„Anglia? Éhes vagy?” – gyakori orosz kérdések magyaroknak

Ahogy közeledünk a világbajnokság végéhez, úgy van a helyieknek egyre könnyebb dolguk, ha meg akarják állapítani, ki honnan érkezett. Ennek ellenére mégsem mindig sikerül nekik, sőt…

Szamarában már napokkal a szombati svéd–angol negyeddöntő előtt elkezdett „angolosodni” a belváros. A legtöbb kocsma a „best beer in the world”, azaz „a világ legjobb söre” felirattal hirdette magát, finoman fogalmazva is változó hatékonysággal. Volt továbbá olyan vendéglátóegység, amely hirdetőtáblájának egyik oldalára az Egyesült Királyság nemzeti himnuszának címét (God save the Queen), a másikra az egyre népszerűbb „It's coming home” című angol dal refrénjét véste fel. Számos étterem az „orosz nemzeti ételek” és az „élő közvetítés” együttesével igyekszik vendégeket magához édesgetni, de van több olyan söröző is, amely szinte valamennyi vb-résztvevő ország zászlaját kitűzte a teraszára.

Tréfás és csalogató kiírásokból tehát nincs hiány Szamarában, angol szurkolókból viszont igen. Míg a hét elején a város megtelt sárga és zöld mezes brazil, illetve mexikói drukkerrel, addig az Egyesült Királyságból jóval kevesebben érkeztek csapatukat biztatni. Egy idősebb brightoni házaspárral találkoztam a Volga partján, akik szerint a szurkolók távolmaradásának egyetlen jelentős oka van.

„A média felfújta a két ország közötti politikai ellentétet, valamint elkezdték terjeszteni, hogy az orosz fanatikusok balhéra készülnek. Ez elriasztotta a szurkolókat, sokan otthon maradtak. Mi már az ötödik világbajnokságunkon veszünk részt, és elárulhatom, eddig Oroszországban érzem a leginkább biztonságban magam” – mondta a házaspár hölgy tagja.

A biztonság mellett a házigazda oroszok vendégszeretete is lenyűgöző, a helyiek kedvesek és segítőkészek. A kommunikáció ellenben gyakran akadályokba ütközik: a nyakunkban lógó akkreditációs kártya láttán sokan érdeklődnek, ki honnan érkezett. A helyiek hiányos angoltudását az okostelefonok problémamegoldó-képességével lehet valamiképp ellensúlyozni. Külföldi fülnek a Hungary gyakran félreérthető (éhes = hungry), ami szóviccek táptalaját jelenti. Oroszországban inkább az előbbi a gond, mivel Magyarország angol neve kiejtésben hasonlít Anglia orosz megfelelőjéhez (Anglija).

Az alábbi párbeszéd az elmúlt néhány napban rengetegszer elhangzott.
– Honnan jöttél? – kérdezték tőlem.
– Magyarországról.
– Anglia?
– Nem, Magyarország.
– Éhes vagy?
– Nem. Magyar vagyok.

Ekkor vettem a kezembe az okostelefont, megmutattam Európa térképén az országunkat, és a legtöbben csodálkozva nevettek, hogy persze, így már tudják.