúalanyunk. – Ha megadják a módját, odafigyelnek a körülményekre, hívnak a pályára zenekart, programot szerveznek köré, helyi ünnepséget is teremthetnek belőle. Hogy a meccs ne csak átmenet legyen a kemény munka és a kemény kocsmázás között.”

Artyom százezres kelet-oroszországi iparváros, a Keleti-tenger/Japán-tenger partján. A környéknek megélhetést biztosító szénbányák kifulladtak, ma ipari vállalkozások jelentik a gazdaság alapját, egészségre ártalmas melléktermékeikkel állandó veszélyt jelentve a helyiekre. Az Enyergetik nevű futballcsapat tulajdonosa a település iparmágnása, az egyesületre azonban nem sokat áldoz, komplett mezgarnitúra híján a Szever elleni mérkőzésen megkülönböztető trikóban játszanak a futballisták.

Manuális eredményjelző-tábla az Arja nevű kistelepülésen, Nyizsnyij Novgorod térségében. A gyerekek tűzközelben: itt biztosan nem maradnak le arról, ha változik az állás…

A kreatív vonalazás csúcsa, az orosz lelemény mintapéldája. A Tver térségében fekvő Bologuje csapatának szögletzászlója mögött az immár használaton kívüli, fából készült régi öltözőépület roskadozik. Hátrébb a Hruscsov-korszak építészeti ámokfutásának nyomaként megmaradt tömbházak, a hruscsovkák egyike – a silány minőségű, csúnya épületek szisztematikus lebontására évek óta állami program fut.

Ilyen látvány is csak a keleti egyház felségterületén fogadja a pályára lépő futballistákat! Kurganyinszkban a pálya területe a háttérben magasodó ortodox templom tulajdonában áll, ám nagyvonalúan átengedte a sport nemes céljaira. Szergej Novikov fotoriporter jelképesnek tartja a templom és a futballpálya sok helyütt megfigyelhető szomszédságát; miként az ókori Rómában sem estek távol a Colosseumtól a szent helyek, a mai településeken is harmonikusan összeforr központjával a település lelkét adó vallási és sportélet.

Az egyébként is figyelemre méltó fénykép hátterében sötét történet húzódik meg. Kusza kisvárosában 2017. szeptember 25-én rendezték az itt látható mérkőzést, éppen azon a napon, amelyen – az utólagos nyugat-európai, majd oroszok által is megerősített mérések szerint – száz kilométerrel arrébb radioaktív ruténiumszivárgás történt Cseljabinszk térségében. Későbbi tájékoztatás szerint az anyag szokásosnál 986-szorosan nagyobb jelenléte körülbelül száz kilométeres sugarú körben jelenthetett veszélyt az emberi szervezetre…

Küzdelem az orosz téllel – és a távolsággal: Lutkarino csapatának pályája a településtől kissé odébb esik, a mérkőzések előtt általában a Mir-központhoz beszéli meg találkozóját az együttes, a játékosok saját autóikon viszik ki szurkolóikat a találkozó helyszínére.

Oroszország északnyugati csücskében, Murmanszk tartományban régi szép hagyomány szerint kenyérrel és vízzel fogadja a hazai csapat az ellenfelét, jelképesen kifejezve ezzel tiszta szándékát és vendégszeretetét.

Moncsegorszk egyike Oroszország negyvenöt „zárt városának”, amelynek területére csak külön engedéllyel léphet idegen. Általában a vegyi, nukleáris és katonai stratégiai központokat védi így az állam, talán az sem véletlen, hogy az északi településen híresen magas a légszennyezettség. Szergej Novikov fényképész szigorúan a mérkőzés idejére kapott tartózkodási jogosítványt, a lefújás után autójába ültette a játékvezető, és kivitte a városból.

Mérkőzés Totma városában, a cári időkből megmaradt kolostorépület romjai mellett. Egykor temető volt itt, a szovjet időkben azonban a sírokat feltúrták, és futballpályát csináltak a helyükön. Valahol a tizenhatos alatt nyugszik Ivan Kuskov, a 19. században Kaliforniában mezőgazdasági telepeket alapító neves utazó is.