Kevés szó esik róla, de az 55 esztendős svéd szövetségi kapitány, Janne Andersson teljesítménye előtt süveget kell emelni. Ahogy a svéd válogatott vb-negyeddöntője előtt is. Nem, nyilván nem svéd meccs elé ül le a néző, ha teljesen nyílt, támadó, nagyon látványos futballt akar látni. Viszont Andersson futballja sokkal jobban alkalmazkodik a jelenlegi válogatott labdarúgás realitásaihoz: mély, nagyon fegyelmezett és stabil védekezés, veszélyes kontrák, jó pontrúgások, maximális hatékonyság.
Mindez Zlatan Ibrahimovic nélkül. Vagy épp a hiányának köszönhetően?
Zlatan Ibrahimovic fantasztikus futballista és óriási egyéniség, aki vállán vitte a svéd válogatottat bő egy évtizeden keresztül – ezzel a megállapítással Zlatan Ibrahimovic is minden bizonnyal egyetértene. Akkora személyiség, aki – kiemelkedő játékos lévén – elérte, hogy minden, de minden körülötte forogjon a nemzeti csapatnál. A nemzeti csapatot sokáig irányító (majd Izlandot sikerre vezető) Lars Lagerbäcket váltó szövetségi kapitány, Erik Hamrén mindent alárendelt Ibrahimovic akaratának a pályán, és a támadójátékot teljesen a center kiszolgálására „hegyezte ki”. Ibrahimovic 2001 és 2009 novembere (ekkor nevezték ki Hamrént kapitánynak) között 62 válogatott mérkőzésen 22 alkalommal talált be. Hamrén kapitánysága alatt 54 találkozón 40-szer. Ibra szerezte a svéd válogatott góljainak csaknem 40 százalékát ebben a periódusban.
„Hamrén alatt túlzottan Ibrahimovic körül forgott minden. Nem volt a csapatnak struktúrája, nem volt alapos terv a támadójátékra, azt leszámítva, hogy csak juttassuk el a labdát Zlatanhoz. A legtöbb esetben hozta is a gólokat, kivezette a svéd csapatot a 2012-es és 2016-os Eb-re, de a 2014-es világbajnokságra nem sikerült kijutni” – írta egy, a csapat újjáépítésével foglalkozó cikkben David Selini svéd utánpótlásedző és elemző.
Tegyük hozzá, a klubszinten páratlanul sikeres, az Európa-bajnokságokon eredményes Ibrahimovic a világbajnokságokon nem alkotott maradandót: a 2002-es és 2006-os tornákon nem szerzett gólt, 2010-ben és 2014-ben pedig a svéd válogatott el sem jutott a vb-re.
Nem véletlenül féltették a svédek az új szövetségi kapitány Janne Anderssont, akinek a „Zlatan nélküli világban” kellett újjáépítenie a csapatot. Andersson viszont a lehetőséget látta meg ebben – mivel a csapategységet tartja a legfontosabbnak, nem is feltétlenül hiányzott neki az öregedő „vezérbika”. Nélküle felszabadultabb lett a csapat, jobb a kapcsolat a sajtóval, nem tornyosul minden fölé a zlatani ego.
„Zlatan jó kapitány és nagyszerű játékos volt, és vele együtt visszavonult több fontos játékos. De azt kellett mondanom egyből: felejtsük el, mi történt korábban, ez engem nem érdekel. Új kezdet lesz. Új fejezetet nyitunk. És nem is lógatta senki a fejét amiatt, mert Zlatan már nem volt köztünk” – nyilatkozta a FIFA-nak Andersson kinevezése után kilenc hónappal.
EGY ÚJJÁÉPÍTÉS GYÜMÖLCSEI
Tegyük hozzá, Janne Andersson abból a szempontból szerencsés volt, hogy első válogatott szakvezetőként tudott igazán profitálni a svéd utánpótlásképzés újjászervezéséből. A svédek átszervezték az utánpótlásképzési és megfigyelési rendszert, az edzések játékközpontúbbak lettek, a képzés az intelligencia, technika, fiziológia, pszichológia pillérekre épít, minden edzésen mind a négy pillért fejlesztő gyakorlatokkal találkoznak a játékosok. Megváltoztak a játékoskiválasztás szempontjai: kevesebb a hangsúly a fizikai felépítésen és erőn, nagyobb szerepet kap a gyorsaság, gyors gondolkodás, technikai és taktikai képzettség. A rendszert még így is érik kritikák, mindenesetre Andersson nem panaszkodhat a rendelkezésére álló tehetségek száma miatt.
A 2015-ös U21-es Eb-aranyérmes svéd válogatottból most kerettag Victor Lindelöf, Ludwig Augustinsson, Oscar Hiljemark, Filip Helander, Isaac Kiese Thelin és John Giudetti – Emil Krafth pedig sérülés miatt, az utolsó pillanatban került ki az utánpótláscsapatból. Alig idősebb ennél a hetesnél Viktor Claesson és Emil Forsberg – a keret több mint harmadát már a megreformált rendszerben képzett, 25 éves koráig jelentős nemzetközi tapasztalatot szerző, általában topligás, a legjobb korban levő játékosok alkotják. Olyan egyéniség pedig nincs az öltözőben, aki a sztárságával elnyomna mindenkit.
„Rendkívül alaposan fel kell készülnünk, nagyon szervezetten kell futballoznunk és szuper csapatszellemet kell kialakítanunk Oroszországban” – adta ki a jelszót a kapitány a világbajnokság előtt.
Így is történt.
MINDENKI A FOGÁT CSIKORGATJA ELLENÜK
Svédország olyan válogatott, amely ellen valószínűleg minden más csapat gyűlöl játszani. Erősek, nagyon fegyelmezettek, képzettek, defenzívek és megpróbálják minden esetben kihozni a maximumot a képességeikből. A svédek egy nem túl bonyolult 4–4–2-t játszanak két védekező középpályással, amely egyrészt saját erősségeiknek is megfelel, másrészt jól illeszkedik a válogatott futball jelenlegi trendjeibe.
A rendkívül fegyelmezett, egységes, kiválóan letámadó, alakzataikat szépen megtartó svéd nemzeti csapat ellen minden válogatott a fogát csikorgatja. A precíz struktúrát, jól kiszámított távolságokat és remek csapatmunkát mindennél jobban ábrázolja a svéd edző Douglas Jakobsen két illusztrációja. Pont ez a futball az, amely ellen ezen a világbajnokságon nagyon nehéz dolga van a „nagycsapatoknak” – minden domináns játékra törő válogatott azt keresi, hogy lehet a hasonló csapatok védekezését megbontani.
A svéd védelmet nehezen lehet: a válogatott legutóbbi 15 mérkőzéséből 10-et kapott gól nélkül zárt, köztük az Olaszország elleni vb-pótselejtezőket, illetve a négy világbajnoki mérkőzésből hármat. Amióta Andersson a szövetségi kapitány, a svéd nemzeti csapat 27 mérkőzésen csak 20-szor kapitulált, és a találatok többségét a kinevezése utáni első tizenkét hónapban kapta.
Azóta az egyik legjobb védekező egységgé állt össze a svéd csapat, mely ellen különösen a kreativitással bajban levő válogatottak szenvednek – az angoloknak nem lesz könnyű dolguk. A „középszerű”, „unalmas” svéd válogatott teljesen megérdemelten ejtette ki a nyolcaddöntőben a papíron erősebb svájciakat, Anglia ellen pedig további önbizalmat adhat nekik, hogy a válogatottnak általában megy a játék a háromoroszlánosok ellen. 24 mérkőzés után ugyan az örökmérleg az angolok javára billen (8–9–7), ám Anglia a 8 győzelemből hatot 1968 előtt aratott.
A svéd szövetségi kapitány népszerűsége az „egeket veri”, a szurkolótábor már saját dalt írt neki. Svédország a 24 éve látott legnagyobb győzelmet ünnepli, a játékosok pedig alig hiszik, amit látnak az otthoni reakciókból.
„Eszméletlen az egész, nagyon meghat minket. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy ilyen érzelmeket tudunk elszabadítani. Nem sokan hittek egy ilyen eredményben, de rengeteget léptünk előre, egyre erősebb és erősebb lett a csapat. Ha a keretünkre néznek, szinte hihetetlen, hogy negyeddöntősök vagyunk. Ugyanakkor jól is futballozunk, nem csak szerencsések vagyunk” – magyarázta Marcus Berg, a svédek első számú csatára, aki eddig a góllövő cipőjét keresi a vb-n (a helyzetei megvannak, de képtelen betalálni).
Ha Berg is „beindul”, még veszélyesebb lesz a svéd csapat, mely eddig igen különös góleloszlással bír a vb-n: a hat svéd találatból hármat védők szereztek (Andreas Granqvist kettőt büntetőből, illetve Ludwig Augustinsson), „másfél” pedig öngól volt (Edson Alvárez, valamint Emil Forsberg megpattanó lövése Svájc ellen). A hatodik Ola Toivonen nevéhez fűződik, aki a Toulouse csapatában a teljes bajnoki idényben gólképtelen maradt támadó létére. Ebből is látszik, a svédektől minden kitelik ezen a vb-n…
A csapat „sziklája” a védelem közepén kiemelkedő teljesítményt nyújtó Andreas Granqvist, akinek most született meg második gyermeke. Ha belefér, Granqvist gyorsan hazarepül köszönteni az újszülöttet, de mint elmondta, a negyeddöntőt semmiképpen nem hagyja ki – a torna után pedig várja a svéd másodosztály (!), hiszen oroszországi légióséveit lezárva nevelőklubjához, a Helsinborghoz szerződött. A védő a negyeddöntő után arra célzott, hogy valóban jobb lett a csapatjáték Ibrahimovic nélkül.
„Két év alatt erős alapot építettünk. Egymásért harcolunk, csapatként, és tisztában vagyunk azzal, hogy mi így érhetünk el jó eredményeket. Úgy sikerült előrelépnünk, hogy a világ egyik legjobb játékosát elvesztettük” – így Granqvist.
Ami azt illeti, ez a világbajnokság sokkal inkább az egységes, áldozatos csapatmunka és a felkészültség diadalát hozza, mint a szupersztárok parádéját. Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Robert Lewandowski, Mohamed Szalah már otthonról nézi a tornát (ha nézi).
Svédország pedig 1994 óta első negyeddöntőjére készül. Akkor – minden idők talán legjobb román válogatottja ellen – a következő lépés is sikerült. Vajon sikerül-e a Gareth Southgate irányítása alatt felfrissülő, szintén elismerésre méltó, alapos munkát végző angolok ellen is?