Nagyon személyes levél Julija Kuznyecovának

Kedves Julija Kuznyecova!

Amikor június tizenegyedikén leszálltam a moszkvai Seremetyevói nemzetközi repülőtéren, még nem is sejtettem, hogy hamarosan végigkíséred, mi több, olykor összezavarod és kissé feszültté is teszed oroszországi mindennapjaimat.

Bevallom, először azt hittem, rendkívül népszerű vagy (habár ekkor még nem tudtam, ki vagy…), mivel naponta csaknem tizenötször kerestek a leszállás után vásárolt és aktivált orosz telefonszámomon.

Eleinte fogalmam sem volt arról, mi történik, hiszen legfeljebb négy vagy öt embernek adtam meg az új elérhetőségemet.

Felvetődött bennem a kérdés: lehet, hogy valami rosszat tettem? Rám szállt az orosz titkosszolgálat, és állandó telefonos nyomásgyakorlással akarja megbomlasztani az elmémet? Esetleg a telefonszolgáltató kiadta valakinek a számomat, és arhangelszki nyaralást vagy új, keleties stílusú párnahuzatot akarnak rám sózni az agresszív üzletkötők?

Eddig hatvannégy telefonszámot kellett letiltanom, amelyekről összesen csaknem háromszázszor hívtak fel. Bár a blokkolt számok növekedésével arányosan csökkentek a megkeresések, továbbra sem sikerült kivernem a fejemből, mi lehet veled. Ne haragudj, hogy tegezlek, ezt csak azért engedem meg magamnak, mert annyit tudok rólad, hogy még nem vagy nyugdíjas. Ezt is csak azért, mert végső kétségbeesésemben megkértem egy orosz ismerősömet, hogy néhány órán keresztül vegye fel a telefonomat, ha keresnek. Ekkor derült ki a neved, és hogy vélhetően Moszkva minden munkakereső oldalán megadtad a telefonszámodat. Igen, végre kiderült: fejvadászcégek és egyéb munkáltatók bombáznak ajánlataikkal! Emellett megtudtam még valamit. Mégpedig azt, hogy a jelek szerint nehézséget okozott a telefonszámlád befizetése, ezért a számodat „elvette" a szolgáltató, és furcsa módon szinte azonnal újra piacra dobta. Így kötött ki nálam.

Remélem, a nehézségek ellenére élvezed a világbajnokságot, szurkoltál a meccseken, ott voltál a spontán bulik helyszínén a Nyikolszkaja utcában, ahol a helyiekkel keveredve különböző nemzetek ünnepelték, hogy itt lehetnek – és kivételesen a rendőrök is félrenéztek kicsit, amikor valaki sört bontott vagy felmászott egy lámpaoszlopra.

Talán bizonyos szempontból szerencsésebb voltál, mint szállodánk pincére, Alekszej, akinek elegáns öltözetben, megállás nélkül kellett sürgölődnie az étteremben az oroszok meccsei alatt. Az Egyiptom elleni találkozón például láttam, ahogy egy-egy nagyobb helyzetnél ökölbe szorul a keze, és próbálja visszafogni a hangos érzelemnyilvánításokat, hogy azután magáról megfeledkezve a tenyerembe csapjon a lefújáskor. Vagy amikor a horvátok kiejtették a csapatot, s csak maga elé sziszeghette Gyenyisz Cserisev góljánál, hogy davaj, davaj, davaj!

Szóval Julija, bár eleinte megkeserítetted a napjaimat, azt kívánom, hogy érezd jól magad a világbajnokságból még hátralevő időszakban, és remélem, ha nagy nehezen is, de találsz munkát.

Erről jut eszembe: hétfő délután Irina írt SMS-t a Sohóból. Ha még érdekel az eladói állás, feltétlenül vedd fel vele a kapcsolatot!

Üdvözlettel: M.